Megírtuk a töri próbaérettségit, és nem bánom, hogy tegnap nem tanultam. Úgysem tudtam volna pont a szükségeseket átnézni. Az meg, hogy eddig úgy tudtam, hogy a diadalív a győztes hadvezéreknek épül, hogy a városba történő hazatéréskor átkelhessen rajta. Hát nem csak, politikai szándékkal épül, hát szívás, kit érdekel. :P

Felhívtam a Mondót, nagyon sajnálják, hogy még nem érkezett meg a nyelvvizsga-bizonyítványom, jövő héten valószínű megjön. Mostakarom! :D

A hülye fényképek meg nem jöttek meg. Pont egy hete, szerdán érkezett a megerősítő e-mail, hogy két napon belül szállítják. Egy frászt, hát csak nem jött se a futár, sem a posta nem hozta ki. Azért egy telefont megengedni luxus lenne? Ha holnap sem lesz itt, felhívom őket, hát nem igaz, hogy nem lehet tartani a határidőt. (a tablóképből rendeltem bélyegképeket, mert szerettem volna osztogatni az osztályban, lévén, marha idiótán mellérendeltem még anno) Argh, ó Magyarország…

Tudtam én, hogy Debrát Neve Campbell játsza, de ugyebár nincs önbizalmam azt mondani, hogy úgy van, előbb ellenőriznem kell az imdb-n. (Medium) Sürgős feladat önbizalmat építeni.

Hillary nyert Pennsylvaniában, de csak 10 jelölttel. Ez tényleg olyan semmilyen eredmény. Annyira bízom benne, hogy elnök lesz, és megkönnyíti az EU-sok munkavállalását az USÁ-ban, és a világ hepi lesz. Igazából csak Hillaryből tudom kinézni, hogy ilyen lépést megtegyen, meg amúgy is, a Clinton alma a legnagyobb. (Ez egy olyan idióma, amit már csak én ismerek => még alsóban, napköziben nyelvi fokozás és almához kellett írni külföldiül, hogy nagy, nagyobb, legnagyobb. Akkor hangzott el a Clinton alma a legnagyobb by egy lány, nevezzük Viviennek, akinek tényleg az a neve, és sosem voltam vele jóban, de mégis, és nekem mondta és megmaradt. Ő elfelejtette, mert egyszer rákérdeztem iksz évvel ezelőtt, (X eleme [+6;+8]) és nem emlékezett rá. Izé, azt is mondta, hogy van fényképe Clinton dolgozószobájáról. Ilyen öreg lennék, hogy a gyermekkoromról elmélkedek?) Amúgy is egy humánus politikusra van szüksége a világnak, és Margaret Thatcher után már a magas beosztású és nagy befolyású nők sem fehér hollók. II. Erzsébet, Beatrix, Angela Merkel, Condoleezza Rice.

Mostanában van egy olyan mániám, hogy rárontok egy tetszőleges (legyen egyenlő iksz) osztálytársra olyan felkiáltásokkal, mint 'basszus, tudod, hogy két hét múlva soha többé nem leszünk középiskolások, és megöregedtünk és innentől a mi életünk is taposómalom lesz és szar?! ' Úgy tűnik, ez másokat sokkal kevésbé foglalkoztat, mint engem, nekik megy a take it easy.

De ballagunk! Soha többé dolgozatok, meg mindennapi stressz, és csak most kezd bennem tudatosulni, hogy Ephram mit magyarázott az Everwoodban. Oké, nem teljesen, mert ő úgy említette, mikor visszatért egy kicsit a középiskolába, és hogy '…összeszorult a gyomrom. Olyan érzés volt, mint vasárnap este, amikor csak pár óra és suliba kell jönni. Már el is felejtettem ezt az érzést.' Hát basszus, Ephram, milyen igazad van! Már én is elfelejtettem az érzést. Oké, tudom, előttem áll még egy-két dolog, de már egyáltalán nem szorul össze a gyomrom, és nem leszek rosszul, ha meghallom a Napló szignálját. (Pavlovi reflex, itt mindig TV2 megy, és az a műsor csak vasárnap este fut) Már teljesen nyugodtan sétálok be, a tanárokkal párbeszédet folytatok, nem érzem, hogy bármiben is alsóbbrendűként kezelnének, egyszerűen emberszámba vesznek. Tisztelnek, viccelődnek velünk, mintha ezer éves ismerősök lennénk, akik csak összefutottak az utcán. Nekem még megdöbbentő, hogy felnőttünk, emberekké váltunk, akik felelősséget vállalnak, családot alapítanak, utcán sétálnak, bevásárolnak a saját háztartásukba, dolgoznak és élik a saját életüket. Ezek mind mi vagyunk, de olyan furcsa ez az egész, mintha a régi ismerősök testét valami szellem szállta volna meg és ezért változott volna meg minden. Ezt még meg kell emésztenem, olyan furcsa ez az egész.

Ma fejtegettem egy osztálytársamnak, hogy mért keveselli, hogy holnap csak matekból írunk és kevesellte. Ez a feladatsor abból a bizonyos 'kibaszott' könyvből származik, ami a Tóth-Fröhlich-Ruff tollából származik, és nem olyan rég szép kis kritikát kapott Tabytól itten. Az említett osztálytárs gimnázium-szindrómában szenved, a napi egy számonkérés már nem is elég neki. Megjegyezném, hogy neki az lesz élete legutolsója a középiskolában. Nekem még lesz a múlt hétfői alkalmasságis matek is.

Ui.: nem tetszett a mai House, Foreman idegesített. Oké, hogy depressziós meg emészti magát, de csinálja már szolidabban, mert így elrontja a tévénézés örömét.

Entschuldigung a kicsapongó és szélsőséges témaválasztás miatt, de most ilyen az életem, semmire sem érek rá igazán, és mindennel kell foglalkoznom. :)