Egyetlen döfés a szívem közepébe, aztán minden megoldódna. Egy részről nem kellene aggódnom az ajándékok miatt, mások nem haragudhatnának, hogy nem adok nekik semmit, mert halottra nem szokás haragudni, főleg ha ekkora kegyetlenséggel ér véget valakinek az élete. Másoknak sem kellene hatalmas költségekbe verniük magukat, egyetlen szál virág és egy héliumos lufi elég lesz mindenkitől. Aztán soha többé karácsony vagy születésnap vagy bármi más műünnep, ami csak azért létezik, hogy mindenkit bosszantson. Egyetlen szúrás és soha többé szenvedés, aggodalom, kétségbeesés, depresszió, stressz, kisebbségi komplexus vagy más kellemetlen dolog. Fekete, minden fekete, csak épp nem akarod észrevenni. Szúrd belém azt a tőrt, aztán forgasd meg bennem, hálás leszek érte, az eddigi életem is roncshalmaz volt, ezután se lenne jobb. Eddig is egyedül éltem, ezután sem lenne jobb életem. Gyűlölöm eddigi életem minden percét, gyűlölöm magam, mindent, ami körülvesz. Hadd legyen ez az utolsó karácsony, amolyan igazi fekete, mint a gyász, hiába a lufik, gömbök, színes égők. Csak segíts elmenni, ez az utolsó dolog, amit kérek, és az egyetlen, amit az életem során ténylegesen tiszta szívemből kívántam. Hadd legyen vége és jöjjön a fekete.