Utálom, utálom, utálom az átkozott családom átkozott értékrendjét. Alig pár órája fejtettem ki Jucnak msn-en, hogy mekkora problémát jelent nekem az egész hülye ballagás. Egyszerűen szánalmas, hogy jujj, ballagás, akkor ajándékozni szokás, ajándékozzunk mi is olyan dolgokat, amire a gyereknek (vagy minek lehet nevezni, épp a felnőttkorba lépő egyénnek) az égvilágon semmi szüksége. Mert ugye a mi családunkban ez megy, ez a nagy hagyomány. Persze az, hogy az adott ballagónak mire lenne szüksége, az tökéletes ignorációnak van alávetve. Néha azt kívánom, hogy bárcsak ismerne a családom egy kicsit, hogy legyen egy kis foglamuk, mire is van szükségem. Aztán rájövök, hogy akkor még inkább beleszólnának a lehető legkisebb döntéseimbe is (nem mintha ez most nem így lenne), és rájövök, hogy ez mégsem feltétlen olyan szar. De mégis az, csak nem annyira szörnyen. Rohadjon meg az egész kibaszott világ. Boldog 'már csak egy hónap'-ot.
Friss hozzászólások