Az évfordulókat meg kell ünnepelni. Nem azért, mert illik, nem azért, mert így szokás. Azért, mert nagy dolog, és mert nincs sok belőlük. Persze nem csak az évfordulók fontosak, számos fordulópont van, amiről szép dolog megemlékezni.

Pár hete a wikipédián az eszperantó nyelvű változatra tévedtem. Nem azért, mert olyan gyakran járok arra, de jól esik a tudat, hogy a magyar és az angol változat mellett, ha 22.-ként szintén belépett a százezer cikket tartalmazó, különböző nyelvű wikipédiák közé. Azt gondolom, említenem sem kell, hogy számomra a Wikipedia szó egyenlővé vált a nagybetűs Lexikonnal, hiszen szinte bármilyen témában megtalálhatom a keresett információkat könnyűzenétől, a tv-műsorokon és földrajzon át, egészen a fizika szabályaiig. Sokszor informatívabb, mint az együttesek hivatalos oldalai, vagy több információt tartalmaz egy-egy sorozatról és szereplőiről, mint az IMDB. Ha valamire mégsem találnám meg a választ, arra meg ott van másik két jó barát, a Google és a Yahoo! Answers. Míg az előbbi honlapok közt keresgéli ki a leghasznosabbakat, az utóbbiban élő emberektől kaphatok választ, a föld minden pontjáról.

Hogy mért írom mind ezt a sok mindent le? A történet, azon kívül, hogy tisztelettel adózzak a wikipédiának és a szerkesztőinek, annyi, hogy szavakba öntsem: az internet nélkül elképzelni sem tudnám a mindennapjaimat. Mit tehet az ember, ha hajnali egykor folyamatosan egy szám jár a fejében? Naná, hogy bepötyögi a Googlebe a dal egy sorát, és máris megkapja az előadót és a címet is. (érdekes, hogy az angolban már rég él a to Google up sg kifejezés) Na de mi van akkor, ha az a bizonyos szám egy modern, techno szám, ami egyetlen árva szót sem tartalmaz? Ha a rádióban hallom, előkapom a telefonom és használom a Sony Ericsson TrackID nevű ingyenes, zenefelismerő szolgáltatását. De ha a zene csak úgy magától és a fejemben jelenik csak meg? Pont ez volt velem múlt éjjel. Naná, hogy kikerestem az elmúlt idők legnépszerűbb techno slágerek címét és előadóit, és a YouTube nevű, újabb internetes csodán beléjük hallgattam. Pár perc, és olyan negyedik próbálkozásra már meg is találtam, amit kerestem:

Még nem említettem, hogy alig pártíz perce, szintén az internetnek köszönhetően az Image Entertainment jóvoltából 2003-ban megjelent Goo Goo Dolls DVD, a Music in High Places: Live in Alaska boldog tulajdonosa lehetek, ahonnan ez a csodálatos videó is származik. (Acoustic #3)

>széles körökben mozgok a zene világában, ez tény<

Az, hogy mért Acoustic #3, örök rejtély marad számomra, ugyanis az első kettőről a mai napig nem sikerült utalást elcsípnem, hiába a teljes internet (a Sympathy nevű örök kedvencemet szokták a #4 jelzővel illetni). Maga a szám rövidségének, egyszerű, de annál érthetőbb oka van: az együttes nem akarta, hogy egy ilyen mély tartalmú számból kislemezt, remixeket gyártsanak, beindítsák a pénzcsináló gépezetet.

- Van egy olyan érzésem, hogy ez a bejegyzés nem illik a blogom profiljába, de teszek rá. -