Nem tudom elhinni, hogy mennyit változtam csak az elmúlt időszakban. De most komolyan, tegnap volt egy „mennyaludniderögtön”-féle vitám anyámmal éjfél körül, de annyira, hogy még a blogomba sem volt időm írni, pedig tudta, hogy fent akarok maradni 2-ig, hogy átállíthassam az órát 3-ra. (Tudom, mániákus vagyok, de zavar, ha nem jókor van átállítva. :mrgreen: ) Szóval nagy durcásan lekapcsoltam a gépet (Nem volt ám nagy vita, csak szólt. Kétszer. Aztán azután kissé kiakadt, és „mostazonnalban” kellett lekapcsolnom a gépet) és bevonultam a szobámba, de nem mentem aludni, áááá, dehogy. Előtte még dörmögtem valami olyasmit, hogy zenét is akarok hallgatni, aztán az volt rá a válasz, hogy hallgassak mp3-on. (Ugyebár a hifim lassan egy éve bumm-puff by apám) Persze az mp3-at utálom, mert nem szép hangzás, meg a fülemben van, meg alig van rajta pár szám és még minden macera. De eszembe jutott, hogy van nekem egy régi mp3-lejátszóm, amit októberben vagy novemberben tettem el, azóta nem használtam, aztán karácsonyra kaptam egy új lejátszót, azóta azt használom, teljesen hozzászoktam, majdnem elfelejtkeztem a régiről, mert teljesen tönkre volt. Én meg előszedtem, felforgattam az egész szobát, hogy találjak egy aksit, ami fel van töltve, és belehallgattam, hogy mi volt a favorit nem is olyan régen, és majd leestem a székről. Akarom mondani az ágyról. Először is azért, mert olyan számok voltak rajta, amikről teljesen biztosan tudtam, hogy egy éve még nem is hallgattam, mert augusztusban ismertem meg. Aztán rájöttem, hogy én használtam már ezt a lejátszót ebben a tanévben, szóval nincs min csodálkozni, szeptemberben még semmi baja sem volt. De egy csomó olyan szám is rajta volt, ami helyhiány miatt az újon nem, mert azon meg van pár új kedvencem is. Rá kellett jönnöm, hogy rengeteg számot pakoltam rá a Charmedből, kb a felét ez tette ki. Most jó ha összesen van 10 szám az egész sorozatból az újon. Aztán Vanessa Carltontól rengeteg szám (még most is szeretem, de az új mp3-on csak egyetlen szám van tőle). Olyan fura volt, rájöttem, hogy szeretem azokat a számokat, azok a gyökereim, amik elindítottak a könnyű zene megismerésének az útján, én meg letagadtam őket. Vagyis kiírtam őket az életemből egy időre. De most hallgattam és fura volt, elfogott a nosztalgia megint. Akik ismernek, tudják, hogy milyen szörnyű vagyok akkor, képes vagyok minden egyes kis emlékfoszlányért felforgatni akár az egész világot is. Sajnos nagyon nehéz bármit is fellelni, a legelső mp3-at például elindítani sem lehet. Pedig azon meg még több Charmed lehet, régen hatalmas rajongó voltam. Most meg mintha semmi sem érdekelne igazán. De már legalább írok blogot, hogy vissza tudjak olvasni, hogy miket vittem végig, ha rám törne a nosztalgia.