Ezennel bejelentem, hogy ma, 2008. március 11-én betöltöttem életem 6500. napját. :)

- Feladtam a jelentkezésem.

- És hogy érzed magad?

- Kicsit furcsán, egy cseppet megrémít a tudat, hogy lehet, most döntöttem az egész eddigi életemről.

- Végül is hogy csináltad?

- Egyszerűen összegyűjtöttem a szükséges dokumentációkat, érvényesítettem, fordíttattam és postáztam. Mondjuk, lehet, hogy majd érdekesen néznek, hogy a bizonyítvány és a napló magyar másolatát két példányban is elküldtem, de egyet a fordítóiroda, a másikat meg az iskola érvényesített.

- Hogyhogy?

- Hát eléggé böszmén oldották meg, az tény. Az iskolavezetés enyhén szólva magasról tett az egészre. Jogos az osztálytársam kérdése, hogy mi a fenének vannak egyáltalán, Dániában az összes tanuló minden dokumentációját érvényesíteni kell, itt meg pár lap miatt kiakadnak. Komolyan mondom, még én éreztem úgy, hogy magyarázkodnom kell, mert „miért is akarsz te külföldre menni?” kérdésre alig tudtam nem azt válaszolni, hogy „mert el akarom kerülni az ilyen jellegű kérdéseket”.

- Ja, hát tényleg eléggé furán hangzik. Mit gondolsz, összejön?

- Egyelőre azt sem tudom, hogy érvényes lesz-e egyáltalán. A lényeg, hogy megpróbáltam, most vagy elfogadják, vagy nem. Ha nem, akkor megyek tovább Magyarországon, aztán egy év tanulás után egy évet halasztok és megyek külföldre munkatapasztalatot szerezni. Olyan igazit. Apropó, ma bevágódtam a gép elé, és külföldi állásajánlatokat néztem, ha beszélnék oroszul vagy spanyolul, sokkal több esélyem lenne. De beigazolódott a nagy sejtésem, nézegettem az egyiptomi munkalehetőségeket, nem is kell semmi képesítés, elég a nyelvismeret, ott van előtte betanítás. A nyelv pedig angol magas szinten, spanyol/orosz pedig olyan szinten, hogy ki tudd magad fejezni. Német egyáltalán nem kell. Vagy belefér az other kategóriába, amibe a magyar is, persze minimálisan.

- Komolyan Egyiptomba mennél?

- Azért nem akarom ott leélni az életem, de jó lenne gyakorlatot szerezni, jól mutat a CV-ben.

- Ez is igaz. Lényegében Dánia is jó erre. Tényleg, mért pont Dánia? De úgy igazából. Nem az ámítás, nem a körmondatok. Mélyen, legbelül, mi ez a tűz, ami így hajt?

- Nem tudom, nekem innen is biztonságérzetet nyújt az a 20 év különbség.

- Tényleg húsz? A számok sosem hazudnak. Ezt mért nem veszik mások észre?

- Sosem veszik észre. Semmit sem vesznek észre. Vagy észreveszik, de nem teszik szóvá. Szerintem inkább nem akarják észrevenni és nem is néznek túl közelről, hogy észrevegyék a változásokat.

- Csak tartják a kellő távolságot és próbálnak megóvni. „Ki tudja, milyen fájdalmak várnak rád odakinn. Lehet, hogy ennél sokkal rosszabbak. Jobb neked a régi állapot. Válaszd a járt utat, az nem lehet olyan rossz! Nem követhetsz el hibákat. Nem vagy drogfüggő, nem öltél meg senkit… Kivéve talán saját magadat…” Tudod, a változás észrevétlen. Legalábbis másoknak. Te viszont észreveszed. Saját magadban fedezed fel és reméled, jól érzed, mert ez az a személy, aki örökre leszel. Akin már nem kell változtatni.

- Igen, ismerem. Attól tartok, én megtettem. Megöltem saját magam. Most egy esélyem van, egyetlen esély, hogy újra feltámasszam, ami elmúlt, bár sosem lesz ugyanaz.

- Ugyan már, még fiatal vagy, előtted az élet…

- És olyan jó beszélni róla… Köszönöm, hogy vagy nekem.

- Hagyjuk, ki másra számíthat az ember ebben a világban, ha a család és a barátok csak azért vannak, hogy legyenek? Nem az ő hibájuk. Ők ilyenek. Hiszen illetlenség a 'hogy vagy?' kérdésre azt válaszolni, rosszul. Természetes, hogy ott vagy önmagamnak. Magaddal még őszinte lehetsz, mások úgysem mondják, hogy jó vagy.

- Tinának igaza volt, lehet, tényleg pszichológiára kellett volna mennünk. Hiszen milyen jól illene hozzánk. És legalább érdekelne is.

- De ettől is féltél. Mert hagytad, hogy befolyásoljanak. Mindig hagyod. Gyenge vagy. Most mit csinálsz majd az üzleti szakokkal? Hiszen nem is érdekel téged…

- Nem tudom, majdcsak lesz valahogy. Az a legkevesebb, hogy nem érdekel, a legtöbben olyat csinálnak, ami nem érdekli őket.

- De megölöd magad!

- Jobban már úgysem lehet. Azt hiszem azt a pontot már elértem, ahonnan mélyebbre nem lehet süllyedni, innen már csak felfelé visz az út.

- Ez is igaz. Csak ne feledd: légy, ami lennél: önmagad. Ez már elég, hogy megtedd az első lépéseket. Vess meg mindent, miben eddig hittél,csak az elveid tartsd meg, s minden mást tégy fel egyetlen lapra. Hunyd be a szemed és lépj egyet előre határozottan. Vagy a végtelenbe hullsz, vagy szilárd talajt ér a lábad.- És hogy érzed magad?

- Kicsit furcsán, egy cseppet megrémít a tudat, hogy lehet, most döntöttem az egész eddigi életemről.

Nem szeretem sem a CN-t, sem az extrát és költözni fogok. [kijelentés] Persze ez azért lehet, mert ikrek vagyok, és ahogy nézegettem a wikipédia elemzését (természetesen az ikrekről volt a legtöbb írva, mint ahogy a tulajdonságok között is fel van sorolva: intellektuális, tudáscentrikus, kommunikatív – szóval érthető, mért), mind a jó, mind a rossz tulajdonságok között többször is fel van sorolva, hogy változékony, szeszélyes vagy megosztott személyiség vagyok. (mutable, versatile, mercurial, free-spirited, dynamic, eccentric, duality, restlessness, changeability, impulsive) Szóval természetes, hogy nem vagyok hajlandó megülni a hátsómon. [alátámasztás] Kiegészíteném még a dolgokat annyival, hogy a tulajdonságaimat olvasgatva rá kellett eszmélnem, hogy egy csomó szó ismerős. Méghozzá abból a papírból, amiből még ősszel vagy kora télen vagy mikor írtunk angolból, és arról szólt hogy fel kellett sorolni a kínai asztrológia szerinti tulajdonságainkat. (ló) Megnéztem azt is a wikin, és azt mondja, hogy a ló roughly equivalent western sign-ja a gemini, szóval halmozottan eloquent, independent, talkative, creatice, cheerful, versatile, playful és főleg loveable vagyok. De főleg változékony és kiszámíthatatlan, itt is. Meg akkor is ilyen voltam, mikor egyszer csak bejelentettem, hogy megyek Dániába tanulni. Enyhén szólva mindenki le volt döbbenve a városban, a családomtól kezdve az osztálytársakon és tanárokon át az egyéb ismerősökig (especially Bea, az ex-különangol tanárom, akivel mostanában mindenhol összefutok, ma például kétszer is). A továbbtanulásra még visszatérünk, de előbb még hadd osszam meg a világgal: az ikrek jegyűekhez tartozó országok: „English-speaking world: Australia, USA, Wales, Scotland, Ireland, England. Also: Korea, Japan.” Szóval ennek így kellett lennie, az angol világ a lábaim előtt hever, költözök Ausztráliába és punktum. De csak Dánia után. Szóval Dánia (ott is Koppenhágába megyek), el kell olvasni ezt a rövidke kis cikket, híranyagot, whatevert, amit kicsit kiegészítek zárójelekkel.

A magyar főváros a 49. legkedveltebb lakóhely a külföldön élő üzletemberek körében - derül ki az ECA International 254 nagyvárosra kiterjedő felméréséből, amelyt a Világgazdaság ismertet. Ljubljanát nem számítva ezzel a magyar főváros került az egyik legkedvezőbb helyre az új EU-tagállamok közül, lekörözve Prágát és Varsót. Az első helyezett Koppenhága lett.

A lista nem csupán a külföldi menedzserek hazai jövedelmét veszi figyelembe, hanem olyan, az életminőséget alapvetően befolyásoló tényezőket is, mint például a környezetszennyezés mértéke, a klíma (Dániában éppenséggel lehet, hogy brr, de majd lesz indok továbbmenni Ausztráliába), az infrastruktúra állapota (a szeretném-iskolám közvetlen mellett van a Frederiksberg metrómegálló), az egészségügyioktatási szolgáltatások minősége (ugyebár), vagy a személyes biztonság (ez sem utolsó szempont). Magyarország legnagyobb erősségei közé tartozik az Európa többi részéről való elérhetőség, a kozmopolita környezet és a külföldiek számára könnyen elérhető, megfelelő színvonalú lakhatás biztosítása - nyilatkozta a cég kommunikációs osztályának munkatársa. Az első helyezett Koppenhága lett. (FH)” (forrás) (ingyenesen jár, ha ott tanulok, csak a fogorvos fizetős) vagy

Szóval megyünk Koppenhága. Aztán meg követem a végzetem, a csillagjegyem, az álmaim, és bejárom Kenyát és Zimbabwét az angol nyelvű világot (San Francisco, New York, Seattle, Toronto, London, Fokváros, Darwin, Perth, Melbourne, Sydney), meg azt is, ami annyira angol, hogy már francia (Vancouver, Montréal) és népszerű leszek.

Visszatérve a csillagjegyre, az ideális szakma számomra: Actor/actress, architect, archaeologist, comedian, teacher, model, play writer, diplomat, public speaker, author, psychologist, poet, journalist, lawyer, movie writer or director, debator/politician. Szóval nagyjából minden, ami valaha akartam lenni. Mondja valaki azt, hogy az asztrológia hülyeség, és fejbe kólintom egy, egy, egy… bumeránggal, ha már Ausztrália.
- színész – ugyebár szalagavató után is kaptam kérdéseket, hogy nem készülök-e színésznek, meg ott volt a JR is
- építész – ez az a foglalkozás, ami kb. 3 éves korom óta érdekel (fúúúj matek és fizika)
- archeológus – na nem, a töri ennyire nem köt le, földben nem turkálok
- komikus – tök jó lenne saját showműsort csinálni
- tanár – na ez sem akartam lenni sohasenem
- modell – ez már más kérdés, a probléma ott van, hogy az adottságaim nem megfelelőek, de azért egoista maradok
- színdarab író vagy mi annak a neve – ennyi fantáziám sajnos nincs
- diplomata – ez tök jó dolog lehet, imádok utazni
- szóvivő (igaz nem spokesperson, de hogy lehet máshogy fordítani? nyilvánosan beszélő?) ez érdekes
- szerző/író – itt is a fantáziátlansággal van csak problémám
- pszichológus – Akarsz beszélni róla?
- költő – nem, a rímfaragás sosem ment
- újságíró – ez érdekel(ne)
- ügyvéd – kizárólag egy másik életben. Oké, nem mondom hogy nem tök jó dolog érvelni, meg befolyásolni, de túl sok az a latin meg a szakzsargon
- forgatókönyvíró/rendező – utóbbi érdekesebben hangzik, ott nem kell egész sztorit kitalálni
- politikus/(hogy fordítsuk a debator-t? vitatkozó? xD) – na ez is jó lenne

A kérdés csak az: menni vagy nem menni jó-e vajon a gazdasági ismeretek a hülye személyiségemnek? Oké, International Business, szóval a nemzetközi olyan szép dolog. A másik meg a Business Administration and Service Management. Majd meglátjuk. A vak is azt mondta, mégsem látta meg…

Végezetül: miről is szól ez a szöveg? Mert, hogy lehetnék így újságíró, példának okáért, ha még témát sem tudok tartani? Oké, nem írtam hosszú ideje. Meg amúgy is, XXI. század, internet, az információs társadalom egyik jellegzetessége, a különböző témájú szövegek egybecsapása és amúgy is Juc ofője szerint a blog csak az exhibicionistáknak való és nincs értelme. Én meg mint ikrek, attention-loving, ego-centred, over-talkative személy, igenis írok blogot.

Mert négy évenként egyszer. :D

Hülye ikrek, mondtam már? Gyűlölök és szeretek és egyéb ambivalens érzések, vissza a régit, ide az újat, fáradt vagyok meg tele energiával. Még két verset meg kell tanulni és jó hosszúakat. Illetve egy verset: József Attilától valószínűleg A Dunánál I. lesz, ami marha hosszú. Pedig nem is az egész vers, csak az első része. Egyébként régen szerettem József Attilát. Adyt meg utáltam. Most pont fordítva van, hihetetlen Ady mennyivel szimpatikusabb személyiség, a stílusa egyszerűen magával ragadó. József Attila meg olyan semmilyen, amit nem akarok húzni érettségin meg semmikor, mert tré, nem tudok a létösszegző verseiről beszélni. Ja, elvileg két vers kéne tőle, de ha témába vág, elég egy is. Azért lehet, hogy még átfutok a Tiszta szívvel-en, elvileg régen tudtam, nem lehet olyan nehéz feleleveníteni. Ma például fél óra alatt újra megtanultam Radnótitól a Nem tudhatomot. Esküszöm, hogy négy éven át nem is olvastam, 14 éves voltam, mikor megtanultam ott a 8. osztály legvégén, mikor annyi nyűgje meg gondja van amúgy is az embernek, és feláldoztam rá a drága szabadidőm. Megéri, a vers tényleg szép. A másik, amit még nem tudok, az Arany, de oda egy egész balladát kellene megtanulni. Éljen vagy haljon Eduárd, esetleg Ágnes asszony tragédiáját tanuljam meg? Szeretem ám az irodalmat, csak ne kérjenek rajtam számon semmit.

Megjegyzés: bár Petőfinél elfogadható vers az Itt van az ősz, itt van ujra, de nem tájköltészeti, hanem szabad asszociációs akármicsoda, érettségire meg kél még tanulni valami 'normális' tájköltészeti művet is. Ja, plusz az Itt van az ősz, itt van ujrát sem ártana átnézni, mert október óta azzal sem foglalkoztam, lálálá. :D Reménykedem egy Adyban vagy egy Babitsban. Babits jó, a Jónás könyve pörfiktes, plusz a „Hald hatalmas…”-on kívül tudom még a Fekete országot is, amit szintén imádok. Gyönyörűen pörgős, elgondolkodtató, szép emlékeket ébreszt bennem. Azt hiszem egy éve tanulhattam meg. ♥

Ja, indok az irodalmazásra: hétfőn felelés 12 érettségi tételből. Még semmit sem tudok, turbó üzemmód bekapcs. :) De hiszen péntek 13… ja, nem, február 29. Ez még ritkább, csak 4 év múlva lesz újfent. Elmenteni az érettségire magamnak: olvass és rendszerezz, mert úgy elcseszed a dolgokat, mint a tegnapi töridogát. Magyarázat: egy csomó felesleges dolgot leírtam, onnan kezdve, hogy a németek milyen indokkal támadták meg a lengyeleket és hogy az angoloknak volt radarjuk, meg a németeknek is, de az angolok használták is, a németek meg nem, mert zsidó találmány volt. Csak Kassa bombázását felejtettem ki, ami meg épphogy szükséges a 'Magyarország belépése a II. világháborúba' feladatban. Szóval gyakorlatilag csak úgy mentek a magyarok és hadat üzentek a szovjeteknek. Persze ezt nem vettem észre, majd leszakadt a kezem, elégedetten beadtam, ülök matekon, egyszer csak BUMM (nem, nem csokápik) és majdhogynem felkiáltottam, hogy „Basszus, Kassát nem csak ott kellene megemlíteni, hogy Teleki bemutatott Hitlernek és nem adta át a vasútvonalat a németeknek, hanem volt valami bombázás is ám” Na mindegy, egyébként tényleg mindent leírtam. Oké, a Curson-vonal neve nem jutott eszembe, helyette beleírtam a Maginot-vonalat. Tök jó, hogy Európa tele volt vonalkázva. *irónia* Ja, most ám épp magyarozok, ez csak elmélkedés a múlton. Nem a világháborún, a közelebbi múlton, a tegnapon.

Látom, nekem is megy ám a szövegkohézió, mondtam már, hogy hülye ikrek meg hogy február 29? XD Legyen hétfőn ilyenkor, naaaa, a jövő hét hétfő után többnyire háváj lesz. Bekapcsolom az öregasszonyos személyiségem és egyik orvostól a másikig megyek. És vásárolni Szombathelyen. Jövő szombaton meg buli, ami kihagyhatatlan, szóval ha megemésztettem ezt a sok információt és információs személyiségből tudás alapú személyiséggé váltam (figyelek ám nyelvtanon is, nagyon okosodom, a végén még átmegyek az éreccségin), akkor hepiszánsájn, ötösre felelek, elbűvölök mindenkit a tudásommal, önmagam a hatalmas egómmal. Mondtam már, hogy szeretem a jó időt?

- You're so gullible.
- You mean gullable.
- What?
- It's spelled gullable.
- Oh. Okay.

Lehet, hogy nem kellene bash.org-ot olvasgatnom érettségire készülés helyett? *wassat* De ha egyszer nyelvgyakorlás meg rekeszizom-fejlesztés... :)

Egyszerűen beugrott ez a sor, ott volt a fejemben a dallama, és hirtelen nem tudtam sehova se tenni. Aztán pár pillanat múlva eszembe jutott a dal folytatása is, Corrs – Breathless. Nem a stílusom, messze áll tőlem a pop, de két éve szerettem ezt a számot. Rájöttem, hogy mennyire szép és mennyire igaz most az egész. Aztán csak hallgattam és hallgattam újra és újra. Jó dolog a youtube, hiába van meg a gépen is. Loving feeling, make me long for your kiss. Go-o-o on, go-o-o on… Azon kívül, hogy szeretnék ilyen szép ír kiejtést, rájöttem, hogy miről szól a dal. Már értem a szövegét is, nem csak a dallamát tudom, mint pár éve. I’m waiting for you only. (daren’t you get in touch with me? I would really need just a sign, just a little sign, please give it to me, please, I’m praying)

Szándékomban állt az iwiwes magamról rész helyére valamit írni. Rájöttem, hogy nem megy nekem, nem tudok 1600 karakterben normálisan fogalmazni. Mi a fenének kell lekorlátozni, nem hinném, hogy annyian akarnák leírni az egész életüket (rajtam kívül)… *headbang*

Szerk: oké, egy amolyan tömörített verziót sikerült összehoznom pont 1600 szó alatt. Kár, hogy semmi értelmes nincs benne. XD

Íme a jelentkezési lapom tartalma:

1. BCE-GTK Turizmus-vendéglátás (ANA)
2. BME-GTK Gazdálkodási és menedzsment (ANA)
3. BCE-GTK Gazdálkodási és menedzsment (magyar nyelven) (ANA)
4. BCE-GTK Turizmus-vendéglátás (ANK)
5. BME-ÉSZK Építész (ONA)
6. BME-GTK Gazdálkodási és menedzsment (ANK)
7. BME-ÉSZK Építész (ONK)
8. BCE-GTK Gazdálkodási és menedzsment (magyar nyelven) (ANK)
9. BME-ÉSZK Építészmérnöki (ANA)
10. BME-ÉSZK Építészmérnöki (ANK)

1. Corvinus: Turizmus-vendéglátás, állami támogatásos
2. BME (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem):
   Gazdálkodási és menedzsment, állami támogatásos
   már le lettem szólva meg hülyézve a sok gazdálkodási és menedzsment miatt, mondván, hogy mit kezdek vele. Kérdésem, hogy úgy cuzámmen, diplomával mit lehet kezdeni?
3. Corvinus: Gazdálkodási és menedzsment, állami támogatásos, magyar nyelven, mert az angol az csak költségtérítésesben van 600e-ért
4. Corvinus: Turizmus-vendéglátás, fizetős (225e)
5. BME: Építész, állami támogatásos (csak meg ne tudja senki az osztályból, mert akkor meghalok matekon)
6. BME: Gazdálkodási és menedzsment, fizetős (225e)
7. BME: Építész, fizetős (297e)
8. Corvinus: Gazdálkodási és menedzsment (magyar), fizetős (225e)
9. BME: Építészmérnöki, állami támogatásos
10. BME: Építészmérnöki, fizetős (297e)

Megjegyzem, teljesen véletlen, hogy kb. ugyanazokat jelöltem meg, mint Taby, nem is kommunikáltam vele tegnapelőttig vagy egy hónapja, akkor meg még egyikünk sem tudta, hogy mit akar. Hozzátenném, hogy én a mai napig nem tudom. Ha arra gondolok, hogy szeptemberben… Nem érzem jól magam és hányingerem van.

Ott ültem abban a teremben, és azon gondolkodtam, hogy is kerültem oda. Körülnéztem és mindenki dolgozott, mindenki tudta, hogy mit csinál, csak én nem. Hogy juthattam tovább, ha most meg kiderül, hogy hülye vagyok az egészhez? Szóval tettem, amit tudtam azon a 15”-os, asztal síkja alá süllyesztett CRT monitoron, a Windows 2000-en (ami szerintem a Microsoft legrosszabb operációs rendszere) és rá kellett jönnöm, hogy az Office 2003-t sem tudom már rendesen kezelni. Nagyszerű. Kb. 5 feladatot tudtam valamennyire megcsinálni a 9-ből, a táblázatkezeléshez és az adatbázis-kezeléshez hozzá sem nyúltam, már a feladatot sem értettem. Nem igaz, hogy a megyéből csak 11-en jutottunk tovább, nem lehetek benn a 11 legjobban a korosztályomban. Abszurd.

Most meg itt ülök, hulla fáradtan, bár aludni nem tudtam. Egyszerűen nincs kedvem semmit sem csinálni, csak kínomban álltam neki blogolni, meg hogy legyen valami indokom a gép előtt ülni és Cranberriest hallgatni. Imádom ezeket a számokat. ♥

Mért van az, hogy nem tudok úgy hangzani, ahogy akarok? Komolyan nem tudom, mi bajom van, de nem tudok jól blogolni. Már nem. Régen láttam, hogy a gondolataim megjelennek a monitoron, ahogy az ujjaim a billentyűket csapkodták. Most meg visszaolvasva olyan az egész, mintha nem is én írtam volna, olyan a hangulata, amim egyáltalán nincs. Szimplán meg akartam jegyezni, hogy dühös vagyok, mert szombaton volt ez a hülyeség, mert hajnalban kellett kelnem, hullafáradt vagyok, de nem tudok aludni, mert ma jelent meg a Harry Potter 7, és ezúttal nem én lehettem az első, aki besétált a könyvesboltba és megvette. Pedig múltkor úgy volt. Meg előtte is. Nem mondom, hogy zavar az OKTV, de olyan rosszkor jött, és kicsit megalázónak is éreztem, hogy mások olyan feladatokat tudnak megoldani, amiket én nem. Oké, ők informatikai szakközépbe járnak, én meg egy mezei gimnáziumba, ők erre specializálódtak, én… Na jó, erre nem tudok válaszolni, elvileg az a heti 6 angol már három és fél éve specializációnak minősül, de mennyi az angoltudásom? Mert nem sok. Ott az OKTV-m még tovább se lehetett küldeni, mondjuk én örültem annak a negyvenakárhány pontnak. Talán 46 vagy 47, a 100-ból, nem emlékszem pontosan. Nem akarom magam másokhoz hasonlítgatni, bezzeg Nick, meg bezzeg Ana, meg bezzeg Lidi, aki bár azt állítja, hogy nem tud annyit angolul, mint én, de én meg tudom, hogy mikor én voltam 8. osztályos, semmit sem tudtam. Mire ő lesz az én koromban, közel anyanyelvi szinten fog beszélni.
Szóval vissza ahhoz, hogy specializáció. Ha utazhatnék az időben, visszamennék, és orrba vágnám magam azzal a felkiáltással, hogy „Te idióta, legalább jelöld be a Horváth Boldizsár Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskolát, mit veszthetsz vele, megtanulsz valamit, amit hasznosítani is tudsz?” Pontosan emlékszem, hogy féltem elmenni ebből a városból. Elbasztam négy kerek évet az életemből. Nem mondom, hogy nem szeretek/tem ide járni, de jobban kihasználhattam volna az időt.

Na ezért nem olyan a blogom, mint amit akarok, mert azt sem tudom, hogy mit akarok. Nagyon durva, hogy randomra állítottam össze a továbbtanulási jelentkezési listámat? Mert még egy rendes célt sem tudok kitűzni magam elé. Látom az építészt, aki kisgyerekként akartam lenni, amíg komolyabban meg nem ismerkedtem a matekkal és fizikával és nem fordult a figyelmem a belsőépítészet felé. Aztán jött a rendezvényszervezés mostanában meg a gazdasági mindenfélék. Mért kell azt erőltetni, ami nem megy? Mért nem hagyom már a francba azokat az átkozott reáltárgyakat és keresek valami szép humán pályát?

Oké, nagyjából bekezdésenként van aláhúzás a bejegyzésemben durva vagy obszcén szó címmel. Már csúnyán is írok? Az biztos, hogy hosszan. Feladom. Mért nem tudok értelmesen egyetlen dologról írni?

Megjegyezném, hogy NEM vagyok depressziós. Jókedvem sincs. Igazából azt sem tudom, hogy mi van.

1. http://en.wikipedia.org/wiki/Special:Random The first article title on the page is the name of your band.

2. http://www.quotationspage.com/random.php3 The last four words of the very last quote is the title of your album.

3. http://www.flickr.com/explore/interesting/7days/ The third picture, no matter what it is, will be your album cover.

4.Use your graphics program of choice to throw them together, and post it in your own journal.

Nem azért fehér, mert tél, hanem azért, mert szép. Okkkké? ;)

Még nincs kész 100%-ban, de nagyjából körvonalazódtak a dolgok. Letisztult, egyszerű. Azért nem annyira, hogy kék és lila linkek legyenek, de kellőképp ahhoz, hogy ne legyenek olvasási nehézségeim a saját hátterem miatt.

Fúúúj divek, szóval a lehető legkevesebb div felhasználásával készült az oldal, vagyis a cn divjeit is kiszedegettem és a helyére szép táblázatokat tettem, így könnyebb átlátni az egész rendszert. Egy helyen maradt benn div, ott a legalján, a content management powered by cutenews feliratnál, ami nem szerkeszthető a felhasználók által, szóval nem az én hibám. Divet használni szövetségi bűntény, táblázat. <3

Kurvadarabolászós-pszichopatás? Igen, ilyen könyvet olvastam. Komolyan mondom, Vágó Csaba (akarom mondani Andrea Santarcuz, mert ugye írói álnév) egyre durvább könyveket ír. Bár Andreaként ez az első könyve, eddig Sally Hunterként alkotott egy egész sorozatot, aminek már megszereztem minden darabját, de még nem mindet olvastam. Elölről kéne kezdeni, mert már egy csomóra nem emlékszem, de meg akarom tudni, hogy mi lett Angela Mc'Gregor és Jeffrey Holland kapcsolatával, mert eddig össze-vissza olvastam, és hol együtt voltak, majd megismerték egymást. Boglár azt mondta, hogy egyszer csak eltűntek a könyvből, pedig szerettem őket, szóval meg kell tudnom, hogy mennyire igaz ez. Ja meg Bogi még azt is mondta, hogy a Santacruz könyvek nagyon durvák. Igaza volt, szóval vissza a Dr. Kannibálhoz: van egy doktor, aki pszichopata, utálja a nőket a nagyanyja és az anyja miatt, ezért ha valami nem tetszik neki, egyszerűen keres egy prostit, megbénítja (valami injekciót ad neki, amitől nem képes megmozdulni, de teljesen tudatánál van és mindent érez) majd szépen levágja a kézfejeit, a csonkokat beégeti, hogy el ne vérezzen, elvágja a torkát és miközben vérzik el, megerőszakolja, aztán megpörköli az egész testét, majd a hullát vízbe dobja. Az első áldozatának a máját vágta ki és a feleségével és lányával etette meg, akik egyébként nem tudták, hogy mit esznek, de rettegtek a pacáktól.

Aztán van egy pszichiátercsaj, Katie Millner, aki elkészíti a jellemrajzát az FBI-nak, és végül (ezt nem írnám le, mert ugye ez a kifejlet, akit érdekel, úgyis elolvassa)

Ja, közlöm, hogy a könyv csak nagyon erős idegzetűeknek ajánlott, ugyanis akkora hibák vannak benne, amitől a falat akartam kaparászni. Elütések, félrebetűzések, minden, aminek semmi keresnivalója egy könyvben. De mit várni egy irodalmi értéket nem tartalmazó, 400 forintos, magyar könyvtől? Szórakozni ideális, művelődni kevésbé. :D

Szóval az új évről. Igazából még elsején akartam ezt megírni, de valahogy elmaradt, most meg már nem akarom visszadátumozni. Már most szeretem 2008-at, olyan szép, nem? Erősen asszociálni enged a 18-ra, ami olyan szép szám. ^^ Minderre december 31-ről január 1-re virradó éjszaka vagy inkább hajnalban eszméltem rá, mikor azon gondolkoztam, hogy vajon újév elteltével mért kívánságot és vágyakat motyogtam magamban, míg kb fél percbe tellett rájönnöm, hogy az a születésnapi gyertya elfújásakor szokás, újévkor fogadalmakat szokás tenni. Szóval gyorsan gyűjtöttem magamnak fogadalmakat is:

Hááát, őszintén bevallva a tavalyi újévi fogadalmam nem igazán tartottam be. lálálá

A lényeg, hogy ez az év rossz volt, nem szerettem, sok a negatív emlék. Nem bánom, hogy vége és kíváncsian kacsintgatok az új esztendőbe. Olyan rossz úgysem lehet. :)

Szóval úgyis tudom, hogy ez a blogom is van olvasva, úgyhogy ide írnám, ami a másikban kérdezve lett. Hogy mi lepett meg úgy karácsonykor? Kb mint egy vesén rúgás, olyan volt. Aki még emlékszik a mit nem illik adni karácsonyra tartalmú posztomra (aliendriver), annak bizonyára rémlik a könyves rész is. Kicsit az arcomra fagyott a mosoly, mikor kibontottam A boldog élet tibeti művészete című könyvet. Hát köszi, tényleg ennyire boldogtalannak tűnöm? Vagy csak én veszem túlságosan is magamra a dolgokat? Szóval ez volt ami meglepett, de az ajándéklistám: 19" LCD ws monitor, 7 darab fekete zokni, rajta a hét napjainak nevével (khm ^^), az a bizonyos könyv, még egy könyv Stanley Steel: Turmix 3 (ez a Heri Kókler helyett, mert nem volt a boltban, ugye szokás szerint nem első rész, sőt mi több, nem láttam egyetlen Mátrix részt sem, mert egyszerűen nem az én műfajom, de azért örülök :) ) by szüleim, Hugh Laurie: A balek című könyve by húgom, ami nagyon meglepett, mivel ki sem mondtam és már december elején mondta, hogy örülni fogok neki, már megvette, 3 pár fehér zokni, Kovács Róbert: Századvégi utazások című könyve, dísz, gyertya, Princess CD by mama (oké, a CD-t magamnak vettem abból a pénzből, amit a mama adott :) ), papától dezodor, másik nagyszülőktől és dédimamától pénz. :D

Ez volt a karácsony? Mert vagy gyorsabb volt a gyorsvonatnál, vagy nagy ívben kikerült. Ha nem figyelek, észre sem vettem volna. Oké, ez nem igaz, de nem éreztem karácsonynak. Nem volt itt a karácsony szelleme. Olyan volt, mintha októberben állítottunk volna fát, ültünk volna le az asztalhoz és ünnepeltünk volna. Kicsit furcsán néztem a világra, még furcsábban magamra. A karácsony szelleme idén messziről elkerült engem.

Ez meglepett. Nem is kicsit. Most mit mondjak? :roll:

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

Dishwalla - First Christmas (2005)

Legyen ez a dal a Last Christmas ellensúlyozása. Pont két éve semmi frissítés a Dishwalla hivatalos oldalán. :/

Ide majd jön erről egy leírás, ha rájöttem, vagy valaki elmondja. Ugyanis ahol tudtam, spóroltam, a négypontos lefűzöm tönkre van, biciklimen alig van fék, a telefonomon alig van pénz, a tízóraikon ahol tudtam, próbáltam spórolni, de csak nem akart összejönni a megfelelő mennyiségű összeg karácsonyra. X-mas sucks. De valahogy csak sikerült megoldani... 8)

Bár még a tavalyiról sem kaptam meg mindent, azért összeállítanék egy listát, hogy mennyi mindent lehetne adni nekem, mert hát legyünk informatívak.

1. Ilyen Apple csodát. 2.4GHz Intel Core 2 Duo proci / 17" / 1680x1050px / 2GB memória / 160GB merevlemez / 256MB SDRAM / Mac Tiger operációs rendszer

2. Olyan 21 vagy inkább 23"-os ,16:9-es, laposmonitort

3. Vezeték nélküli egér, kakaóbiztos, ultravékony klaviatúra

4. Színes lézernyomtató (még tavalyról)

5. Külső vincseszter (tavaly még 300 giga volt, inflációval együtt legyen 500 :) )

* * * Szakadjunk el a kockaléttől és jöjjenek az úgyegyéb kívánságok: :) * * *

7. Desperate Housewives / House MD DVD (tavaly)

8. Heri Kókler sorozat (legszívesebben mindet megrendelném, most, innen, de nem ilyen könnyű az élet) Megjegyezném, hogy csak az Alkatrazi fogoly van meg, ha valaki megszánna (szóval hiányzik a Heri Kókler és az epeköve, Heri Kókler és a mormon kannája, Heri Kókler és a Bűz Serlege, Heri Kókler és a Főnök Érdemrendje, Heri Kókler és a Telivér Herceg, Heri Kókler és a Fáraó Átka, Heri Kókler és a Stonehenge titka, Heri Kókler és az elf rémálma, Heri Kókler és a Hat Tyúk tava, Heri Kókler és a Pokol kapuja, Heri Kókler és a vámpírok bálja)

9. Kíváncsi vagyok Hugh Laurie könyvére, A balekra is.

10. Perr (nem, ez még meg angolul sem jelent meg nálunk, meg Európában, Amerikából amazonálni meg nem olyan jó dolog)

11. Lehet, hogy nem ártana a telefonomra egy feltöltés

12. Azért, mert letölthető, még ujjonganék, ha kapnék egy Goo Goo Dolls albumot. Mondjuk a Dizzy up the Girl-t vagy a Gutterflower-t.

13. Azt, amit ide nem írok le, és nem is lehet se Tesco-gazdaságos, se más kiszerelésben megvásárolni, csak kívánni. Mert azt még szabad. Meg vágyakozni. *elfújja a gyertyát* <3

14. Hajszárító

15. Hajvasaló

16. ÉS előfizetés

17. Egy bizonyos bérlet. Garantáltan nem Vasi Volán és nem is BKV, bár az utóbbinak örülnék, ha jelentene valamit.

Csak ne Nagy Könyv, ne Nagy Könyv, ne Nagy Könyv... Ettől már betegesen rettegek. *wassat*

Illetlen ajándékok listája - azaz mit adjunk és hogyan illetve mit ne:

1. első helyre egyértelműen a különböző legyél ilyen meg legyél olyan könyveket raknám. Mit is gondolunk, ha egy olyan könyvet kapunk, hogy "Hogy jöjjünk ki anyagilag?" Persze hogy azt, hogy akitől azt kaptuk, azt feltételezi rólunk, hogy nem értünk a pénzügyekhez. Ha valakinek a lelkébe akarunk gázolni, egyértelműen ez a legcélszerűbb ajándék, hiszen a "siker" garantált. Névnapomra kaptam utoljára egy "Legyél boldog tinédzser!" című kötetet, alig bírtam lenyelni az egészet. Arról meg nem is beszélve, hogy a könyv úgy ahogy van, teljes mértékben amerikaiaknak szól. Szóval ha apám Ecuadorban kapna új állást és odaköltöznénk, nem tudnék olyannak örülni, hogy legalább a barátaim jöhetnek meglátogatni, mert abszurd, hogy a környezetemben legyen csak egyetlen személy, aki kifizetne annyi pénzt, csak hogy láthasson. Egyébként meg szívesen élnék Quitóban, ott az egyenlítőnél, ahol mindig kellemesen meleg van, spanyolul beszélnek és van ott egy "ismerősöm" is, Sandrita. Köszönöm, Hi5! :) A lényeg, hogy ezek a könyvek szörnyű ajándékok, a sátán termékei, nem szabad ilyet adni, mert garantált a lelki összeomlás.

2. Könyvsorozatoknak egy középső része. Ebben is volt már tapasztalatom, és nagyon nem lehet követni a dolgokat az előzmények ismerete nélkül. Szóval ha könyvet veszünk, könyörgöm, nézzük meg, hogy sorozat-e és annak hányadik része.

3. Dezodor, tusfürdő, sampon, szappan és egyéb kozmetikum: ez egy hatalmas klisé! Ezek arra jók, hogy tovább legyenek ajándékozva, vagy következő karácsonykor is ott álljanak a fürdőszobapolcon, természetesen bontatlanul. Mindenkinek megvan a saját, megszokott márkája, amin úgysem fog változtatni.

4. Porfogó (ez egy spanyol eredetű szavunk, mint ahogy a hangzása is mutatja): olyan dolgok, melyeket jobb ötlet híján veszünk meg, hogy aztán a megajándékozott a lakásában folyamatosan pakolgathassa és bosszúságot okozzon számára.

5. Az egoizmus tetőfoka: naptár, póló, bögre és egyéb saját fejünkkel ellátott dolgok. Szűk családi körben még el is megy egy-egy saját arcunkkal díszített naptár, de gondoljunk már bele, melyik ismerősünk fejét szeretnénk, ha visszamosolyogna a bögrénkről egy álmos reggelen?

6. Sapka, sál, kesztyű és a karácsonyi vásárok egyéb rémtermékei: ezek teljesen szükségszerűtlenek. Igaz, hogy létszükséglet, de nem minden színben, fazonban és méretben. Mindenki kiválasztja a saját egyéniségének megfelelőt, aztán hiába kap bármi mást, csak a fiók mélyén fog pihenni, főleg ha rózsaszín és bolyhos vagy egyéb förtelmeket tartalmaz.

7. A visszaválthatóság küzdelme: mit tegyünk a nagyi pulcsijával, ha rémesen néz ki és blokk híján még vissza sem tudjuk váltani. (Gondoljunk csak a rénszarvasos pulóver történetére, ami rendkívül aranyos, de mennyire hordható?) Ha ilyet kapnánk, gondosan ügyeljünk arra, hogy következő karácsonykor ezt vegyük fel, mikor az ajándékozó személlyel találkozunk, mert ha nem, máris jönnek a kínos kérdések. Az év maradék 364 napján úgyis a szekrény mélyén pihen ez is. Szóval ez is kilőve, ha nem szeretnénk másoknak kellemetlenséget okozni. Ugyanez igaz az alsónadrágokra, zoknikra és egyéb úgyis mindenkinek kell termékekre, azzal a különbséggel, hogy azt sokkal kevésbé szokták számon kérni. Szóval nem kérek tangát, ha boxert hordok és vice versa. De hadd vegye meg mindenki saját magának a fehérneműit, elvileg az lenne az etikus.

8. Határidőnapló, asztali és falinaptár. Na ez az, amit mindenki ad mindenkinek, csak arra jó, hogy hatalmas készletet halmozz fel magadnak, amit mindenhova elpakolhatsz és egy év múlva kiszórhatod.

9. Elektronikai kütyü: ilyet sose adjunk a másiknak, anélkül, hogy tudnánk a pontos igényeit. Azaz mit kezdjünk egy mp3 lejátszóval, ha épp egy zenefonra nyáladzunk, vagy ne erőltessük a másikra a háromlemezes CD-váltós hifit, ha ő titokban 5-öset szeretne, extra basszus kiemeléssel.

A lista egyes pontjaiban változhatnak az illendőség határai, azaz teljesen máshogy működnek a dolgok egy párkapcsolatban, mint egy baráttal, vagy nagyival. Ezt vegyük figyelembe, így megkaphatjuk a pontok esetleges változóit is. Többek között ezért nem került bele a listába az ékszer sem.

Végezetül nem hivatalos tizediknek hozzátenném, amit jelen pillanatban a legeslegkevésbé szeretnék, az a Nagy Könyv egy példánya. Esküszöm, ha ilyet kapok, mindenki szeme láttára hajítom ki a csukott ablakon. Légyszi, légyszi, légyszi, légyszi... *letérdel és imádkozik*

Hadd mutassak be egy új miniposzt-sorozatot, a Nightmare, Named Christmas címen, ami a 2007 karácsonyi bejegyzéseket tömöríti magába.

Hogy mit kérek karácsonyra?

Egyetlen döfés a szívem közepébe, aztán minden megoldódna. Egy részről nem kellene aggódnom az ajándékok miatt, mások nem haragudhatnának, hogy nem adok nekik semmit, mert halottra nem szokás haragudni, főleg ha ekkora kegyetlenséggel ér véget valakinek az élete. Másoknak sem kellene hatalmas költségekbe verniük magukat, egyetlen szál virág és egy héliumos lufi elég lesz mindenkitől. Aztán soha többé karácsony vagy születésnap vagy bármi más műünnep, ami csak azért létezik, hogy mindenkit bosszantson. Egyetlen szúrás és soha többé szenvedés, aggodalom, kétségbeesés, depresszió, stressz, kisebbségi komplexus vagy más kellemetlen dolog. Fekete, minden fekete, csak épp nem akarod észrevenni. Szúrd belém azt a tőrt, aztán forgasd meg bennem, hálás leszek érte, az eddigi életem is roncshalmaz volt, ezután se lenne jobb. Eddig is egyedül éltem, ezután sem lenne jobb életem. Gyűlölöm eddigi életem minden percét, gyűlölöm magam, mindent, ami körülvesz. Hadd legyen ez az utolsó karácsony, amolyan igazi fekete, mint a gyász, hiába a lufik, gömbök, színes égők. Csak segíts elmenni, ez az utolsó dolog, amit kérek, és az egyetlen, amit az életem során ténylegesen tiszta szívemből kívántam. Hadd legyen vége és jöjjön a fekete.

Damn it fucked Moon, go away from Gemini NOW! I've sucked all this day because of you! What have you done to me? On Friday I was happy and I had a really good time, waiting for Christmas without any serious reason. The only reason was Christmas, itself. And now? I'm depressed and angry. I've had quarrels with my family, friends, again hate school, life, weather and everything. Why do you hurt me? Tell me my why I've gotta be a wreckage!