Na, lassan következik a halálom órája. Mármint nem egy konkrét óra, ez lassú halál lesz, sok szenvedéssel, még nem tapasztaltam ilyet, hogy ne várnám a hétvégét, de előretekintve katasztrófa lesz. Szombaton nem leszek itthon, vasárnap kell megtanulnom egy csomó mindent hétfőre.

Holnap nyelvvizsga-előkészítő, reméltük hogy elmarad, de közben kiderült, hogy az egyik osztálytársam nem megy kreszvizsgázni, mert már megvan neki vagy mit tudom én, úgyhogy meg lesz tartva.

Én meg nem kreszelek, nem szeretem az autókat, tuti nem lennék képes vezetni, nekem a busz, a vonat, a bicikli, a taxi meg a repülő van kitalálva. Pedig lehet hasznos lenne, az időmbe tuti nem férne bele.

Miért is? Ja, mert így is hulla vagyok, valószínű tegnap is olyan fáradt voltam, hogy mellényomtam a DVD-felvevő távirányítóján a gombokat, így csak az elejét vette fel a 4400-nak. Kivagyok, ennek kivételesen nincs olyan nagy gondom a szinkronjával, erre bumm.

Írom a születésnapi üdvözlőlevelet, erre úgy írom alá, hogy Gerry, szerencsére időben észrevettem, de ilyen sem volt még velem. -.-

Mindent ebbe a pár napba zsúfolnak össze? Végül is mindegy, majd ha leDIPLOMÁZTAM, szóval nem érettségiztem, hanem diplomáztam, akkor talán lesz egy lélegzetvételnyi időm.