Ahogy vizsgálgattam magamat, meg a félelmemet, hogy mi lesz az érettségi után, arra a következtetésre jutottam, hogy nem attól félek, hogy mi lesz, ha nem vesznek fel sehova. Akkor felülök az első londoni járatra,  hiszen ha az embernek van egy intermediate nyelvvizsgája, amit az advanced-ig szeretne legalább vinni, akkor hadd legyen a tanulás a legjobb helyen. De mi van akkor, ha felvesznek?
Beolvadok abba a kollégista  környezetbe, az alkoholt vedelő, dohányzó, igénytelen környezetbe, ahol nincs úgyahogy saját fürdő, tűzhely, hűtő, porszívó és a rendmánia főleg hátrány, mint előny? Tudom, mindenki azt mondja, hogy az mekkora buli, milyen jó szórakozás, anyámék sajnálják, hogy kimaradt az életükből, akik most ott vannak azt mondják, hogy nagyszerű, bár a kolesz lepukkant, de úgysem veszik észre, mert folyton részegek. Most komolyan,melyik részét akarom én? A folyton részeg-et vagy a teljes mértékben lepukkant-at? Mert voltam már életemben egy-két helyen,fürödtem már közös zuhanyzókban (persze Roglán is legalább minden zuhanyzóhoz külön ajtó volt), aludtam már sokadmagammal egy szobában, de hosszú távon, tanulás mellett hogy lehet az ilyesmit kibírni, egy olyan alaknak, mint én? A menzákat soha az életben nem bírtam elviselni, ellenben imádok főzni, sütni, imádok takarítani, rendet tartani.
Nálunk mért nincsenek olyan körülmények, mint nyugaton? A kolesz nem abból áll, hogy egy szobába 4-5 embert betesznek a penészes falak, ki tudja milyen foltos ágyneműk, nem szigetelő ablakok és nem záródó ajtók közé és éljetek boldogan, hanem egy apartmanszerű akármi, közös helységgel, főzősarokkal, mindenkinek külön hálófülkével... Olyan dolgokkal, amikre azt mondom, hogy alapvető emberi szükségletek. Tudom, túlságosan igényes vagyok, de egész életemben gondot okozott más orsövényferdüléses horkolásától aludni. Nem vagyok képes rá, ennyi. És nekem az alapvető normák közé tartoznak olyan dolgok, mint hogy a főzéshez szükséges tűz is, nem csak mikró, a hűtő pedig nem csak a sör hűtésére szolgál. Mi lesz így velem?
Azt hiszem titokban és legmélyen azt kívánom, hogy ne vegyenek fel sehova. Nagyon önző vagyok, azt hiszem.