November 29. Budapest, Magyarország.

Az utat már 28-án, délután megtettük a mamámmal, mert a reggeli vonattal nem értünk volna oda. Életemben nem utaztam még a Balaton-felvidéken át Pest felé, de ezek után sem nagyon szeretnék. Az út nem volt rossz, Szombathelyig kifejezetten élvezetes volt az Euregiós vonaton utazni. Halk, tiszta, modern. Kétszintes, a lépcső olyan hatást kelt, mint a filmekben az emeletes repülők csigalépcsője. A falon a bécsi metróhálózat térképe díszeleg, mert mégis könnyebb így az élet. A WC kivételes módon tiszta, amilyet még vonaton sosem láttam. Szombathelytől viszont egy hagyományos MÁV-vonat ment, valahonnan a '60-as '70-es évekből, a cirill betűs feliratokkal, és a fülkékkel, amiknek az ülései még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők kényelmesnek, és az ablakokra firkált graffitik nem igazán keltették a tisztaság látszatát.

Az éjszakát rokonoknál töltöttük, nagyon kedvesek voltak, kijöttek elénk az állomásra, és másnap az iskolába is elvittek engem.

Az intézmény neve IBS, ami annyit tesz, International Business School, magyar neve Nemzetközi Üzleti Főiskola. Az épülete hatalmas, impozáns, tiszta és modern. Egyik iskolához sem tudom hasonlítani, mint amiben korábban jártam. Az ajtón belépve a recepciós mosolyogva fogadott, majd útba igazított. Miután leadtam a kabátom, regisztráltam magam és helyet foglaltam a díszteremben. Hihetetlen volt, rengeteg szék, mind beépítve, lehajtható ülésekkel, de nem úgy, mint egy moziban, vagy színházban, annál sokkal elegánsabban. Halk zene szólt, és a kivetítőn hangulatos képek futottak. A kezdésig a tájékoztatófüzetet lapozgattam, ízlésesen összeállított tájékoztató volt, érdekes információkkal. Aztán megszólalt a hangosbeszélő, először angolul, hogy azok, akik magyarul nem beszélnek, jelentkezzenek head-set-ért, hogy megkönnyítsék nekik az események követését. Az iskoláról rengeteg jó dolgot mondtak el, bár melyik intézmény nem dicséri az egekbe magát. A legjobban a teljes mértékű angol nyelvű oktatás tetszett, nem hinném, hogy Magyarország bármelyik másik iskolájában lenne lehetőség olyan magas szinten megtanulni angolul. Főleg, hogy a tanulóknak több, mint 50%-a külföldi, szóval egy szót sem beszél magyarul, így a legtöbb párbeszéd angolul folyik. Az előadók nem krétaprofesszorok, akik az életben nem találkoztak azokkal a dolgokkal, amiket tanítanak, hiszen nem egyetem után maradtak ott tanítani, hanem a való életben is tapasztalt, igazi üzletemberek. Az iskola rengeteg lehetőséget biztosít az Erasmus keretein belül külföldi oktatásra, a körséta során mutatták, hogy jelenleg hány helyre lehetne menni, de nincs elég jelentkező. A 3. év egy teljes év szakmai gyakorlat, nem olyan, mint más hasonló iskolák fél éves gyakorlata, ami igazából csak 4 hónap, mert a törvény annyit ír elő. Szóval sokkal jobb cégekhez van esély bekerülni, mivel nem csak egy jön és megy embert vesznek fel. Arról nem is beszélve, hogy a cégek között ott van például a MALÉV is és egyéb hasonlóan neves vállalatok.

A tananyag nem a magyar szabvány szerinti tömör valami, amit az életben nem lehet hasznosítani, hanem az angolszász felsőoktatásra jellemző gyakorlatcentrikus képzés. Ez persze azért van, mert az iskola elvégzése nem csak a magyar üzleti diplomát adja meg, hanem az Oxford Brookes Egyetemét is, ami a jelenlegi leghíresebb és legmagasabb szintű oktatást végző új alapítású egyeteme Nagy-Britanniában. Ez annyit tesz, hogy az iskola elvégzésével nem egy mezei magyar diplomát kap az ember, hanem egy olyat, amit az egész világon elismernek. Arról meg majdnem elfelejtkeztem, hogy egy idegennyelvet mindenképp megtanítanak, a kommunikációhoz megfelelő szinten.

A bemutató után körsétát tettünk az épületben, mindent megnéztünk, a tantermek felszereltek, mindenhol ott az internet, mindenki mosolyog, mintha kiléptünk volna Magyarországról. Elbeszélgettem egy most végzős lánnyal, aki nagyon ajánlotta az iskolát. Nem tudom már melyik vállalat nevét mondta, és szinte ódákat rebegett az iskoláról. Persze sorolt pár hátrányt is, többek között hogy a társaság nem a legjobb, de persze lehet barátokat találni.

Tandíj persze az angol oktatás miatt van, és nem túl alacsony. Hiába sokkal olcsóbb, mintha ugyanezt végezném külföldön, de lehetetlen, pont mint ösztöndíjat szerezni. Így az álom úgy omlott össze, mint egy kártyavár.