Lidi rossz hatással van rám, mert lidializálódom. Vagy magamtól stréberülök, nem tudom, de itt van péntek éjjel és kész vagyok hétfőre a házikkal, a matek tetszett, az angolt meg keveselltem, úgyhogy kiírtam a lecke szóanyagát is, hogy legyen mit tanulni, bár szünet előtt már úgysem írunk. Hogy milyen érzés, mikor tudom, hogy végeztem a kötelességeimmel és az egész hétvége szabad? Nagyszerű, de tényleg. Főleg, hogy közben szólt a zene, tudtam, hogy ráérek, nem kapkodtam, ráérősen nyomkodtam a számológép gombjait, kivételesen mindent meg tudtam oldani...

Jucra meg hivatalosan megsértődtem, ne követlejen msn-re, ha ő nem jelenik meg. Most ezt jól megmondtam. Csak hogy tudja, hogy miről maradt le: Lidivel eldiskurálgattunk a magyar helyesírás következetlenségeiről, a német jövevényszavakról meg mindenről, Lidi bögrékkel próbált telekinetikusan leütni, angol nyelvű könyveket ígért kölcsönbe, ha legközelebb találkozunk, és megint megállapíthattuk, hogy sok mindenben egyet értünk, de nem volt senki sem a közelben, akinek ellenvetései lettek volna az érveinkre. Különben is hiányzik a mindenféle szünnyögés, képzsűrizés, magasröptű, mélyenszántó véleménynyilvánítás és a Juc-attitűd. És még névnapján sem tudtam rendesen felköszönteni, mert valahogy mindig máshol jár.