Valami osztálytalálkozó történt a tegnapi nap folyamán. Okés, nem volt ott mindenki, sőt, mert ugye elég sokan nyaralnak, dolgoznak, magyar szigeten (ugh, fúj) vagy ki tudja, hol vannak. A lényeg, hogy azok ott voltak, akikkel jóban vagyok, és átbeszéltük a közelmúlt történeteit. (történetesen, hogy ki kivel, mióta kavar és hasonlók) Mindenkit felvettek valahova, csak azt nem, aki nem jelentkezett. :) Oké, ez hülye megfogalmazás, de tényleg, azon ment a csodálkozás, hogy milyen alacsonyak voltak a ponthatárok.

Egyesek a tóba is bemerészkedtek (brrrr), én megmaradtam a tűz mellett, ott a szúnyogok kevésbé zabáltak. Magyarázatként, tóparton voltunk, az esti órákban.

Ma megérkezett a hivatalos papír is a BME-ről, hogy kongratyulésön a felvételhez, ünnepélyes megnyitó ideje, beiratkozás menete, estébé. Nem kötött le különösebben az egész, jelenleg egyetlen dolog motoszkál a fejemben, az pedig, hogy a tegnapi nap folyamán postázásra került az értesítő a CBS-ről (vagy a KOT-tól, ha nem vettek fel), és ott hánykolódik valahol. Oké, tippem szerint, ha még nem is érkezett meg Ferihegyre, de a koppenhágai reptéren van már (erősen remélem, hogy nem komppal meg vonattal hozzák fél Európán át, mert végül becsavarodnék), szóval most csak annyi a dolgom, hogy várjak. A honlap szerint 10,1-es átlaggal „már” be lehetett kerülni a BSc in International Business képzésre (ott is ez volt a legmagasabb, micsoda meglepetés), a probléma ott van, hogy lövésem sincs, hogy a dán rendszer szerint milyen a teljesítményem. Így meg, hogy nem tudom, mit csinálok egy hónap múlva, olyan kellemetlen. Próbálnék hangolódni, de nem megy, mivel nem tudom, hogy mire kellene. Egy kelet-európai vendég leszek, aki csekély angoltudására támaszkodva próbál eligazodni egy északi világvárosban, vagy én leszek ’a városba’ került vidéki, akinek rá kell jönnie, hogy nem szükséges angol nyelven folytatnia az egyetemi tanulmányait, magyarul sem ért az egészből semmit.

Judit már lassan egy hete Németországban tartózkodik, azóta nem hallottam semmit sem róla. Kéretik tőle blogolászni, hogy milyen arrafelé az élet, hogy mivel telik a napja, hogy megy a német. Ja, boldog névnapot neki, mert őt nem tudtam felköszönteni.

Juc <3 Nem tudlak nem imádni. Mindig képes vagy megmosolyogtatni az embert. Tényleg csak egyetlen SMS-t írtam, és egyből visszahívtál, hogy élő blogolászást tarts, köszi! :) Ha elmegyek Koppenhágába, miattad és Lidi miatt lesz bűntudatom, mert ti tényleg már egy éve mondjátok, hogy milyen jó lesz, ha végre én is Pesten leszek.