Na jó, nem gondoltam volna, hogy lesz olyan ebben az életben, hogy 3 órám lesz egy nap. Once in a blue moon. :) Elmaradt az első matek, ofő még mindig lábadozik, és az utolsó (5.) angolt átpateroltuk hétfőre, mert a tanárnőnek valami dolga volt. Az első órám így angol, majd egy felemelően kidöglesz tesi és egy nyelvtan, ahol úgyszintén megkaptuk az érettségi tételeket, éljen. De hatalmas dolgokat is megtudtunk, nyelvtörténetet nézve:
Legközelebbi nyelvrokonaink a manysik és hantik, de alig beszélik párszázezren ezeket a nyelveket. Hiába ezek azok a nyelvek, amik a magyarhoz leginkább hasonlítanak, egyáltalán nem lennénk képesek megérteni… Távolabbi rokonaink közé tartoznak például a marik, más néven cseremiszek. Érdekességképp megjegyezném, hogy Jelena tanárnő is cseremisz származású. (Szaveljeva Jelena Oroszországról került Magyarországra és szlovént tanít)
Erre pedig a válasz:
-És cseremisz származása miatt milyen jól megérti a magyart és kifejezi magát rajta, hát mégis hasonlít a nyelvünk. :D
A másik pedig, Joskar-Ola, a szovjet antiforradalmár, akiről egy lakótelepet neveztek el Szombathelyen, és ezért át kell nevezni, mert mégis hogy néz ki, hogy szocialista izé. Persze ez a közismertebb dolog, a szombathelyi képviselők is többnyire így tudják. Joskar-Ola igazából a Mari köztársaság fővárosa (autonóm terület Oroszországon belül), és Szombathely testvérvárosa, a szocializmusban született az egyezmény, hogy az új lakótelepet a másik városról nevezik el, így került Szombathely nevű lakótelep Oroszországba. Szóval jót nevetgéltem a szovjet szabadságharcos dolgon, mikor elmondta a padtársam. :D