Mivel sokan nem tudják, hogy miféle tüntetésről beszélek mostanában annyit, most kifejtem.

Aki ismer, tudja, hogy hol lakom. Szentgotthárd, Magyarország legnyugatibb városa, itt folyik össze Magyarország két, egykor legtisztább vizű folyója, a Rába, és Magyarország legrövidebb folyója, a Lapincs. Itt találkozik Magyarország Ausztriával és Szlovéniával. Igazából semmi különleges nincs itt, csak egy a sok unalmas kisváros közül. A város az Alpok vonulatai között található egy völgyben, ami elszigeteli a vidéket a különböző környezeti hatásoktól, itt nem lehetett érzékelni a hatalmas viharokat, amik végigsöpörtek az országon. Ide nem érvényes a magyarországi meteorológiai szolgálat jelentése, egy nap csúszás mindig érvényes, attól függ, hogy a front melyik irányból érkezik. Az uralkodó szél az alpok csúcsairól lefele jövő északnyugati szél lett. Ez a földrajzi elszigeteltség lehetővé tette egy Magyarországon egyedülálló klímatípus a szubalpikus klíma kialakulását. A levegő kiváló minőségű, az ide érkező turisták csak dicsérik. A város is erre kezdett építeni, mikor a gyárak szépen, lassan megszűntek, a dolgozókat elbocsájtották. Az emberek egy része a turizmusban kezdett el dolgozni, míg a másik részük az újonnan megalakult, az osztrákokkal közös, a határon átnyúló ipari parkban kezdett el dolgozni. Az ipari park szépen fejlődött, a turizmus az Őrségi nemzeti parknak köszönhetően megugrott. Több kultúra olvasztótégelyévé vállt a város, a vendvidék fővárosa lett.

Ezért is sokkolta a hír a várost, mikor először látta habzani Magyarország egykor legtisztább vizű folyóját, a Rábát. A szennyezés mindennapossá vállt, hiába fordult a város a különböző szervezetekhez, mint kiderült, nem tudnak semmit sem tenni az osztrák részen lévő bőrgyárak szennyezése ellen. Az osztrákok még úgy is látták a helyzetet, hogy a bőrgyárak a szerencsétlenek, mert nem telik nekik szűrőberendezésre. A város másik folyója, a szintén minőségi vizű Lapincs pedig sóssá vált, szintén egy osztrák gyártól. Ezek a szennyezések már évek óta tartanak.

Ezért okozott nagy felháborodást, mikor a városvezetés tavaly júniusban értesült arról, hogy az ipari park osztrák felén szemétégetőt akarnak felépíteni, közvetlen a város mellé. Ezt ők korrekt és hivatalos tájékoztatásnak nevezték, nálunk csak véletlen, hogy észrevették az interneten azt a cikket. Akkor júniusban volt a legelső tiltakozás. Aztán volt pár gyűlés a színházban, mint kiderült a teljes város a szemétégető ellen van. A GySEV (Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút) megvásárolta a MÁV-tól a Szentgotthárd-Szombathely vasútvonalat, amit az egész város lelkesedéssel fogadott, hiszen eltűntek a piroskák, helyettük csendes, gyors, tiszta vonatok jelentek meg. Csodájára jártak, mikor először érkezett emeletes vonat. Persze most már nem annyira örülnek, mint kiderült, a szemétégető szemetének két harmada vasúton érkezne, hiszen a szemetet mindenképp kellene ide szállítani, egész Burgenlandnak a szeméttermelése csak az égető teljesítményének 1/5-ét tenné ki. A szállítást pedig könnyebb megoldani a környék síkabb vidékein, mint az osztrák hegyekben, sokkal olcsóbban jönnének így ki. De mint a város mondja, miért ide akarják felépíteni a szemétégetőt, ha a környéken nem keletkezik elég szemét? Mért nem a szemét keletkezési körzetének a közepébe építik fel? Fel akarták, az osztrák környezetvédők 5 helyről zavarták el ezt az égetőt. Itt nem számít, hiszen gyakorlatilag Magyarországra épül, de a magyaroknak semmi beleszólásuk, mert osztrák oldalon. A magyaroknak semmi közük ahhoz, hogy az északnyugati szél a füstöt pont a városra hozná, arra a városra, ahol épp ebben az éveb nyílik egy európai színvonalú élménypark. Hiszen nem tehet kárt a turizmusban, mert a legmodernebb szűrőtechnológiával felszerelt rendszert tervezik kiépíteni, ami méri a káros anyagok hatását. 20 anyagét. Hányféle anyag kerül a levegőbe különböző anyagok égetése során? Kizárt, hogy 20, több ezer különböző kémiai anyagról van szó. Ugyanolyan csendben akarták felhúzni az égetőt, mint pár éve a biomassza erőművet, ami állítólag környezetbarát, ami füstnek tűnő anyag kijön belőle a város felé, az igazából csak vízgőz, és csak optikai csalódás, hogy a színe fekete. A város fölé emelkedő kéménye pedig észre sem vehető. Ha becsukom a szemem, biztosan nem. A szemétégető kéménye alig lenne pártíz méterrel magasabb, mint a barokk templom tornya. Biztos ez is észrevehetetlen maradna. Az már végképp nem számít, hogy a füst egyenesen az Őrségi természeti parkba szállna. Ha esetleg a szélirány másik irányba fújna, akkor vagy a Raab Naturpark-ba (Ausztria) vagy Goričko-ba (Szlovénia). Ez csak három természetvédelmi park, ez sem számít.

Az igazi figyelem akkor fordult a szemétégető felé, mikor pár hete olajszennyezés került a Lapincsba, majd onnan a Rábába. A magyarok értesítették a hatóságokat, Ausztriában csak később kezdődtek meg a mentési munkálatok. Az osztrákok azzal próbálták nyugtatni a magyarokat, hogy csak 20 liter olaj volt. A hivatalos jelentésbe már 200 liter került. A folyó teljes felületét több napon át beborította, a sószennyezéssel együtt az olaj a vízi élővilág körülbelül 70%-át elpusztította. Persze állítólag ez is azért történt meg, mert nem volt pénze a gyárnak kiépíteni a védekezést. A gyár bevételei valahova ilyenkor eltűnnek, és máris csődközeli állapotok jelennek meg. Érdekes.

A kérdés az, hogy a szemétégetőre lenne pénz? Vagy az is egyszer felrobban, és egy éjszakán át lángol, mint három éve az a toronyépület?

Az osztrákok is ellenzik, már aki tud róla. Mintha a média elfelejtette volna tájékoztatni őket.

A mai demonstráción is ott volt a város nagy része. A híradók is bemondták, de még mindig nem vagyok elég elégedett a teljesítményükkel.

A tanulságot mindenki levonhatja a nagy osztrák környezetvédelemről. Részletesebb információk: www.danke.szentgotthard.hu