Na jó. Mióta van családi basztassuk Gergőt hét? De komolyan? Tudom, amit tudok, tudom, hogy milyen az arcom. Tudom, hogy évek óta járok kozmetikushoz, bőrgyógyászhoz, kenem minden nyavalyával, szedek rá egy halom akármit. Én vagyok az, aki a tükör előtt áll, én vagyok az, akinek fáj az egész, és nem csak szellemileg, hanem fizikálisan is. És?
Előbb a dédimamám múlt héten, hogy "Mit csináltál az arcoddal, az egész tele van pattanásokkal..." Majdnem visszaszoltam, hogy évek óta, gratulálok az észrevételhez.
Aztán ma az öregapám is, "Hááááát, enyhén szólva nem szép." Tudom, wazze. És nem csak az arcom, a hátam is. Mért van az, hogy nincs bennük elég empátia ilyen téren? Ez nem olyan dolog, amit meg kell mondani valaki szemébe, mint azt, hogy nem megy a cipője a nadrágjához... Ezt észre veszem. Én vagyok az, aki naponta vagy félórát tisztítom, szárítom, kenem, mosom, és láto, hogy nincs eredmény. Én vagyok az, akinek emiatt komplexusa van. De a család, aminek a funkciója talán a támogatás lenne, még bele is rúg az emberbe, hát köszönöm.