Nem értem magam. Hiába keresek magyarázatokat a miértekre az életemben, sosem kapok. Mindig a tökéleteset keresem, sosem elégszem meg azzal, ami van. Mindig mást akarok, nincs állandó álláspontom a világról. Hiába van egy egész szép életem, többnyire folyton elégedetlenkedem vele. Attól félek, hogy abban reménykedve, hogy később jobb lesz a világ, és mindig csak később, egyszer csak azt veszem észre, hogy megöregedtem, és nincs többet később. Mindig menekülök. Azt hiszem, hogy máshol, máshogy jobb lehet. Hiába tudom, hogy soha, sehol, sehogyan, hogy carpe diem, én nem tudom megfogadni ezt a jótanácsot, hiába igyekszem. Hülye vagyok, ennyi.