Hadd mutassam be bolygónk legbizonytalanabb emberét: igen, én vagyok az.
Miért is? Csak mert. Mert a legapróbb döntések is gondot okoznak és állandóan a what if? résszel jövök, aminek sosincs jó vége, lévén hogy teljesen belegabalyodom az életbe és nem olyan egyszerű kibogozni, mint ahogy a 30y énekli. Pont mintha csak szex lett volna és semmi érzelem, de hogy ne a dalt sorait forgassam ki hasonlatnak, megmondom a nagy igazat: fogalmam sincs a dolgokról. És ez nem az általános ráeszmélés arra, hogy de nonszesz emberke vagyok, hanem bennem a legrégebbi emlékekben is ott él a "ha nincs problémád, csinálj egyet" dolog. Mint Pipernek a Charmed 5x07-ben, a Symphaty for the Demon-ban. "It's the story of my life. When everything is going great, something inevitability happens that will ruin it." Pedig az a váratlanul történő dolog, ami mindent összedönt csak egy pók volt. Egy kicsi pók. Aztán meg Cole, de ez már más dolog, a rész végére Piper belátja, hogy lehet élvezni is az életet és nem kell mindig az elrontó dolgokat várni. Mikor lesz ennek a résznek vége az életemben? ^^
És látod, kedves olvasó, most épp egy semmiből csináltam megint egy háznyi valamit.
Pedig milyen rég láttam ezt a részt, csak úgy beugrott és gondoltam, mért ne, Brigi blogján is milyen jól néznek ki az angol szövegekre magyar válaszok. :) (ez meg egy másik dolog, hogy nagyon képes vagyok eltérni a témától, de végül is az én blogom, mért ne?)
Szóval szépen, részletesen, minden oldalról meg kell vizsgálnom a dolgokat. Aztán meg rá kell jönnöm, hogy így már sokkal nehezebb, leginkább lehetetlen döntenem. Így volt ez egész életemben, mikor harmadikban feltették a kérdést, hogy átmennék-e inkább angolt tanulni (nem mentem át, de ezt nem is bánom, lehet, hogy most az angolt utálnám úgy, mint most a németet), melyik középiskolába menjek, hova tanuljak tovább, egyáltalán milyen irányba, de jóval kisebb dolgokban is ugyanilyen problémáim vannak: hol blogoljak, mit egyek, mit vegyek fel, milyen zenét hallgassak, mit álljak neki először megtanulni vagy épp melyik sorozatot, filmet álljak neki nézni.
Mondják, hogy az ikrek bizonytalan, na de ennyire?
Brigire visszatérve, tudom, hogy nem olvas, de én azért olvasom őt, imádom a stílusát. És lenyűgöz a rajongása a sorozatai iránt. Oké, nekem is van sok sorozatom, amiért rajongok, de mért nem tartozik ezek közé a sorozatok közé olyan sorozat is, ami ma is fut? Mert akárhogy is nézzük House-ért nem tudnék rajongani (pedig ő nagyon is), ahogy Tünc mondotta volt, Hugh viszi az egész sorozatot, a sztorik eléggé egyformák és a többi színész nem túl jelentős. Most mondhatnám, hogy bezzeg Everwoodban máshogy mentek a dolgok, a 15 éves Gregory is tökéletesen alakított, nem is beszélve a többi színészről, Treat Williams, Tom Amandes, Emily VanCamp, Merrilyn Gann, Stephanie Niznik és a többiek. John Beasley narrálása (vagy hogy mondják magyarul a narrátor tevékenységét?) és persze nem lehet elfelejtkezni Debra Mooney érdes hangjáról és beszólásairól sem. Vagy ott van például a Született feleségek Bree-je, Marcia Cross, aki csak egy évadban szerepelt, de szintén remek színésznő, vagy az a másik Feleség, akinek az a legnagyobb szerepe, hogy otthagyja a családját, mert meghal, az Everwoodban egy autóbalesetben, a Született feleségekben meg fejbe lövi magát, de mindkettőben a legelső részben. Brednda Strong csak ilyen első részben meghalós figuraként funkcionál? *pislog* Mindegy, a lényeg, hogy ennek a sorozatnak élet szaga volt, mindenki megtalálhatta benne a figurát, akivel azonosulhatott. Azt hiszem, hogy erről bővebben majd egy másik posztban, a lényeg, hogy vége lett és imádtam. Az én sorozataimnak mindig vége lesz idő előtt. Jelenleg pedig egy sem fut, amiért mániákusan odalennék. Pedig milyen jó lenne egy rajongói oldal szerkesztése nekem is, akkor nem hordanék össze ennyi zöldséget. :D
És persze ez csak az egyik drámasorozat, amit úgy szerettem. De ott volt például a That's Life (Édes élet olasz módra), ami szintén jogtalanul kapott chancelt és még rendes sorozatzáró rész sem készülhetett (mondjuk az Everwoodnak sem) vagy a Providence, amit meg olyan rég láttam, hogy már azt sem tudom, mi volt benne. Oké, annyira emlékszem, hogy az utolsó részben Syd megházasodott és az anyja örökre elbúcsúzott tőle (a legelső részben halt meg és azóta végig beszélgetett vele) de nem sokkal több. Szívás.
Most jövök rá, hogy mennyi zöldséget összehordtam? Ennek mi köze a választani nem tudáshoz? Oké, vegyük úgy, hogy ez szabad asszociáció a részemről és itt a vége, jó?