A tegnapi nap folyamán, miután anyu megdiplomásodott, sikeresen hazaértünk. Pécs még mindig meseszép városka, bár a csapvíz még mindig nem tűnik ihatónak. :P

A mai napon pedig elvittem fordíttatni az érettségit meg az utolsó oldalát a bizonyítványnak, mert ugye the show must go on, és valamit kell csinálni szeptembertől is.

Szeretnék meseblogolni, de valahogy nem megy, hogy leírjam a napjaimat. Na jó, megpróbálkozom vele: ma korán keltem, mert orvoshoz kellett menni. Az ultrahangon megtudtam, hogy nem vagyok terhes (micsoda meglepetés, eh), meg hogy minden rendben van bennem, utána meg megint jött a vámpirizáció és egy csomó vért lecsapoltak tőlem. Itthon bekapcsoltam a gépet, de mivel senki sem támadott be msn-en, és semmi érdekes nem történt, sikeresen elaludtam, csak 3 körül ébredtem fel. ^^ Akkor tudtam meg, hogy közben msn-en azért kerestek, jó tudni, hogy néha gondolnak rám. :) Miután felébredtem, ebédeltem, majd mentem a fordítóirodába. Kénytelen voltam venni egy fagyit, mert nyár van, és ilyenkor illik. Reménykedtem benne, hogy hátha összefutok valakivel, akárkivel, de nem sikerült, úgyhogy muszáj voltam hazajönni. Kicsit olvasgattam, tévét bámultam, virágot öntöztem és most itt vagyok, az unalmas életem unalmas pillanatait írogatva. Azon gondolkozom, hogy talán el kellene kezdenem naplót írni, mert a blogomba nem illik bele az ilyesmi. Vagyis elvileg beillik, mert az én blogom és én mondom meg, mi legyen benne, de ez a műfaj nem a kedvencem, gondolom másnak sem.

Amúgy Taby (Noriko) olyan jól megfogalmazta a dolgokat [itt], bár ha történne valami, arról sem blogolnék, mert mostanság ilyen élj a pillanatban, blogolj érzésekről elveket vallok, főleg, hogy a blogom tartalma (ami az életemről szól) Juc megfogalmazása szerint úgyis csak nyafi. Az a tinicsitri műfaj, hogy ma hogyan szőrtelenítettem, utána meg a plázában picsogtam, senkit sem köt le.

Ja, a bejegyzés célja az volt, hogy tudassam, még élek.