Sajnos túl hamar véget ért az egész, de annyi biztos, hogy felejthetetlen élmény volt. De inkább kezdjük az elejétől:

Hétfőn már mamánál 'aludtunk' (anyu is), hogy 'reggel' könnyebben kiérhessek az állomásra. Az idézőjelek összefüggenek, egyrészt mert én nem aludtam, nem volt hozzá elég idő, hogy rendesen tudjak aludni, szóval inkább X-aktákat meg South Parkot néztem, aztán hipp-hopp hajnali 3 lett és el kellett kezdeni készülődgélni, hogy kiérjünk a 4:08-as vonatra. Nagyon nem volt kedvem az egészhez, meg gombóc volt a torkomban, meg minden, de azért csak elindult a vonat.

Az első meglepetés ott kezdődött, mikor megvettem a jegyet, aminek az ára 450 forint, és a kalauz egy ezresből 250 forint 2€-t adott vissza, én jól jártam, az biztos. Aztán megérkeztem Szombathelyre, ahol a hajnali Savaria IC-vel mentem Győrig. Ez sokkal kényelmesebb és máshogyabban néz ki, mint a Halászbástya, ami Grazig jár. (Közben Bumerángot hallgattam, és Kokó Pekingből jelentkezvén beszélt a körülötte szurkolókról, akiknek a sapkájukra a településük volt írva. Olyan 4-5 települést mondhatott, de ott volt Szentgotthárd meg Kethely, azért kíváncsi lennék, kik vannak/voltak ott. =) ) Visszatérve, csak azért Győrig mentem és nem Pestig, mert Győrben találkoztam Szandival (Taby) meg Tündivel (Szandi osztálytársa) és együtt szálltunk fel a vonatra, aminek egész 33-kor kellett volna indulnia. Olyan 32-kor egy néni szólt, hogy az a vonat ám másik irányba megy, nem a délibe. Éljenek a nénik, akik mások társalgását hallgatják, majd beleszólnak, ez legalább tényleg hasznos volt. =) Gyorsan leugrottunk és rohantunk a peronon, mert kiderült, hogy két vonat áll egymás mögött. Az utolsó utáni pillanatban sikerült felszállni, szerencse hogy a vonat két perc késéssel indult. xD Pár állomással később csatlakozott hozzánk Tibi, aki ilyen iwiw-szintű ismerőse volt a Szandinak, mert egyszer már találkozott vele, egyébként közös ismerősök alapján ismerték egymást. Mivel a vonat minden bokornál megállt, részt vehettünk egy ismerjük meg az országunkat túrában, és végre megtudtam, hol is található Szar, akarom mondani Szár, akik a szarbanvagyunk.hu URL-t birtokolják.

A déliben azt hittük, nehezen találjuk meg a többieket a nagy tömegben, aztán kiderült, hogy a csoport a nagy tömeg, szóval ez nem okozott különösebb problémát.

A Balatonra tartó vonat szintén ismerjük meg országunkat túra volt, azzal a különbséggel, hogy ez már nem a XXI. századi színvonal, hanem egy hagyományos múlt évezredi MÁV-vonat volt. Először azt hittük, hogy Hitler is átértékelné, hány embert is lehet bezsúfolni néhány vagonba, de aztán valahogy csak elfértünk, és ki ülve (ülésen, csomagon, mások ölében), ki állva és kapaszkodva kínkeservesen lassan érkeztünk meg Csopakra. Mivel az út több órás volt, és az ismerősök akaratlanul is szétszakadtak, már itt létrejöttek új ismeretségek, mondjuk három ember maradt meg nekem az egészből, egy Gergő, aki a szobatársam lett, egy Robi meg egy Ádám, akikkel pedig egy csapatba kerültünk. Persze a nevekkel végig mindenkinek gondjai voltak, akaratlanul is elfelejtettük és kevertük az embereket.

Máris hagytam ki fontos momentumokat, mert a vonaton is történtek érdekes dolgok, de ugye vannak személyiségi jogok, meg aztán nehogy már előnyben legyenek a következő évek gólyái. :P Szóval direkt nem fogok semmit sem mondani, innentől bőségesen cenzúrázott rész következik.

Csopakon a 350 embert 12 csoportba osztották, teljesen randomra (mint később megtudakoltam, fiú-lány és kábé egyenlő szak szerint), de azért tényleg randomra. A csoportok színkódoltak voltak, éljenek a kékek! Minden csoportnak két mentora volt, nekünk Helga és Dea, akivel ugyanaz a vezetéknevünk, és erre már az elején felhívta a figyelmem. :) A csoportok egymással versengtek, meg pontokat gyüjtögettek, amolyan Játék határok nélkül BME-GTK edition. :P

Mivel a szervezők nagyon humorosak voltak, a szobákba keresztnév szerinti ABC-rendben kerültünk be, mindenki ismerkedhetett a druszáival. Nálunk a 6 ágyas szobán hat Gergő, egy Gyuszi (a gyorstüzelő) és egy Hajni osztozott, érdekes következményeket szült egy Gergő megszólítás.

A kajálás három turnusban történt, mert kicsi volt az ebédlő, de itt a kékek együtt ettek a pirosakkal, meg nem tudom ki volt a másik két csapattal, szóval az elején együtt ettünk Tibivel, mert akkor még nem tudtuk, hogy a többeik melyik csapatban vannak (Tibi piros volt). Egyébként az egész tábor végig abszolút nyitott volt, bárki szóba állt bárkivel, és nyugodtan leülhetett akármelyik asztalhoz, nem okozott az ilyesmi problémát.

A csoportfoglalkozások nagyon viccesek voltak, a mentorok nagyon jól irányítottak minket, és mivel mind intelligens, érettségizett emberek vagyunk, nem is volt semmi problémánk. Persze nem lehet tagadni, hogy a legfontosabb témák az alkoholizálás és a szex volt itt is, de ez már egy másik történet. Ja, ilyen közvetlen és nyilvános bazdmegezéseket még sehol sem hallottam, mint itt. Na, respect a szervezőknek és különösen a két drága mentorunknak, Deának és Helgának, csak ennyit akartam.

Mivel sok-sok társaságon mentünk keresztül (vonatozás, út a táborig, szobák és színek szerint) egy nagy csomó embert megismerhettünk, és eléggé soknak megmaradt a neve is. A szakok már nehézkesebbek voltak, mivel a BME-n a GTK-n van a legtöbb szak, nehéz volt megjegyezni, hogy ki mire megy. Amúgy a gazdálkodási és menedzsmentesek (mi) voltunk a legtöbben, a többiektől elég sok panaszt hallottam, hogy nem találkoznak elég szaktárssal. Pölö talán csütörtökön egy kiülős beszélgetésben voltam fültanúja egy olyasmi mondatnak, hogy rajtad kívül még senkivel sem találkoztam, aki alkalmazott közgazdaságtanra fog járni. Én már kettővel igen, te vagy a harmadik... (jó, ők tényleg nagyon kevesen vannak)

Ugye voltak a szín szerinti csapatok, meg a szobák szerintiek, a többiekkel nem sokat találkoztunk, maximum összefutás szintjén, de Szandival és Tünditvel tényleg csak köszönés szintjén találkoztam, és telefonon többet beszéltem velük, mint személyesen. :P

Mivel úgy döntöttem, hogy nem osztok meg semmi információt, mert tényleg évről-évre ismétlődnek a dolgok, ez az egész bejegyzés egy hosszú akármi lett, aminek nincs érdemleges tartalma. Szóval ideje befejezni valahogyan.

Csütörtök éjjel sokan úgy döntöttek, hogy nem érdemes lefeküdni, így sokkal tovább volt élet, mint a korábbi napokon. Jó sokan hazaindultak a legelső, fél 5-ös vonattal, sokan úgy döntöttek, hogy 9-ig várnak az első közvetlen járatra, mi pedig az 5 utáni busszal indultink útnak Győrbe. Ez eléggé érdekesen ment, vagyis amíg kiértünk a buszmegállóig, feküdtünk az út közepén, táncoltunk gólyatáncot útkereszteződésben, énekeltünk Britney-t meg Péterfy Borit és sokat röhögtünk. A buszon már kevésbé volt jó a hangulatunk, nagyjából kiütöttük magunkat és mindenki aludt, szerencse, hogy Győr a végállomás volt. ^^ Győrött elköszöntünk egymástól, és rohantam a vasúti pályaudvarra, hogy elérjem a Savaria IC-t. Persze megint csak dohányzóba kaptam jegyet, ez valami axióma, hogy a Budapest-Szombathely vagy Budapest-Szentgotthárd IC-ken csak Pest felé van nemdohányzó hely, visszafelé mindig dohányzó van. Szerintem itt is sikerült valamit aludni, meg később a Szombathely-Szentgotthárd járaton is szundítottam valamicskét. Itthon az egész napom azzal telt, hogy több-kevesebb sikerrel próbáltam kipihenni magam. Ilyen rövid idő alatt az iwiw-en az ismerőseim száma évek óta nem emelkedett.

Jó volt, nem lehet ismétlést kérni? :D