A következő szöveg elolvasása 16 éves kor alatt nem ajánlott, súlyos lelki sérüléseket okozhat a szókincshasználata miatt.

Elegem van már a kibaszott világból. Miért kell mindig engem képen találnia a kupac trágyának?

Pont egy: utálom a kibebaszott ünnepeket, az iskolai ünnepségeket. Mi a francnak kell órán tartani? Körbeugrálnám a földet, ha máskor órán lenne, de nem, csak akkor lehet betenni órára, mikor épp dolgozatot írunk, és a mi időnket húzhatják.

Pont kettő: A dolgozat ritkaszar lett, ez biztos. Alig írtam 1,5 oldalt, mikor 2-3 között kellett volna. Én tudom, hogy az én betűméretemben az elegendő, ami nekem nincs fél oldal, az egyeseknek akár másfél is lehet. Most a Tomi írt 4 vagy 5 oldalt. Az annyi mint az enyém, mert ismerem a betűméretét, mellette ülök már több, mint két éve, ami neki három sor, az nekem egy. Hogy mik voltak? Az egyik A kondás legszennyesebb inge Móricztól, a másik a Sírás az Élet-fa alatt Adytól. Az utóbbit választottam. A tanár meg hadd ne írjam le. Na jó, leírom, egy papír, közel A/4-es méretű, a padom alatt a Hét krajcár elemzésével, 12-es betűmérettel. Én írtam, saját magamnak gyakorlásként, gondolom akkor eshetett ki a padból, mikor piszkozatpapírt halásztam elő. Mindegy, a lényeg, hogy elültem a padból egy másik padba, vagy három méterre az eredeti helyemtől, nem is volt az a novella, de még csak nem is a novellaelemzést választottam, de mikor meglátta a földön, úgy rohant érte, mint a kenet zabált ember a vécére, és szinte véres szemmel kérdezte, hogy „KIÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ?” Én meg tök nyugisan válaszoltam, hogy az enyém, látni kellett volna az arcát. Aztán nem csinált semmit, azt mondta óra végén elvihetem, de olyan szemekkel méregetett, mintha feketebőrű ember lennék kínai vízummal.

Aztán hogy rohadna meg a hülye köcsög Ákos, hogy nem képes bejelenteni, hogy nem szándékozik a lóseggét rajzfaktra bevonszolni, mikor érettségizik pár hónapon belül, semmit nem tud a művészettörténetből, rajzolni meg végképp nem, nem tudom mi a francért akar rajzból érettségizni. Ha nem csinálnék meg neki pár képet, szóbelin tuti meghalna, de mi a fészkes poklot képzel magáról, hogy nem bír betántorogni már második hete? Én meg elnézem szegény tanárnőt, hogy hogy idegeskedik azért, hogy le tudjon érettségizni, és hogy hogy ráncolja a homlokát, hogy ne szóljon be neki. (Na jó, ezt nem csak látom, pölö ma is mondta személyesen) Főleg azért nem mondja, mert a kollégái lebeszélték róla, a gyerek állítólag olyan agresszív.

Aztán meg kurvára elegem van abból, hogy hazamászok este hét után, az egyetlen tévében meg persze mesét kell nézni, véletlen sem nézhetném meg a múltheti 4400-at, hogy a mai adást élőben nézhessem. De semmi lehetőségem nem lesz már rá, állíthatom be megint a kurva felvevőt. Ülnék be a gép elé, erre észreveszem, hogy már megy, de az egész képernyő fekete, semmit sem lehet csinálni. Megkérdem a húgomat, hogy mi a kurva életet művelt a géppel (akkor még kontrolláltam magam, és etikailag megfelelően fejeztem ki magam), erre olyat böfög be, hogy kapcsoljam be a monitort. Egy kicsit persze hogy kiakadtam, ő a tévé előtt ül, nézi a meséjének a négymilliomodik ismétlését, a gépet elcseszi, és még pofázik nekem. Még mindig nem tudom, hogy mit művelt a géppel, de hogy mért nem képes elmondani, azt meg egyáltalán nem értem. Azt hiszem teljesen jogosan álltam neki üvöltözni, hogy ha már neki saját gépe van, de ezt basztatja, és tönkre is teszi, akkor már igazán elmondhatná, hogy mi a kurva életet művelt vele, hogy tiszta fekete volt az egész, vagy hogy mért nem kapcsolta ki használat után. Aztán persze ezért is én lettem lecseszve, mert nem igaz, hogy így meg úgy értek az informatikához, de nem bírok egy gépet rendbe hozni. A kurva életbe, hát honnan a büdös francól kellene tudnom, hogy mit kell csinálni, ha nem képes elmondani, hogy mit csinált? Akkor álljak neki vírusokat telepíteni a gépére, és oldja meg maga a dolgait? Kurvára elegem van az egész mindenségből, hogy ebben a családban én egy negyedrangú polgár vagyok, aki csak arra jó, hogy megalázzák, és rajta vezessék le a feszültséget.

Most egyszerűen itt ülök, és bömböltetem a zenét, nem érdekel mit mondanak, nem én vágtam földhöz a saját hifimet, nem én túrtam ki magam mindenhonnan ebből a lakásból. Azt kívánom, hogy holtan essek össze, és hogy belegebedjenek a temetésem költségeibe, hogy rohadna meg az egész baszott világ.