A határ menti kisváros szélén, a '90-es évek elején felállítottak egy emlékművet, ami a szocializmus végét, a szabad Magyarországot jelképezi. Igazából semmi különös, az egykori nyomsáv, a vasfüggöny vonalában, az osztrák és a magyar oldalon is egy-egy zászlórúd, a tetején a nép lobogójával, az osztrák-magyar szövetséget, összetartást jelképezve. Nem is szoktam belegondolni, hogy ez jelképezi a felszabadulást, a felszabadulást, egy évtizedekig tartó terrortól, mikor nem lehetett a kapitalista nyugat-Európába menni, mert törvényellenes volt, taposóaknákkal és drótkerítésekkel védték a határt. A határt, ami ott húzódott, ahol minden nap végigmegyek biciklivel, a kerékpárút mentén egykor drótkerítés állt, emberek haltak meg ott. Persze többnyire nem helyiek, nekik megvoltak a kapcsolataik, ki tudtak járni a határon, egyesek állítólag folyókon úsztak ki.

Ennek a korszaknak a végét szimbolizálják a zászlók. Csakhogy ezúttal Magyarország zászlója helyett egy félárbócra vont, fekete gyászlobogót láthatunk. A város gyászol, bár nem kapott rá engedélyt, hogy levonhassa a zászlót, lehet hogy épp ez vezet majd eredményre, ettől vesznek észre minket. Gyászoljuk az elvesztett barátainkat, szövetségeseinket, az osztrákokat, mert ők hátba támadtak minket, és tönkreteszik a városunkat.