Nem akarok nyarat. Újra iskolába akarok járni, tudom hogy szánalmasnak tűnik. Pár hete még én is úgy vélekedtem, hogy csak legyen minél előbb vége, de szükségem van rá. El kell terelnem a figyelmemet az igazi életről. Az életről, halálról, jövésről, menésről. Akarom a monotonitást, minden reggel felkelni, iskolába biciklizni, várni a tanítás végét, tanulni, tv-t nézni, tanulni. Ambivalens érzelmeket akarok táplálni a szerda iránt. Újra utálni akarom, mert olyankor csak 7 után érek haza, és újra imádni akarom, mert akkor van a House és a 4400 is. Erre most kapok egy nagy semmit. Nyári szünete, ahol a fejemhez vágják, hogy mért nem megyek dolgozni. Lehet hogy igazuk van, de pihenni szeretnék az életem utolsó középiskolai szünetén. Egyetlen munkalehetőség van a városban, az is fizikai, és olyan ismerősök mennek oda, akikkel nem akarok találkozni. Akkora bűn ez?