Sikeresen leszállt a gépem és megérkeztem ide, a koleszba is. Minden rendben ment, bár Rigában vihar volt, így csak késve tudott a csatlakozás felszállni, de végül megérkeztem. Azt hittem, hogy a reptéren kézzel lábbal kell elmutogatni a taxisnak, hogy hova vigyen, de végül mégsem taxival jöttem, meg tényleg mindenki beszél angolul. El tudjátok képzelni, hogy egészen a reptérig van metró? Így a két bőröndöt felráncigáltam a hiperszupermodern, csilli-villi szerelvényre, amik egyébként a nap 24 órájában járnak,  és metróztam. Még szerencse, hogy a kolesz a belvárosban van, meg hogy itt kétszer sűrűbben vannak a megállók, mint Pesten, mert különben leszakadt volna a vállam. Persze az is sokat segített, hogy kerekes bőröndöt hoztam, mert az egész város akadálymentesítve van, és nincsenek méteres utcapatkák, így sikeresen megszemléltem a városnak ezt a szeletét is. A kolesz... nem lehet magyar viszonyokhoz hasonlítani. A recepciós mosolyogva és tökéletes angolsággal fogadott, majd megmutatta, hogy hol van a szobám. Természetesen egyágyas, mert itt így szokás, és szép tágas. Az ablak alatt egy sétálóutca fekszik, bicikliúttal. Biciklit a pincében lehet tárolni, de még vennem kell egyet, egyébként egy saroknyira van egy városi biciklikölcsönző (a város adja, csak letétet fizetsz, egy másik kölcsönzőben pedig a biciklit leadva a pénzed visszakapod).

A fürdőszobában (mert ez is jár a szobához) egy hatalmas tükör van a csap felett, a zuhannyal szemben. A főzőfülke nem túl nagy, csak egy kis pult, hűtő, mikró és egy főzőlap a szekrénnyel, de összedobni valamit ideális, és amúgy sem főzőcskézni jön az ember. Edények nincsenek, ezeket még be kellene szerezni. Tányérat és evőeszközöket már vettem, van egy háztartási bolt itt a sétálóutcában, ahol pártíz koronáért sikerült beszerezni mindent. A szobában tévé és internet-csatlakozás is van, szóval minden tökéletes, most is innen írok, jó, hogy hoztam a laptopomat.

Tegnap kiderült, hogy a folyosó végén Claes Anders (ő Hjørringből jött) és a földszintről Sjon (ő meg valahonnan Hollandiából) is a CBS-re fog járni, így együtt mentünk Frederiksbergbe beiratkozni. Szerencsére a metró az iskola mindkét bejáratánál lévő utcában megáll (az iskola területe hatalmas), de tényleg gyakran vannak a megállók is. Az iskola új építésű, így hatalmas üvegfalak vannak, modern termek, meg minden. Igazából minden számítógépen folyik, csak azért kellett bemenni, hogy lássák, hogy valóban létezünk, meg megkaptuk a diákigazolványt, a dán biztosítási kártyát és a tartózkodási engedélyt. Mindent elintézett az iskola, szóval ugyanolyan ingyenes ellátás jár nekünk is, mint bármely dán állampolgárnak. Sjon ugyanúgy, mint én BSc in International Businesst tanul, Caes pedig BSc in Business Administration and Organisational Communication szak hallgatója lesz. A tanítás csak jövő héten kezdődik, addig a várossal ismerkedünk. Beiratkozás után körbejártuk az iskolát, majd visszametróztunk a belvárosba, és egy büfében ebédeltünk, majd sétálgatni kezdtünk. Betértünk egy munkaközvetítőhöz is, regisztráltuk magunkat, majd jövő héten küldik a levelet. A kérésemre betértünk egy telefonos boltba is, már van dán telefonom is, szuperjó. :P Azt hittük, hogy szükség lesz Claes dántudására, de tényleg mindenki beszél angolul.

Elképesztő, de szinte mindenki biciklivel jár erre, sokkal kevesebb autót látni. Az emberek is sokkal nyugodtabbak, nem mutatnak be a másiknak, igaz, az autósok mind megállnak a zebráknál, kicsit utópisztikus az egész. Az egész belvárosi rész nem olyan hatalmas, itt nincsenek szocialista lakótelepek sem, de hatalmas kertvárosi részek vannak. Mivel itt nem volt világháborús bombázás, rengeteg régi épület van, amiket gyönyörűen rendben tartanak. Ezek az épületek mesés összhangban állnak az új építésű házakkal is. Gyönyörű sétálóutcákat láttunk, fényképeztem is volna, de nem

volt nálam a gép, így a neten keresgéltem elő ezeket a képeket. Láttuk az Øresundsbroent is, ami egy híd és a svédországi és Malmővel köti össze a várost, és közel 8 km hosszú, a föld leghosszabb határátkelő hídja. Úgy, ahogy az USA és Kanada közti hidat, amin már át is keltem, ezt sem birtokolja egyik kormány sem, hanem díjat kell fizetni az átkelésért. (egyébként vonat is jár, nem csak autóforgalom van) Igaz, hogy csak messziről csodáltuk, mert innen alagútban indul, és egy szigeten jön a felszínre és csak onnantól híd. :)

Nem hagyhattuk ki Koppenhága világhírű Kis Hableány szobrát sem, bár egyáltalán nincs benne semmi különös, csak érdekes, hogy a szobor a tengerben, egy sziklán csücsül. :) Láttuk az operaházat is és megcsodáltuk az Operával szemben elhelyezkedő királyi palotát is, bár II. Margit királynővel nem találkoztunk, úgy látszik, nem érdeklik a legújabb alattvalói. :D

Azt hittem, hogy itt északon sokkal hidegebb van, de nem, a tenger nem engedi nagyon lehűlni a levegőt, szóval biztos nem fogok megfagyni. :) Bár itt kicsit később sötétedik, mint otthon (télen meg sokkal kevesebbet van világos, de csak az őszi napéjegyenlőségtől kezdve), mégis elért minket a sötétség, szóval elindultunk visszafelé a szállásra. Nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, szóval beültünk egy szórakozóhelyre, ahol egy helyi együttes épp koncertet adott, és ott voltunk olyan másfél órát, közben meg beszélgettünk. Egyébként Claes és Sjon is nagyon jó fejek, meg humorosak meg minden. Bár Claes már volt erre többször is, de ő sem ismeri nagyon a várost, szóval tök jól elvagyunk, ő is ugyanúgy rácsodálkozik a város szépségeire. :) Már nem is értem, hogy mért aggódtam otthon, igaz, hogy nem mindig értjük meg elsőre egymást, de kis activityzéssel (mutogatással meg körülírással) simán megértjük egymást.

Úgy aludtam el, mint akit fejbe vágtak, de szerencsére sikerült már 8-kor felkelnem, úgyhogy gondoltam hagyok egy kis emléket, hogy milyen is volt életem első napja Koppenhágában. Vagy ahogy dánul mondják, København-ban. (a ø betűt ö-nek ejtik)

Eőre látom, hogy imádni fogom itt élni. Vajon itt még látni a sarki fényt?

U.i.: A cím annyit tesz, hogy "Koppenhágában élek!"

Fikcionális mi lett volna, ha beszámolónkat olvashatták, egy olyan életből, ami sajnos messziről elkerült.