Vajon hány blog kellene egy embernek? Illene több blogot nyitni, hogy ne keverjem össze a mindenféle fajta bejegyzéseket? A mai nap folyamán vagy 3-4 különböző stílusú, beállítottságú és irányú üzenetet akartam írni, elgondolkodtam, hogy hogyan nézne ki sok hozzászólás egymás után. Aztán nem tudtam mérlegelni, hogy melyik érné meg a legjobban, úgyhogy mindet elvetettem.
Hogy nézne ki, hogy körülbelül 5 percenként mentek volna a bejegyzések, hogy milyen felháborítónak tartom a pesti iskolabezárásokat és összevonásokat, hogy az aktív üdítős riportjáról lemaradtam, de szerintem arra a témára összpontosítottak, ami a youtube-on már hónapok óta fent van (diétás Pepsi és Mentos), hogy a szalagavató mekkora egy trágyadomb lesz, hogy nem akarok holnap bemenni a szalagavatóra és csak holnapután hazajönni, hogy milyen lett a félévim, hogy megkaptam a nyári kedvenc zeném szövegét, és már értem, hogy miről szól, köszönöm miyavi123-nak az angol fordítást (Vejsznyevan cse, ujsznyikin cse), hogy a némettanárunk milyen hülye, mennyire utálom, hogy láv Everwood, hogy Dawe mekkora ez barom, részletekért a blogjába tessék látogatni.

Szóval ennyi gondolatot lehetetlenség egyetlen blogba belezsúfolni, hogy ne nézzenek hülyének. Lehet, hogy egy vlog kellene nekem, szövegben sokkal több mindent le lehet darálni, csak épp akkor a pofám is benne lenne. Meg jó lenne, ha tudnám, hogy érdekel olyasvalakit is, hogy mit irkálok, aki nem ismerősöm szegről-végről és csak azért olvas, mert a kötelességének érzi, szóval néha úgy érzem, hogy csak azért van forgalma a blogomnak, mert nem tudom. Mert megszokták a stílusomat egy fórumon és most hiányolnak, és még a legunalmasabb bejegyzésemet a földigiliszták szexuális életéről és táplálkozási szokásaitól is érdekfeszítőnek találnák az előadásomban. Vagy nem, csak azért olvasnak, hogy én is olvassam őket, pedig én mindenki olvasok, aki ismerősöm valamilyen szinten, végül is nem halok bele, hogy egyesek mosolyt csaljanak az arcomra. :)

Így a végére:

Fiú és lány beszélgetnek.

Fiú: Hazakísérhetlek?

Lány: Igen meg!