Sajnálom, de nem tudok írni. Felejteni akarok. Mindent. Másik iskolába akarok menni, soha többé nem akarom látni az osztályomat. El akarok menekülni, hogy könnyebben felejthessek. Nagy bűn ez?

Rájöttem, hogy nem az fáj, hogy meghalt egy ismerősöm.  Igaz, hogy ő állt eddig legközelebb hozzám, és igazán közeli személy még sosem halt meg, de maga a személy miatt vagyok így letörve. Vissza lehet lapozni az In memoriam Anci néni-hez, de az nem tartott tovább két napnál. És nem is ilyen volt. Róla már egy évvel korábban tudtuk, hogy rákja van, hogy haldoklik. Majdnem megkönnyebbülés volt a halála, hiába szerettük, de tudtuk hogy nem szenved többé. És azt is tudtuk, hogy egy élet állt mögötte. De most egy váratlan halál sújtott le egy olyan emberre aki előtt egy egész élet állt volna. Mert az élet ilyen kegyetlen játék. Én nem tudom azt mondani, hogy c'est la vie, nem ilyen egyszerű. erre nem lehetett készülni, ezt senki sem láthatta előre.