Nos, megvolt a tanévzáró. Életem legutolsó tanévzárója ebben az iskolában, jövőre már nem kell bejönni. Hosszú és unalmas volt, de túl vagyok rajta. Csak azt nem értem, hogy mért ért el oda is a rendezetlenség. Határozottan emlékszem, hogy tavaly még nálunk is 5-től haladt fölfelé az igazgató, névsorban. Idén össze-vissza volt itt is az egész, így egyáltalán nem tudtam megsaccolni mennyi lehet még hátra.

Ez volt a legelső alkalom iskolai „ünnepélyre", mióta a 12. évfolyam elballagott. Így mi váltunk az iskola legutolsó (vagy legelső?), mindegy, a lényeg, hogy legfelsőbb osztállyá. Ez annyit jelent, hogy az iskolai rendezvényeken már mi állunk a fal mellett, a fénymásolónál, több helyen tudunk támaszkodni, meg ilyesmi privilégiumokat jelent.

Persze megint nem bírtam fékezni a könnyeimet, az „tisztelegjünk egy perces néma csenddel Kitti emlékének" résznél. Nem tudom mit fogok csinálni a holnaputáni temetésem, bárcsak túl lennék már rajta, ez az egész olyan hihetetlen. Még mindig ugyanúgy ott vannak a virágok, a gyertyák és a képek az osztályban. Még mindig fojtogató a párás ész túlságosan is illatos levegő.

A bizonyítványom nem lett pocsék, de nem vagyok megelégedve vele.
Magyar irodalom - jeles
Magyar nyelv - jeles
Történelem - jeles
Emberismeret és etika - jeles
Angol emelt szintű nyelv - jeles
Német alap szintű nyelv - közepes
Matematika - jó
Informatika - jeles
Fizika - jó
Biológia - jeles
Testnevelés és sport - jó
Informatika fakultáció - jeles

Magatartás: példás
Szorgalom: példás

Mulasztott órák száma: 31

Átlag: 4,58

Van benne egy érdekes tévedés is, az osztályfőnök szerint csak a 10-en jutottam túl, persze így járt az évfolyamelső Valentína is. Kicsit megphotoshoppoltam a scannelt képet, így látható: itt.

Aztán meglátogattam a családot, a mamámék elégedettek voltak vele, de aztán kiderült, hogy még nem tudták a Reni eredményeit. Mikor szóltam pár szót (titokban belelestem), eléggé kiakadtak rajta. Elmentem ide-oda a nagyival biciklin, vettünk egy kis pékárut, miközben eszegettünk, beszélgettünk, főleg a családról és a ballagásról. Eléggé ugyanazon a véleményen volt, mint amin én.
Nem siettem haza, mert az ősök elmentek a Balatonra. Tegnap este szóltak róla, hogy elugranának egy napra. Persze gondoltam jóra és rosszra is, de főleg rosszra. Először is bevonultam a fürdőbe, és a zuhany alatt könnyezve rájöttem, hogy utálom a Balatont és sosem akarok újra odamenni. Persze ez mind azért van, mert ott osztálykirándultunk, és ott vannak az utolsó emlékeim Kittiről. Nem akarnám még inkább ezen idegelni magam. Aztán anyám pénteken vizsgázik, és még semmit sem tud, arról panaszkodik már egy hete, hogy tanul, tanul, még csak a 2B tételnél tart, de már nem emlékszik az 1A-ra. Inkább tanulnia kellene a véleményem szerint. A legutolsó és legfőbb bajom az volt, hogy ennyire érdekli őket a bizonyítványom. És igen, tényleg ennyire érdekli őket, már vagy 6-7 órája kikaptam, de még mindig nem telefonáltak. Tudom, teljesen tökmindegy, ez csak a Gergő. Eléggé bánt, de nem fogom megmondani nekik, úgyis ez már a nem tudom hányadik eset. De 4-ben legalább levélben gratuláltak a kitűnő eredményekhez. Most a mobilok korában még egy hívásra sem érnek rá a hasuk süttetése közben. Hát köszönöm szépen.

Itthon a húgom fogadott, aki az alatt az idő alatt fodrásznál volt. Megint. Most épp festetett. Rózsaszínre és lilára. Már nem mondok semmit, mert szerintem teljes mértékben abnormális az egész. Itt egy kép róla, igaz csak hátulról, amit arra fogok, hogy nem akarom a személyiségi jogait sérteni. Igazából meg meg van sértődve rám, mert fényképezni merem, és nem hajlandó a kamerába nézni. Sőt, még a bizonyítványomra sem volt hajlandó egy pillantást se vetni, pedig ajánlottam neki. És az én hibám, hogy rossz a kapcsolatom vele. Én igazán próbálok vele kommunikálni, de aki hülye, azzal sehogy sem lehet jót tenni.

Aztán próbáltam valahogy az időt elütni, például nekiálltam GTA San Andreast folytatni (épp ideje, októberben jelenik meg az újabb rész), de annyira felhúztam magam rajta, hogy kiléptem, és neki álltam blogolni. Még egyet szeretnék írni, melyben a felháborodásom írom le a tegnapi ballagásról.

Most, hogy bekapcsoltam a scannert, vettem észre, hogy nincs patron a nyomtatóban. Még mindig nincs. Pedig már vagy 3x leírtam a készülék típusát, a festékpatronok sorszámát, mert ennyiszer kérték, hogy majd ők vesznek újat. Marha jó, ez volt több, mint egy hónapja. Köszönöm szépen.