Gyűlölöm, világos? Nehéz megérteni? Mért velem kell folyton kibaszni? Mit tettem én? Az egész kurva életnek ellenem kell összeesküdni. Nem elég ez a rahedli tétel pár hét alatt, de még a hozzá való könyvnélküliket is tanulni kell, mert mért is, mért is nem, richtig mindenhol pont abba kellett belenyúlni, ahol más könyvnélkülit tanultam. Petőfi szerelmi lírája, ezt egyenlőre hagyom, lövésem sincs, hogy jó-e a Reszket a bokor, mert... 10.-ben nem fogadta el a tanár. Tájlírája: na itt már lehet megtanulni az egész rohadék Alföldet vagy más kellemes versét. Alig egy oldal. Persze politikai nem kell, így anno tök feleslegesen tanultam meg az Egy gondolat bánt engemet... kezdetű versét. Á, úgyis csak egy oldal az is. Aranytól azért tanuljuk meg az egész walesi bárdokat. Alig 31 versszak. Arról már lövésem sincs, hogy az Őszikék verseinél mit lehetne elmondani. Adynál legalább tudok Léda-verset és istenes verset is mondani, és még Babitstól is megy a Jónás imája, de itt is pont a késői költészete kell, lehet megtanulni a rohadt Balázsolást, alig harmincakárhány soros rímtelen akármi. Az meg le van tojva, hogy a Fekete országot az osztályból egyedül én tudom végig. Miért is kell ezen csodálkozni... Kosztolányi korai költészete, na ötletem sincs, hogy itt is mit lehet megtanulni, de biztos itt sem lesz fél oldal alatt. Szerencsére az Édes Annából nem kell könyvnélküli. Tóth Árpád szerelmi költészete, az istenért, a téma is egy nagy rakás hadd ne írjam le mi, kétlem, hogy a Meddő órán elég lenne, legalább a Körúti hajnal vagy az Esti sugárkoszorú kell. Miben fogadjunk, hogy Juhász Gyulától az impresszionista tájlírához nem elfogadható a Milyen volt..., mert az szerelmes versnek minősül? Kívánom, hogy tűnjön el az egész átkozott magyar oktatási rendszer a föld színéről, idióta amerikai akarok lenni, azt akarom, hogy elég legyen Shakespeare és Steinbeck, nem akarok négymillió verset benyalva tudni, úgysem emlékszem rá fél év múlva, Gyűlölöm, gyűlölöm, GYŰLÖLÖM!