Korábban keltem mint általában hétvégén, és később, mint ahogy hétköznap elhagyom a házat. Ahogy felültem az ágyban, az egész napfényben fürdött, világosabb lett a szobám, mint bármikor az elmúlt pár hónapban. Lehet, hogy csak azért, mert eltűnt a fenyőfa az ablak elől, nem tudom, de újra szellős lett a szobám, oda tudok menni az ablakhoz, hogy lenézzek az utcára, és már a napfény is visszatért, aranyszínű csíkokat festve a szőnyegre. Valamikor volt egy kristály az ablakba téve, amire ha rásütött a nap, teleszórta az egész szobát szivárványszínű foltokkal, csodálatos volt, de egyszer elengedte a ragasztó, és eltörött, azóta nem olyan színes a szoba. Be kellene szereznem még egy olyan kristályt, ha már egyszer a napsugár is visszatért, és ébresztett.