Mert ez a hely az alfa és az omega, nem számít mi történik, ide bármikor visszatérhetek erőt gyűjteni, vagy csak átgondolni az életet.

Tudom, rég nem írtam, elvesztem az egyetem forgatagában.

Az elmúlt hónap eseményei címszavakban:

• Gólyahét, gólyahajó: fergeteges buli a Dunán.
• Laptopot kaptam/vettem.
• Az egyetemi napokon nagyon jó koncertek voltak, hiába nem ismertem jó pár együttest, azért jókat buliztunk rájuk.
• Megkezdődött az egyetem: mért van az, hogy akik a Corvinuson végzik ugyanezt a képzést, sokkal kevesebb órára kell bejárniuk és a követelmények is alacsonyabbak? Más szavakkal, mért folytathatják a minél kevesebb munkával minél több eredmény politikát, míg mi megdöglünk a rengeteg tananyagban? És ki mondta azt a baromi nagy marhaságot, hogy az egyetem az életünk legnagyobb bulija? Marhára nem buli, hogy rendszeresen kell tanulni, a gimiben teljesen elszoktam ettől, ott bőven elég volt egy-egy dolgozat előtt átrágni magunkat a témán. Arról volt szó, hogy egyetem, végig bulik, van egy hónap vizsgaidőszak, akkor rengeteg tanulás, egyébként meg relax. Ehhez képest folyamatos zh-áradat, tudástesztek és szösszenetek.

Vége van a nyárnak, itt az ősz. Nagyon nincs az az indian summer feeling, mint tavaly, most sokkal közelebb érzem magam a depresszióhoz. Hiányzik egy hely, amit otthonnak hívhatok. Egy fotel, amiből nézhetem a tévét, egy tele hűtőszekrény, egy saját bejárati ajtó. Saját lábosok, fazekak, fakanalak, mikró és minden egyéb háztartási felszerelés. Egyáltalán nem tetszik a fedett pályás kempingezés, akármennyire is jó a kollégium, már unom. Arról nem is beszélve, hogy egyedül vagyok. Szörnyen. Van rengeteg ember, akikkel beszélgetek, akikkel végigröhögjük az órákat, vagy épp egy óra helyett egy teázóban ülünk. De ez nem ugyanaz, hiányzik valami. Minden olyan üres, minden céltalannak tűnik. A város egy nagy közösség, ahol az emberek együtt lehetnek magányosak. Mindenki a földet nézi, fülében a zene, és unott arccal baktat a célja felé. Semmi szemkontaktus, vagy összemosolygás. Mintha minden és mindenki unna mindent maga körül. Ki szeretnék ebből szakadni, nem érzem jól magam. A világ sötét, és szürke. I need a blue sky holiday.