Úgy érzem, hogy szétszakadozom. Imádom a WordPresst, de imádom a saját blogomat, a dizájnjával, a tudattal, hogy mindent én szerkesztettem és ha nem tetszik valami bármikor átállíthatom. Persze csak a dizájnt, itt meg látni kéne milyen élvezet írni. Annyi lehetőség és mégis könnyen átlátható az egész... Itt alul egy számlóló a leírt szavakat számolja. Két pillanat, míg kijelölöm, melyik kategóriába akarom elküldeni az írást. Ha akarom, lekódolhatom, hogy csak azok olvasshassák, akiknek elmondom a jelszót. Ha akarom, úgy küldöm el, hogy csak én láthassam, amit írtam, nagyon hasznos lehet jegyzetek írásánál, bár még sosem használtam. Könnyű szerkeszthetőség, a szövegnek is megannyi lehetősége...

Mintha már lettem volna itt, nem? Csak akkor épp menni próbáltam. És most? Mit tegyek? Írjam tovább ezt a blogot, mintha nem is lenne másik? Vagy olyan blogot használjak, aminek egyéni a designja, de sokkal nehezebb kezelni? Vagy egyszerre a kettőt és továbbra is szakadjak ketté?

(És azt még nem is említettem, hogy még mindig gondolkozom a b13-on...) Mért vagyok ilyen bonyolult személyiség és mért nem tudok beletörődni a megváltoztathatatlanba?