Most azért blogolok, mert Juc olyan nagy előszeretettel rágja a fülem érte.

Kedves naplóm, az életem maga a materializálódott unalom. Miután kitakarítottam a fél lakást, komolyan nekiálltam azon gondolkozni, hogy milyen érzés lehet készülni az érettségire, de aztán hamar sikerült elkergetnem ezt az elrettentő rémképet.

Ma voltam Szombathely városában bőrgyógyásznál, aki sok szép dolgot közölt velem, olyasmiket, ami hosszas orvoshoz meg kórházba járást eredményez, de legalább lesz programom az érettségi utánra.

Amelyik nap nem unom halálra magam és épp nem valamelyik sorozatomat bámulom, akkor épp sikerült összehoznom valami programot, vagy egy másik programba meghívatnom magam. Mondjuk tényleg katasztrofálisan nem jönnek össze a programok, ilyen a pénteki majdnem rátóti buli, vagy a mai magyarlaki nemsátorozás. Múlt szerdán infó lett volna, csak épp a tanár elfelejtette, szóval teljesen feleslegesen mentünk be rá. Hehe. Csütörtökön viszont összejött az Ausztriai biciklizés, szóval négyen útra keltünk és újfent megcsodáltuk a güssingi várat, meg úgy az egész várost. Mindig elcsodálkozom, hogy csak egy kicsit vannak odébb nálunk, mégis mennyivel kulturáltabban képesek élni. Na mindegy. Képet teszek be, hogy legyen.

A youtube a google-lel társulva majdnem megmondtam, hogy mit csináljon, mi a büdös akárminek kell folyamatosan törölgetni a videókat? Nem tudom, hogy kinek rossz az, hogy megnézhetjük a kedvenc videoklipjeinket, amik sehol máshol nem fellelhetőek.

Továbbá nem értem, hogy miért van a Justice D.A.N.C.E.-ének két klipje is, a szám továbbra is jó, de nem tudom eldönteni, hogy a két klip közül melyiket szeressem jobban. Ez és ez. Oké, tudom, a szám tavalyi, de még mindig szeretem.

Holnap lesz egy angolom, megtudakolom a töri és a magyar érettségim eredményét, legalább minimális kimozdulás. :)

Egy hét múlva, ugh.

Ui.: és még mindig az. Egyre inkább. Én meg még mindig. Life sucks.