Voltam ilyen alkalmassági vizsgaszerűségen vagy min. Szóval a BME-be kellett menni meg rajzolgatni. Két feladat volt: alaprajz alapján kellett ábrázolni a teret (perspektíva), ez volt vala egy óra. A másik, a rajzold le, amit látsz, tónusold meg minden egyébség, három óra alatt. Az első legenyhébben fogalmazva is szánalmas lett. A másik meg a többiek rajzát elnézve túlságosan is művészi. Én már csak ilyen elvont művészlélek vagyok, semmi keresnivalóm az építészetin. Igazából nem is érdekel, hogy sikerül-e vagy sem, lévén hogy úgyis a végén jelöltem meg a listának, és azért is gazdasági és menedzsment leszek. Ha meg nem, akkor ma gondoltam egy merészet és nagyot: akármennyire is rühellem az egészségügyet, ha nem vesznek fel sehova, szerzek ápolói képesítést, és tűzök ki az USÁ-ba, kapok zöldkártyát, fél év után bekerülök a nyugdíjrendszerbe meg minden. Ja, mostanában újra felébredt bennem a vágy, hogy nekem San Franciscóban kell leélni az életem. Vagy Seattle-ben, de ez most mellékes, nekem a Transamerica lábazatánál kell felpillantanom az égre, meg egyszer végigsétálok a Market Streeten, akárhány órába is teljen.

Visszatérve az alkalmasságira, az épület hatalmas és nagyon tetszik, és realizálnom (egy blogon olvastam, hogy milyen multifunkci szó, és tényleg, innentől gyakrabban használom) kellett, hogy ott fogunk sétálni Tabyval. (misztergrín) Csak azt nem értem, hogy a vizsga összességében hogy tarthat 14⁰⁰-17⁰⁰-ig, ha áll egy egy és egy három órás részből. Mindegy, végül is ők a matematikusok, nekem meg alacsony az intelligenciám, mert rossz az időérzékem. (mondták a rádióban, hogy egyenes arányosságban áll a kettő egymással, így Lidivel megállapítottuk, hogy két degenerált kommunikál msn-en) Jó hír, hogy most már egyáltalán nem félek Pesttől, teljes nyugalommal képes vagyok a nagyon magas házak között is mozogni, anélkül, hogy csúnya dolgoktól félnék. Főleg, hogy a Petőfi híd környékén már fantörpikusan kiismerem magam. Igazából rájöttem, hogy nem is olyan magasak azok az épületek mindenfelé, felhőkarcolók egyáltalán nincsenek, a Duna meg érdekes, de egy tengerparti városban még jobb lehet élni. (Frisco. Seattle. NY. Boston. Vancouver. Sydney. Amszterdam. Esetleg Miami.)

A mai napon egy matek érettségi gyakorló első (teszt) részét kellett volna megírni és most félek, hogy meg leszek szívatva, mert nekem majd be kell pótolni. Persze megbeszéltem a tanár bácsival, de jobb félni, mint egészni. Ésésésés mért, mért, mért olyan szakokat jelöltem meg, ahova rahedli matek kell? Oké, tudom, a humán telített nálunk, de ha úgysem itt akarok élni… Na mindegy, vagy kibírom, vagy nem, az első jó, mert lesz diplomám, a második meg jó, mert akkor meg diploma nélkül, fiatalon megyek angolországba.

A hétvégén beleolvastam az egy évvel ezelőtti blogolászásaimba, és akkor is utáltam az iskolavezetést. Van, ami sosem változik, viszont az akkori stílusom elvarázsolt, ha nem ismerném magam, biztos olvasnám a blogolásom. Persze mostanra már egy csomót változtam, nem vagyok annyira vicces meg ironikus. Mellesleg újfent utálom a blogom, és megint költözni fogok. Lálálá.