Mostanában nagyon úgy érzem, hogy nem tudom tartani a számat. Vagyis ugye vannak mindenkinek titkai, amiket vagy senkivel, vagy csak valakivel, valakikkel nem akar megosztani. Nos mért van az, hogy nem is olyan rég, ezeket tökéletesen magamban tartottam, nem is gondoltam rá, már tudat alatt is elirányítottam onnan a gondolataimat, most viszont ott zakatolnak ezek a gondolatok a fejemben, a nyelvemen vannak, és folyamatosan figyelnem kell rá, mit mondok ki, mert ha esetleg kicsúszna a számon, világvége effektus következne be. Csak képzeljétek el, milyen lenne, ha egy tanárral való beszélgetés során véletlen, de tényleg véletlen, semmi rossz szándékkal, megemlíteném, hogy utálom a tanítási stílusát. Na addig tartana az életem. De az élet is összeesküdhetett ellenem, ugyanis direkt löki felém azokat a témákat, amikről egyáltalán nem akarok beszélni, így csak pár eshetőség van:

Más ötletem nincs.

Egyéb: Holnap meghalok, első két óra magyar, egy betűt sem tudok és felelünk. Miután hétfőn matekházit írtam irodalmon, és a tanár pont elsétált a padom mellett a kuka felé menet, ahol elől volt a számológépem és egy kockás lap, nos eléggé valószínű, hogy észrevette, és „csakazértis” megmutatja hogy mit kellene csinálnom. Ráadásul múlt héten szerdán nem is voltam magyaron, igaz egész nap nem voltam, mert orvoshoz kellett mennem, bőrgyógyászat meg csak szerdán van délelőttönként. Fél 9-re mentem, 11-kor jöttem ki, éljen a magyar egészségügy. :? Ráadásul félév előtt nem voltam hajlandó felelni a jobb jegyért, ami történetesen a 4 lett volna, mert szerinte 3/4-re álltam. De végül megadta a 4-et, nem tudom hogy milyen indíttatásból, mert egyszerűen utál. Pozitív gondolkodás: nyugi, ez lesz az első feleltetés a félév óta, és ilyenkor mindig azokat felelteti, akik gyengébbek voltak félévkor, volt 2-t szerző egyén is. Uff, én majdnem 3 lettem. (Miatyánk, ki vagy a mennyekben...)

Tesiből meg lettem dicsérve, mert „Le tudom küzdeni a félelmeimet.” De tényleg félelmetes az a hülye korlát, hogy 2 méter magasban a vállamon két rúdra támaszkodva kell átfordulni, nekem nem olyan széles a vállam, le is eshetek, és szükség lenne még a nyakamra, meg amúgy sem jó dolog a fejetlenség.

Aki nem tudná miért írok ilyen idiótaságokat, azzal közölném, hogy ma 3 fizikám volt. 3! 3 olyan óra, amin semmit sem értettem, és csütörtökön doga, jajj nekem. Igaz holnap meg matekdoga, de azt úgy hiszem, tudom. Csak még át kell nézni. Szóval ez a 3 fizika úgy épült fel, hogy egy fizika órarend szerint, egy fizika biológia helyett és még egy fizika osztályfőnöki alatt. Úgy bírom ezt az 5 percet kérek az óra elejéből, aztán még kicsengetés után is a fizikát magyarázza. Könyörgöm, hogy nem lehet leadni egy anyagot több, mint két és fél óra alatt? És ezt most nem tanítási órában értem, hanem rendes órában, ami 60 perből épül fel. Ráadásul eléggé érdekes volt, hogy tankönyvben olvasmány rész, elhadarja, erre meg „Mért nem jegyzeteltek?” Hát baszki ott van hogy olvasmány, nem ajánlott tananyag vagy mit tudom én. Azért nem jegyzetelünk, mert várjuk a múzsa ihletését, viccből, nem mindegy? Ez „csak” fizika, a szent tantárgy. Áh. -.-'

Viszont szelebrésön: már harmadik éve rendelte meg a Vancsó Ödön-féle matekkönyvet, és három éve folyamatosan szidja, hogy ezt rendeli meg, de folyton megrendeli. Fejlemény: jövőre új matekkönyvünk lesz, éljen! És jövőre fizikánk sem lesz, nem lesz többet olyan, hogy az iskolában töltött 6 tanórából 3 fizika legyen.

Megjegyezni: Napóleon leesett a Vater lóról és belefuladt a Rodos tóba. - by töritanárunk. Legalább két normális óránk volt ma, angol és töri. :)

Megint roppantul hasznos információkat osztottam meg a világgal, de szerintem most sokkal rendezettebben írtam le, mint máskor.