A szerdai 23:04-es vonat sikeresen beérkezett a szentgotthárdi végállomásra, úgyhogy a világ ezek után sem szabadulhat tőlem.

Igaz, hogy a legcsekélyebb ötletem sincs, hogy mi történt a világban az elmúlt pár napban, mert tévét csak messziről láttam, és még a civilizáció modern vívmányaihoz történő visszatérés is nehézségeket okoz (individuális fürdő, my computer és saját készítésű ételek), de lassan kezdem megszokni.

A kirándulás önmagában fantörpikus volt, a nap szinte végig sütött, eső alig esett. A Balaton még mindig szép, a társaság pedig még mindig jó volt (kisebb szépséghibákkal, de ez hol nincs). Szóval rengeteg alvás, zenehallgatás, karaokézás és még ki tudja mi után hazaértem, és itthon töltök még pár napot, mielőtt újra elindulnék.

Végleg vége van a középiskolának.