Szeretek csak úgy lenni a semmibe, semmi lényegre törőt csinálni. Ezer évet le tudnék úgy élni, hogy a tv-ben a sorozataimat bámulom, internetezek, olvasok, számítógépezem, zenét hallgatok, virágokkal foglalkozom vagy takarítok. De az élet sajnos nem ilyen kegyes. Amíg ezen elfoglaltságok valamelyikének hódolok, minduntalan furdal a lelkiismeret az iskola és a tanulás miatt. Mikor volt olyan, mikor utoljára becsülettel, mindenből felkészültem? Úgy saccolom valahol negyedik környékén. Vagy még korábban. Azóta többnyire kampányszerű készülések vannak, ami nem kifejezetten jó dolog. És akárhányszor elhatározom, hogy innentől rendesen készülök és jó gyerek (khm, fiatalember) leszek, valamiért nem jön össze a dolog. Persze ezt a valamit többnyire lustaságnak hívják. Mérhetetlen lustaságnak, ami nálam mindig bűntudattal vegyül. Nem tehetek róla, de nem megy nyugodtan az alvás, ha tudom, hogy másnap dolgozatot írunk és nem készültem fel. Az ahogy esik, úgy puffan nálam sajnos nem igazán működik. Pedig milyen jó lenne kevesebbet lelkizni a dolgokon... Vagy lelkiismerettel felkészülni és akkor nem lenne probléma. De nem, élek itt a kis világomban az ambivalens érzelmeimmel.

Esküszöm, ha egyszer befejezem az iskolát, soha többet nem fogok hétvégén tanulni, csak pihenni. Utálom a szótárral fürdés, tankönyvvel fogmosás, jegyzetfüzettel lefekvés dolgot, nem lenne nagyszerű a zuhany alatt zenére táncolni, fogmosáskor végiggondolni a holnapot, lefekvéskor megnézni egy filmet, majd olvasni egy kicsit, és nyugalomban hajtani álomra a fejet? Iskolából (helyett munkából) hazaéréskor az ebéd után a tanulás megkezdése helyett virágot öntözni, porszívózni, ablakot mosni, grafikázni, kifeküdni az udvarra és nézni a felhőket, sétálni menni, a szélben ugrálni, esőben táncolni, boldognak lenni és tudni, hogy a nap holnap is felkel, de holnap sem lesz több dolgom, mint 8 óra munka, aztán szabadság? Milyen lehet bűntudat nélkül elindítani egy számítógépes programot, vagy úgy kinyitni a könyvet, hogy nyugodtan olvashatok 2-300 oldalt, nem veszi el az időt semmi más elől? Tudja valaki? Mert igazán elmondhatná milyen érzés. Milyen érzés igazán boldognak lenni és mellékíz nélkül mosolyogni...