A moha déli oldalán jobbára fa van.

Magyarország rossz. "Tisztelt szülők! Értesítjük önöket, hogy iskolánk dolgozóinak egy része csatlakozott az üzleti egészségbiztosítás ellen meghirdetett szolidaritási sztrájkhoz, amely 2007. december 17-én lesz és reggel 7.50-től 9.30-ig tart. A szolidaritási sztrájk végeztével az iskolában a munka a szokott módon folytatódik. Az iskola a sztrájk ideje alatt felügyeletet biztosít. Felügyeletet kérek/nem kérek" mondják a 17-18 éves hol felnőtt, hol nem embereknek.

Nem értek egyet a sztrájkkal, ezennel ellensztrájkot hirdetek, ugyanis a sztrájk a diákok elől veszi el a jogot az érettségire való tisztességes felkészülésre. (igen, pont azon a két órán múlik az érettségim, zavar?) Molnár tanárnő kijelentette, hogy ő nem tagja a szakszervezetnek, szóval menjünk be, ő megtartja az órát. Aztán pénteken közölte, hogy mégsem, mert megtiltották neki. Kérdezem, hogy akkor az iskola mely részének a dolgozói hirdettek sztrájkot és milyen jogon tiltják meg a normálisabbaknak, hogy órát tartsanak? És ki nem tartozik bele az iskola dolgozóinak egy részébe? A Bucsek és Karesz takarító-gondnok és egyéb a fizetéséért sosem dolgozó páros? Mert akkor gratulálok. Éljen a sztrájk, egyetlen pozitívum, hogy ki lehet pihenni a hétvégét az első két órában.

November 29. Budapest, Magyarország.

Az utat már 28-án, délután megtettük a mamámmal, mert a reggeli vonattal nem értünk volna oda. Életemben nem utaztam még a Balaton-felvidéken át Pest felé, de ezek után sem nagyon szeretnék. Az út nem volt rossz, Szombathelyig kifejezetten élvezetes volt az Euregiós vonaton utazni. Halk, tiszta, modern. Kétszintes, a lépcső olyan hatást kelt, mint a filmekben az emeletes repülők csigalépcsője. A falon a bécsi metróhálózat térképe díszeleg, mert mégis könnyebb így az élet. A WC kivételes módon tiszta, amilyet még vonaton sosem láttam. Szombathelytől viszont egy hagyományos MÁV-vonat ment, valahonnan a '60-as '70-es évekből, a cirill betűs feliratokkal, és a fülkékkel, amiknek az ülései még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők kényelmesnek, és az ablakokra firkált graffitik nem igazán keltették a tisztaság látszatát.

Az éjszakát rokonoknál töltöttük, nagyon kedvesek voltak, kijöttek elénk az állomásra, és másnap az iskolába is elvittek engem.

Az intézmény neve IBS, ami annyit tesz, International Business School, magyar neve Nemzetközi Üzleti Főiskola. Az épülete hatalmas, impozáns, tiszta és modern. Egyik iskolához sem tudom hasonlítani, mint amiben korábban jártam. Az ajtón belépve a recepciós mosolyogva fogadott, majd útba igazított. Miután leadtam a kabátom, regisztráltam magam és helyet foglaltam a díszteremben. Hihetetlen volt, rengeteg szék, mind beépítve, lehajtható ülésekkel, de nem úgy, mint egy moziban, vagy színházban, annál sokkal elegánsabban. Halk zene szólt, és a kivetítőn hangulatos képek futottak. A kezdésig a tájékoztatófüzetet lapozgattam, ízlésesen összeállított tájékoztató volt, érdekes információkkal. Aztán megszólalt a hangosbeszélő, először angolul, hogy azok, akik magyarul nem beszélnek, jelentkezzenek head-set-ért, hogy megkönnyítsék nekik az események követését. Az iskoláról rengeteg jó dolgot mondtak el, bár melyik intézmény nem dicséri az egekbe magát. A legjobban a teljes mértékű angol nyelvű oktatás tetszett, nem hinném, hogy Magyarország bármelyik másik iskolájában lenne lehetőség olyan magas szinten megtanulni angolul. Főleg, hogy a tanulóknak több, mint 50%-a külföldi, szóval egy szót sem beszél magyarul, így a legtöbb párbeszéd angolul folyik. Az előadók nem krétaprofesszorok, akik az életben nem találkoztak azokkal a dolgokkal, amiket tanítanak, hiszen nem egyetem után maradtak ott tanítani, hanem a való életben is tapasztalt, igazi üzletemberek. Az iskola rengeteg lehetőséget biztosít az Erasmus keretein belül külföldi oktatásra, a körséta során mutatták, hogy jelenleg hány helyre lehetne menni, de nincs elég jelentkező. A 3. év egy teljes év szakmai gyakorlat, nem olyan, mint más hasonló iskolák fél éves gyakorlata, ami igazából csak 4 hónap, mert a törvény annyit ír elő. Szóval sokkal jobb cégekhez van esély bekerülni, mivel nem csak egy jön és megy embert vesznek fel. Arról nem is beszélve, hogy a cégek között ott van például a MALÉV is és egyéb hasonlóan neves vállalatok.

A tananyag nem a magyar szabvány szerinti tömör valami, amit az életben nem lehet hasznosítani, hanem az angolszász felsőoktatásra jellemző gyakorlatcentrikus képzés. Ez persze azért van, mert az iskola elvégzése nem csak a magyar üzleti diplomát adja meg, hanem az Oxford Brookes Egyetemét is, ami a jelenlegi leghíresebb és legmagasabb szintű oktatást végző új alapítású egyeteme Nagy-Britanniában. Ez annyit tesz, hogy az iskola elvégzésével nem egy mezei magyar diplomát kap az ember, hanem egy olyat, amit az egész világon elismernek. Arról meg majdnem elfelejtkeztem, hogy egy idegennyelvet mindenképp megtanítanak, a kommunikációhoz megfelelő szinten.

A bemutató után körsétát tettünk az épületben, mindent megnéztünk, a tantermek felszereltek, mindenhol ott az internet, mindenki mosolyog, mintha kiléptünk volna Magyarországról. Elbeszélgettem egy most végzős lánnyal, aki nagyon ajánlotta az iskolát. Nem tudom már melyik vállalat nevét mondta, és szinte ódákat rebegett az iskoláról. Persze sorolt pár hátrányt is, többek között hogy a társaság nem a legjobb, de persze lehet barátokat találni.

Tandíj persze az angol oktatás miatt van, és nem túl alacsony. Hiába sokkal olcsóbb, mintha ugyanezt végezném külföldön, de lehetetlen, pont mint ösztöndíjat szerezni. Így az álom úgy omlott össze, mint egy kártyavár.

Esik a hó. Megint. És csak esik és esik, egyre inkább jelezve, hogy mindjárt itt a karácsony. Követelem, hogy nyilvánítsák szövetségi bűnténnyé a Last Christmas című számot, mert ha még egyszer meghallom, akkor atombombát robbantok és tényleg az lesz az utolsó karácsony. Ezt a számot egyszerűen nem lehet kiverni az ember füléből, és bugyuta és már a csapból is ez folyik. Úgy is mondhatnám, hogy "SILENCE! I KILL YOU!" Achmedtől idézve. De ha én nem robbantok bombát, akkor ettől a számtól fog kihalni az emberiség. (ilyenkor decemberben) Vagy nem tudom, de ez a szám úgy sok, ahogy van. Majdnem olyan, mint Gloria Gaynortól az I Will Survive, attól eltekintve, hogy az a szám imádni való, ez meg idegesítő. Ott van az ember fülében és sosem enged el.

Lidi rossz hatással van rám, mert lidializálódom. Vagy magamtól stréberülök, nem tudom, de itt van péntek éjjel és kész vagyok hétfőre a házikkal, a matek tetszett, az angolt meg keveselltem, úgyhogy kiírtam a lecke szóanyagát is, hogy legyen mit tanulni, bár szünet előtt már úgysem írunk. Hogy milyen érzés, mikor tudom, hogy végeztem a kötelességeimmel és az egész hétvége szabad? Nagyszerű, de tényleg. Főleg, hogy közben szólt a zene, tudtam, hogy ráérek, nem kapkodtam, ráérősen nyomkodtam a számológép gombjait, kivételesen mindent meg tudtam oldani...

Jucra meg hivatalosan megsértődtem, ne követlejen msn-re, ha ő nem jelenik meg. Most ezt jól megmondtam. Csak hogy tudja, hogy miről maradt le: Lidivel eldiskurálgattunk a magyar helyesírás következetlenségeiről, a német jövevényszavakról meg mindenről, Lidi bögrékkel próbált telekinetikusan leütni, angol nyelvű könyveket ígért kölcsönbe, ha legközelebb találkozunk, és megint megállapíthattuk, hogy sok mindenben egyet értünk, de nem volt senki sem a közelben, akinek ellenvetései lettek volna az érveinkre. Különben is hiányzik a mindenféle szünnyögés, képzsűrizés, magasröptű, mélyenszántó véleménynyilvánítás és a Juc-attitűd. És még névnapján sem tudtam rendesen felköszönteni, mert valahogy mindig máshol jár.

A vidám motoros elmélete Lidinek köszönhetően új megvilágításba került. Ez annyit tesz, hogy ne biciklizz északnak északi szél esetén hóesésben, mert a havat szedegetheted a fogaid közül. Kivéve, ha van egy rendkívül hosszú sálad, amit a fejedre tekerhetsz és múmia-funkcióban közlekedhetsz.

Enyhén szólva rég írtam, de most sok mindenről szeretnék, azt hiszem ez a hétvége bőbeszédű lesz. :) Kezdjük az elején, volt egy szörnyelletes töri dogám az első világháborúból, amitől nagyon rettegtem. Dióhéjban a többiek akkor írták, mikor a fogammal haldokoltam, aztán rosszul sikerült mindegyik, ötös nem is lett, úgyhogy a filozófiához került beírásra. (nekem meg nincs filozófia jegyem, de káááár) Aztán volt egy javítódolgozat, mikor történetesen nyílt napon voltam. Erről is írok majd egy beszámolót. Ez a dolgozat már lényegesen jobban sikerült átlagban, de még így is voltak olyanok, akik nem érték el az üdvözüléshez elégséges szintet. Szóval kilátásba lett helyezve egy második javító, ami nekem a legelső volt, mert most kivételesen nem olyan időpontra lett téve, mikor nem voltam. Hát nem tanultam halálra magam, volt pár lecke, amit éppen csak átolvastam. Aztán igen, nekem kellett csoportot választani, és igen, persze hogy a nehezebbet választottam magamnak (ezt nem tudni, amíg meg nem kapod, és tényleg mindenki szerint nehezebb volt, a másik csoport szerint is). Arról meg nem is beszélve, hogy azt a leckét jó, ha kétszer átolvastam, szóval kicsit megijedtem. De miután szépen jöttek a szavak, rájöttem, hogy megéri órán figyelni és jegyzetelni, hiába mondják azt annyian, hogy nem. Szóval abból a 6 emberből egyedül nekem lett ötös [ego mode], és most a három töri ötösömmel elég biztosnak tűnik a félévi jegyem, de nem kiabálok el semmit. 8)

Aztán volt még pár bugyuta dolgozat, többek között biológiából a mindenféle hormonokból és németből zituációnenekből. Ötletem nincs, hogy hogy sikerültek, de szerintem jól. Reménykedni meg szabad. :) Amúgy meg kell köszönni a tanár úrnak a németet, hogy ennyire lightosan veszi, úgyis többnyire mind angolból érettségizünk. Dánkesőn. :)

Tegnap megkaptuk a nyakkendőt, szóval most már ilyenünk is van szalagavatóra. És tegnap volt az eddigi középiskolai évem legjobb matekórája, vicces, könnyed, mégis tartalmas és érthető.

Este meg Lidivel tárgyaltuk ki a világ dolgait. Juc követelésére meg hiába jelentem meg, ő nem jött elő. És én vagyok a rossz, mi? :)

A mai nap meg, nagyon szórakoztató volt, sok poénnal, mindenfélével. Szerintem eddigi rövid életem folyamán először fújt északi szél reggel is, így végre egyszer hátszéllel érkeztem be, és kivételesen viszonylag időben. Megjött a Nagy Könyv (igaz, más iskolákhoz képest sokat késett), rájöttünk, hogy a Tan Kapuja Buddhista Főiskola elnevezése eredetileg távol-keleti és Tanka Pulya az eredeti alakja. A hóesés nagy örömködések és egyebek közepette lelt fogadtatásra, ergo pár tanár hülyének nézte az osztályt. És nem is állt messze az igazságtól. :) Amit nagyon sajnálok, hogy elmarad a második angolóra, mert a Pannon Egyetemről jöttek előadást tartani, melyen az iskolánkra jellemzően a megjelenés fakultatívan kötelező volt. Az nem is lényeges, hogy igazából az osztályunkból senki sem szándékozik ilyesmit becélozni (Igazából mindenki a T-Mobile-ra meg a Vodafone-ra hajt), mert meglehetősen nesze semmi, fogd meg jól diplomákat oszt, de ismételten rá kellett jönnöm, hogy nehéz komoly fejet vágni, ha az embernek röhögni van kedve, mert körülötte olyan beszólások sziporkáznak, hogy csak na. Mert ugye a könyvtárban nincsenek könyvek, csak számítógépek meg internet-lehetőség és egyebek. A kollégiumok felszereltek, vannak bennük ágyak, konyhák, internet csatlakozás, sőt, még áram, vezetékes víz és angol WC is. Azt hiszem, hogy a röhögőgörcs elkerülése érdekében valahol itt temetkeztem bele a tájékoztatófüzetbe, ami szép színes és fényes volt. Aztán a gazdasági ismereteinket is fejlesztettük, szóval az egyik "legdinamikusabban fejlődő intézmény" szókapcsolatból szinte azonnal leszűrtük, hogy nem a legfelszereltebb intézmény, hiszen így érvényesülhet a későn indulók előnye. (megérte megtanulni ezeket a fogalmakat) Összességében nem volt túl meggyőző a beszámoló sem, nem voltak túlinformálva a nénikék. Szóval nem túl bizalomgerjesztő intézmény (entschuldigung azoktól, akiknek ezzel a lelkivilágába gázolok), arról nem is beszélve, hogy jobb szerettem volna a frízöl vörbökkel randizni a nyelvi laborban, mert annak legalább van értelme.

Most ünnepélyesen elkezdem a saját karácsonyi időszakomat, mert már csak egyetlen matekdolgozat van hátra a szünet előtt, szóval nem kell halálra tanulni magunkat. Arról meg nem is beszélve, hogy lassan ideje lenne kitalálni, hogy kinek mit adok, mert ez így nagyon nem stimmt. Egyenlőre a semmi környékén tartok és nem túl bizalomgerjesztő. Menni kéne a boltba népet taposni, ajándékot szortírozni, meg gondolkozni. Ez már az ezüstvasárnap lesz, ez nagyon o-ó. Maradt még a boltokban valami?

Tudom, nem túl érdekfeszítő, de nagy késztetést éreztem arra, hogy megosszam ezt az elmúlt időszakot.

Kedves naplóm,

ma hivatalosan is átvehettem az ECL C típusú nyelvvizsgámat. Innentől van még egy keményfedeles biszbaszom, amit lehet fiókról fiókra pakolgatni. Alig várom, hogy megkapjam az érettségim és a középiskolás bizonyítványom is, onnantól már ideális stóc fog rendelkezésemre állni a billegő asztalok kitámasztásához. (ugye mikre nem jó a tudás?)

Megdöbbentő rész: messzemenően felülmúltam egyes kitűnő, illetve kitűnő közeli tanulók teljesítményét egyes modulokon, mert míg egyesek németből 60%-kal átcsusszantak a szövegértésen (hogy lehet nem érteni egy szöveget, de komolyan?), addig én 96%-kal remekeltem. Úgy összességében szerintem az összszázalékom is a legjobbak között van az osztályban. [szerény meg én vagyok]

Megjegyzendő: két valamit is kaptam, van egy olyan sejtésem, hogy az a keményfedeles a magyarországi papír, mely az angol és magyar nyelv mellett németül és franciául is hirdeti a mélyenszántó angol nyelvismeretemet, csak rezedaszagú kis hazánkban fogadható el, míg a másik, a puha, fényes akármi meg valószínű a nemzetközi változat. Hozzátenném, hogy ez két nyelven, angolul és franciául beszél, míg a németeseké német és angol nyelvű. Feltételezem logikusan úgy gondolták, hogy németül úgysem beszél még a kutya sem, a francia sokkal népszerűbb, így hadd legyen az párban az angollal. Okos döntés, ha németül lenne a fele, közel sem tetszene annyira. Így viszont tudom, hogy franciául elmondva (oké, leírva, én meg a francia beszéd nem igazán vagyunk köszönő viszonyban): Le candidat doit prouver ses compétences de compréhension et d'expression de la langue parlée et écrite, sur des sujets concrets ou abstraits. Il doit s'exprimer dans des conversations professionnelles liées à spécialisation et prouver sa compréhension des textes spécifiques liés à son travail. Le candidat est capable de participer à des entretiens d'une façon naturelle, de dialoguer avec une personne de langue maternelle concernée sur différents sujets, sans difficultés ni malentendus.

Szóval ilyen tök jó. 8)

Ha nem hajnali 1-hez közelednénk még tartalmasabb bejegyzést is írnék, de ugyebár idő híján... Szóval az ok a fennmaradásra, hogy bioszra írtam puskát a teljes anyagból, mert holnap (ma) vagy dogát írok, vagy nem, mert ki tudja, hogy lesz-e a tanár. Amúgy meg a többiek két hete megírták, csak épp beteg voltam. Most meg valahogy nagyon nem akaródzott megtanulni.

Szóval a lényeg: MILYEN DOLOG AZ, HOGY AZ EMBER FODRÁSZHOZ MEGY ÉS EGY EGYEDI FRIZURÁT TETET A FEJÉRE, ÉS EGY HÓNAP SEM TELIK BELE ÉS VALAKI MÁSNAK UGYANABBÓL AZ ISKOLÁBÓL EGY RENDKÍVÜL HASONLÓ ALKOTÁS KERÜL A FEJÉRE? Követelem, hogy Sipos Ádám azonnal csinálja vissza a fejét, én meg az enyémre kópirájtot vetek ki, és amúgy is, hol van itt az egyediség?

A nap beszólása németen hangzott el, of korz, valahogy úgy, hogy karácsonyi mondatokat raktunk össze (izé, tanár mondta magyarul, az osztályból valaki mondta a szavakat, többiek súgtak neki, a tanár meg javított, és mondta azokat a szavakat is, amit senki sem tudott - szokásos németóra)
"-Tanár úr, hogy van németül az, hogy fagyöngy?
-Mistel... Jé, azért elképesztő, hogy miket nem tudok, pedig mikor használtam utoljára..."

Hát igen, elképesztő, hogy egy németül beszélő ember tud németül szavakat. Annak ellenére, hogy nem végeztem angolból egyetemet, tudom, hogy angolul mistletoe, csak épp kimondani nem tudom rendesen. Szóval az én tudásom is elképesztő. És az a beszólás haláli volt, csak alig dőltünk a röhögéstől, az a hangsúly, ahogy mondta... :D

A kommentekre szintén olyan mentséggel nem válaszolok, hogy késő van.

Izé, hogy lehet egy hajat kópirájtoltatni? Hova tegyem a cébetűt? :D

Ugye? Te is tudod, hogy ez mit jelent? És én tudom? Vagy ki tudja? Tudja egyáltalán valaki? Vagy hogy is van ez? Csak ilyenkor, decemberben? Vagy az egész évben? Vagy az egész csak színdarab? Egy tökéletesen megrendezett jelenet?

Ez a nap ritka fárasztó volt. Oké, kezdjük azzal, hogy tegnap kb 10 körül értem haza a nyílt napról, meg fáradt voltam, persze mivel jó gyerek vagyok, megírtam az angol házit is mára. (a matekot nem, mert azt nem lávolom) Aztán valamiért későn feküdtem le, de fogalmam sincs, hogy miért. De korán keltem, már 6-kor, hogy össze tudjak szedelőzködni. Az osztályból 4, ismétlem 4 darab lány jött be az első órára, mert a többi mind fodrásznál meg kozmetikusnál volt. Én is mehettem volna, mert kedden mondta a csaj, ha gondolom menjek vissza, de nem akartam lógni, mert mégis hogy nézne ki. Senkinek nem hiányoztam volna. Szóval a maradék lánylétszám 0-ra csökkent az első és a második óra utánra, miután ők is leléptek, de aztán felbukkant a Hajni, aki nem jár iskolába, mert gyereket nevel, szóval ő képviseltette az osztály lány-részlegét. Neki már kész volt a haja.
Tesin nagyon komoly volt, hogy összesen a 9 fiú volt jelen. Foci, úgy hasba rúgtak, izé, rúgott egy bizonyos András, hogy fájt még sokáig. És azért sem fogok megbocsájtani neki, megmondtam, hogy még a halálos ágyán is azért fog könyörögni, hogy bocsássak meg, de nem fogok. :twisted:
Magyaron Monár tanárnő eléggé ki volt akadva (ő a párhuzamos osztály ofője), hogy mit képzelnek, hogy csak úgy lelépnek. Könyörgöm, az ő osztályának a fényképezése 2-kor kezdődött, az osztályának aznap 5 órája volt, és az utolsóról MINDENKIT elengedtek. Nekünk a fotózás fél 2-kor kezdődött, 6 óránk volt és mindegyik meg volt tartva. Ráadásul ha a szülő igazolja, nem tök mindegy? Kiosztotta a magyar nyelvtörténeti dogákat, de csak azoknak, akik ott voltak, a többiekét még megmondani sem volt hajlandó. És enyém lett egyedül ötös. Ez olyan ikszdé, egyre inkább elstréberülök. Arról meg nem is beszélve, hogy két éve még gyűlölt a tanár, most meg mintha kedvelne, vagy nem tudom, de ötösöket ad nekem. Régen ahol tudott, igyekezett szívatni. Szóval most mindenki fújt rá, hogy ilyen meg olyan szemét az osztállyal (tablófotó és lógás), én meg rájöttem, hogy nem is utálom (annyira és épp most). :D
Persze az angoltanárrnő már reggel is belőtt frizurával és kiöltözve jött, látszik, hogy kinek fodrász a húga. :D

A csajok meg mind megszépültek, by sok-sok fodrász mindenfelé a városban. Én meg magamnak csináltam a hajam, és egy csomó minden kellett hozzá...

...hogy nem fogok továbbtanulni. Nincs arra szükségem, hogy bármely magyar felsőoktatási intézmény egyik látszat vagy a realitás legkisebb morzsáját tartalmazó szakjának ezerkétszázötvenegyedik diákja legyek. Megéri bekerülni egy "neves" magyar egyetemre, kikészülni lelkileg, szellemileg, idegileg, rengeteg felesleges tantárgyat és tananyagot megtanulni, hogy aztán a diplomáig eljutva, majd a munkaerőpiacra kikerülve szembesüljünk vele, hogy a diplománk még magyar viszonyok között sem ér semmit, hát még külföldön? Mert szerintem kurvára nem éri meg. Ez lenne a magyar álom?

Egy szép 2008 júliusi napon egy táskával, az érettségi-bizonyítványommal, a nyelvvizsga-bizonyítványommal, az ECDL-bizonyítványommal és az összes többi személyes okmányommal együtt a kezemben kilépek a házból, amit addig nevezek otthonomnak, amíg a Rába-hídon áthaladva a vízbe hajítom a kulcsot, elsétálok a bankba, kiveszem minden pénzem és megszüntetem a számlám, és a főtéren végigsétálva az utolsó pillantásokat vetem a városra, ahol addigi életem töltöttem. Minden pillantásra egy emlék jut eszembe, a gyógyszertár, a templom, a könyvesbolt, a buszpályaudvar, minden ugyanolyan, mint a legelső emlékeimben, ez a város sosem változik, ugyanazok az épületek, ugyanazok a növények, fák, virágok, ugyanazok az emberek. A gimnázium még mindig ugyanúgy magasodik a főtér közepére, és figyeli az álmos kisváros életét, mint 100 évvel ezelőtt. Elsétálok a vasúti pályaudvarig, jegyet kérek az első Grazig közlekedő vonatra, majd onnan buszra szállok, kimegyek a reptérre, jegyet kérek a legközelebbi Uniós tagországba induló fapados járatra, felszállok, és Magyarországra úgy tekintek, mint a helyre, ami csak a múltam, az életem egy lezárt szakasza, amivel nem akarok semmiféle kapcsolatot.

/nem kérek kommenteket, ugyebár CN/

Kurvára utálom ezt a napot és pont. Utálom az átkozott matekot, hogy szűnne meg az egész. Fáradt vagyok, lövésem sincs, hogy holnap hol fogok aludni, vagy hogy holnapután mit fogok csinálni. Nem emlékszem, hogy ki mondta, hogy a középiskola mekkora szórakozás, de most szívesen elbeszélgetnék vele.

Nem tanultam matekot és holnap dolgozat. Mi lesz így velem? Azt hiszem, későn fekszem. De tanulás helyett most is épp blogolászom.

Mért is kellett megváltoztatni a műsorrendet? na mindegy, de nem igazodok ki rajta.

Most látom, hogy még nem válaszoltam a kommentekre. Majd legközelebb...

Boldog születésnapot Róka Eszti, bár úgysem tudsz arról, hogy egyáltalán blogolnék, de magamat figyelmeztetem, hogy eszembe jutott.

Csak viccnek szántam, igazából nem akartam, de tényleg nem gondoltam komolyan. Imádtam, hogy van egy sorozatom, ami csak angolul fut és tudom úgy nézni, van valami, ami csak az enyém. De valahogy a tv2 nem így gondolta, pedig tényleg nem tudtam semmiről semmit, mikor leírtam, de tegnap, mikor a tv2 napi műsorát nézegettem, megakadt a szemem egy képen, aminek a tartalma rendkívül hasonlított a Kyle XY sorozatban Josh-t játszó gyerekre (ott kisebb volt a kép, amúgy meg többi képért tesék felkeresni a port.hu-t, ezt is csak azért raktam be, mert ez ugrott a szemembe először.)

Megnéztem a címét: Kyle, a rejtélyes idegen. Itt borultam ki először, hogy jön ennek is a magyar változata, pocsék szinkronnal és idióta címmel. Kyle nem idegen, nem űrlény, hiába próbálja Josh bebizonyítani, egy egyszerű (oké, ez már nem annyira igaz) földi halandó. Arról meg nem is beszélve, hogy innentől ezt is mindenki ismerni fogja, ha azt mondom, hogy Kyle XY, már nem fognak nagyokat nézni, nem kérdeznek vissza, hogy az mi, és nem jönnek rá, hogy angolul nézem, vagy legalábbis idegenül, mert itt lesz a magyar szinkronos változata. Ennyire itt van a Marika?

És tényleg jő az adás, én meg majdnem kiestem a fotelből, mikor meghallottam Kyle hangját, aztán meg a többiekét. Rossz választás. Kyle-nak sokkal mélyebb a hangja az eredetiben, viszont Josh most legalább 2-3 évet idősödött ezzel a hanggal, Stephen hangja gyerekes, Nicole-é meg úgy ahogy elmegy, bár inkább egy tiniribié, mint egy 40-es éveiben járó pszichológusé. Lorit meg nem is említem, valahogy ez sem talált.

Az meg kifejezetten nevetséges volt, hogy a vagy10 másodperc hosszú főcímbe bele kellett mondani a magyar címét. Értelmetlenség tetőfoka.

Azért megérte újranézni, mert Tom Foss. (Izé, majd később megtudod én meg rájöttem, hogy tényleg ő volt) 8)

Esik a hullapelyhes havazik. Már több centi esett, és fehér minden. Valahogy az a Sabrina a tiniboszorkány rész jár az eszemben, amikor nyertek egy nyaralást karácsonykor, de annyira havazott, hogy törölték a járatukat. (Azt a mai napig nem értem, hogy mért nem varázslattal utaztak oda) Aztán Sabrina a konyhaajtónál állt, az időjárást szidva, valahogy úgy, hogy "Méghogy globális felmelegedés, ti mind egyformák vagytok és összeesküdtetek ellenem!"

Tényleg, honnan tudják olyan biztosan, hogy minden hópehely máshogy néz ki? Mert bizonyos számút megvizsgálhattak, de az összeset soha.

De a fogam még mindig fáj, nem tudom, hogy mennyire fogok beégni a következő héten, de szerintem valahol a nagyon és a rettenetesen között, mert így tanulni nem igazán lehet.

Hull a pelyhes fehér hó...

Azt hiszem ez volt eddigi rövid életem egyik legrosszabb névnapja. Pont a 18. :)
Kezdjük azzal, hogy már napok óta fáj a fogam. Ami akár elviselhető is lehet, ha épp nem november 17-én érne a lehető legpocsékabb állapotba.

Szóval reggel a tervek szerint már korán elindultunk Ausztriába, bevásárolni, többek között névnapra meg karácsonyra. (köszi mama és papa) Persze ekkor már volt bennem egy Panalgorin (megjegyezném hogy jelentősebb hatás nélkül), így félig kábítva, de inkább fogfájva jártuk a boltokat, és kaptam sok szép mindent innen, mg onnan, a New Yorkerből egy piros pulcsit, a C&A-ból egy egy ilyen cipzáros pulcsit, vagy mi a neve, egy fehér hosszú ujjú pólóval, ez azt hiszem karácsonyi ajándék lesz, az Adessából pedig sapkát, kesztyűt, sálat (ami két méter hosszú és megy a sapkához és kesztyűhöz), meg még egy sálat, olyan színeset, és rojtos végűt, ami szintén nagyon hosszú.

Aztán nyargalás haza, mert a fogdokinál már meg volt beszélve az időpont, amiről kiderült, hogy mindegy, aztán haza lettem küldve, hogy később menjek vissza. Szóval később visszamentem, kaptam zsibbasztóinjekciót (végre, eddig rettegtem mindenféle tűtől a szám környékén, de most kifejezetten örültem neki), meg meg lett mondva, hogy elvileg nem lenne szabad komoly bajnak lenni, de ha este is fáj, akkor bizonyára az van. Szóval ki lett szedve a tömésem, meg kaptam új, gyógytömést, meg utasításokat, és gyógyszert, ha nagyon fájna, bedagadna és a lázam is felmenne. Eléggé rémisztő volt hallgatni, hogy fagyasztott borsót, meg egyebeket, láz és ilyen szörnyűségek. Szerda reggel még tényleg nem volt semmi bajom sem. Szóval otthon bevettem egy Algopyrint, ami azért eléggé elmulasztott minden fájást, aztán később, mikor kezdett visszajönni, akkor még egyet. E tájban lettem felköszöntve és megkaptam a sapka-sál-kesztyűt, ami vásárolva lett korábban, meg cicanyelvet, mert ugye nem olyan rég rá kellett jönnünk, hogy az milyen finom volt, de már milyen rég nem ettünk, és mikor megtudtam, hogy még mindig van forgalomban, egyből ezt kértem. (láv Szerencsi csokigyár) Igaz, még nem volt lehetőségem megkóstolni, mert féltem a fogacskám, au.

Aztán mostanság, így lefekvés tájékán bevettem még egy Panalgorint, de nem igazán használt, inkább csak tompított. Ne használjátok, ez nem jó gyógyszer és kész. *pislog*

Jucnak puszi, meg simi, majd csak kibékülsz Nojccal. ;)

Ez a szong régi, 10 éves, de nagyon jó. Eve6 - Open Road Song (remixelt verzió) Azóta a banda felbomlott, ebben az évben újraegyesült, de ez a szám még '97-ből jött:

We're flying forever bored
And for a moment I love everything
That I see and think and feel,
I love my broken side view mirror,
Cause it's so perfect,
I'm so perfect, you're so perfect, you're not here.
I hear the change in gear
My pile shakes as I hit eighty on the open road
This is an open road song

Mi történik akkor, ha a Barátok közt négyszázmilliomodik epizódja is olyan ütős a magyar médiában, hogy képes és olyan szörnyű műsorokat tesz tönkre, mint az amúgy is nézhetetlen témákat feldolgozó, összetett mondatokat kimondani képtelen műsorvezetőkkel dolgozó Favorit? Igen, igen, igen, végre valami pozitívum a magyar kereskedelmi televíziózásban. Nézhető műsorstruktúra, sok, sok magasabb költségvetésű sorozattal, pont mint Amerikában. :)

Hétfő: 20:15 - Az igazság harcosai (In Justice)
új, de még nem tudom, a tartalma alapján nem olyan meggyőző
21:15 - NCIS - Tengerészeti helyszínelők [A Viasatnak nem tetszett, hogy koppintják a levédett Helyszínelők elnevezést (Helyszínelők, Miami helyszínelők, New York-i elyszínelők), azóta simán NCIS] (Navy NCIS: Naval Criminal Investigative Service)
ugyebár ezt muszáj nézni, mert jó

Kedd: 20:15 - Miért pont Brian? (What About Brian)
amerikai romantikus vígjáték-sorozat, Barry Watson (7. mennyország - 7^th Heaven Matt Camden-je)
főszereplésével - MINDENKÉPP MEGNÉZNI!
22:15 - Született feleségek - Mindenkinek van valami zennyese (Desperate Housewives)
42 perc nevetés, ugyebár nem kell senkinek sem bemutatni az amerikai kertváros görbetükrét?

Szerda: 20:15 - Shark (Shark)
amerikai krimisorozat, nem árt belenézni aztán komolyabb véleményt alakítani
21:15 - Doktor House (House MD)
Gregory House egy újabb rejtélyes betegség titkait fejti meg, ha épp Fráj Tamás nem üti ki a nyeregből
22:15 - Jericho (Jericho)
Egy amerikai kisváros élete gyökeresen megváltozik, miután a jelentősebb egyesült államoki városokat atombomba-támadás éri és összeomlik az ország gazdasága, élelmiszer és nyersanyagforgalma
23:15 - A médium (Medium)
Alison Dubois visszatér a természetfeletti képességeivel a köz szolgálatára

Csütörtök: 20:15 - Szellemekkel suttogó (Ghost whisperer)
Már a címe alapján is nézni kell. Természetfeletti, szóval MEGNÉZNI!

Péntek: 20:15 - Monk, a flúgos nyomozó( Monk)
Jó rég nem láttam, pedig elvileg az ismétlései délutánonként mennek. Pénteki levezetésnek ideális. ÚJ RÉSZEKKEL!
22:15 - Médiacápa vagy Mi kérünk elnézést vagy semmi

Szóval Favorit a délutáni holtidőbe pakolva, sok új sorozat elrendezve. Ez konkrétan 4 darab sorozatpremier, aminek örülni kell. Ellenberger hiányolom a 4400 folytatását, jöhetne a Kyle XY és nem ártana That's life és Everwood ismétlés sem, bár az utóbbi kettő valószínű délutánra kerülne. A Kyle XY meg feltételezéseim szerint túl alacsony költségvetésű, pedig nagyon jó, azon a magyaros részen halálra röhögtem magam. Tengerkutatás című könyv és "VIZ ALLATI", ami azt jelenti, hogy vízalatti, csak hát hálivúdban nem mindig találni pörfikt hunglishokat. Kíváncsi lennék, hogy ezt hogy fordítanák le:

"- That phrase that you solved, 'Viz Allati'?
- It's Hungarian. It means 'underwater'.
- You looked it up?
- No, I just know it.
- Since when could you speak Hungarian?"

Mindig is beszéltem magyarul, okkké? Ennek a nyelvnek vagyok az anyanyelvi beszélője és Hollywood szereti űrlény-nyelvként feltüntetni, mert úgysem ismerik fel se a germán, se az újlatin, se a szláv, se a távol-keleti beszélők, szóval a föld lakosságának gyakorlatilag az egésze, a magyarokat (meg talán a törököket) kivéve. De hogy lenne leszinkronizálva, hogy a "VIZ ALLATI" azt jelenti, hogy vízalatti, ráadásul magyarul van? Na bumm, ki nem érti ezt meg? :P
El szeretném kezdeni a GRΣΣK-et, ami igazából görög betűkkel nem Σ, mert az S, szóval GRSSK a címe, és horvátul van (vagy legalább annak hangzik), görögül leírva meg ΓΡΕEK lenne. (mi az, nem beszélsz görögül? :P) A hibás címe ellenére tetszik, meg kifejezetten ötletes, hogy próbáljunk idegeníteni sorozatokat, épp magyar kifejezésekkel vagy görög betűkkel, Magyarországon az egyetemeken meg úgysincs ilyen görögbetűs házrendszer, szóval én sosem lehetek tagja semmilyen mű kappa omikronnak, se lambda kszi tetának, de azért álmodozni szabad. És beszerezni ezt a sorozatot, mert a Kyle XY-ba folyton beleffeg az ajánlója a reklámok után és felkeltette az érdeklődésem.

A lényeg, hogy desokszépújsorozat, jipijájjó, neki kell állni válogatni meg nézni. *eszeveszett sorozatfüggő*

Éljen a TV2! Meg én! :)

Ui: utólag visszaolvasva kicsit Mia Thermopolis-osnak érzem ezt a postot. *pislog*

Ahogy vizsgálgattam magamat, meg a félelmemet, hogy mi lesz az érettségi után, arra a következtetésre jutottam, hogy nem attól félek, hogy mi lesz, ha nem vesznek fel sehova. Akkor felülök az első londoni járatra,  hiszen ha az embernek van egy intermediate nyelvvizsgája, amit az advanced-ig szeretne legalább vinni, akkor hadd legyen a tanulás a legjobb helyen. De mi van akkor, ha felvesznek?
Beolvadok abba a kollégista  környezetbe, az alkoholt vedelő, dohányzó, igénytelen környezetbe, ahol nincs úgyahogy saját fürdő, tűzhely, hűtő, porszívó és a rendmánia főleg hátrány, mint előny? Tudom, mindenki azt mondja, hogy az mekkora buli, milyen jó szórakozás, anyámék sajnálják, hogy kimaradt az életükből, akik most ott vannak azt mondják, hogy nagyszerű, bár a kolesz lepukkant, de úgysem veszik észre, mert folyton részegek. Most komolyan,melyik részét akarom én? A folyton részeg-et vagy a teljes mértékben lepukkant-at? Mert voltam már életemben egy-két helyen,fürödtem már közös zuhanyzókban (persze Roglán is legalább minden zuhanyzóhoz külön ajtó volt), aludtam már sokadmagammal egy szobában, de hosszú távon, tanulás mellett hogy lehet az ilyesmit kibírni, egy olyan alaknak, mint én? A menzákat soha az életben nem bírtam elviselni, ellenben imádok főzni, sütni, imádok takarítani, rendet tartani.
Nálunk mért nincsenek olyan körülmények, mint nyugaton? A kolesz nem abból áll, hogy egy szobába 4-5 embert betesznek a penészes falak, ki tudja milyen foltos ágyneműk, nem szigetelő ablakok és nem záródó ajtók közé és éljetek boldogan, hanem egy apartmanszerű akármi, közös helységgel, főzősarokkal, mindenkinek külön hálófülkével... Olyan dolgokkal, amikre azt mondom, hogy alapvető emberi szükségletek. Tudom, túlságosan igényes vagyok, de egész életemben gondot okozott más orsövényferdüléses horkolásától aludni. Nem vagyok képes rá, ennyi. És nekem az alapvető normák közé tartoznak olyan dolgok, mint hogy a főzéshez szükséges tűz is, nem csak mikró, a hűtő pedig nem csak a sör hűtésére szolgál. Mi lesz így velem?
Azt hiszem titokban és legmélyen azt kívánom, hogy ne vegyenek fel sehova. Nagyon önző vagyok, azt hiszem.

Vagyis azt hiszem, bár holnap lesz felköszöntve, de megvan. Csak a boltban jöttem rá, hogy tényleg, mért is ne.
Müller Péter: Szeretetkönyv. Köszönöm Medi! :D

A mamám telefonált, beszéltem vele, aztán anyám is beszélt vele, aztán húgom is beszélt vele, aztán a húgom szólt, hogy a mama üzeni, hogy süt tortát. Igen, egy célzás, hogy tegyek e róla, úgysem tudom a babtortáját lekörözni, ami igaz is, mert az ő babtortájánál  finomabbat nem igazán lehet sütni. Imádom. :D Minél inkább szétfolyik, annál finomabb. Ez hosszú idők tapasztalata. :P

And so I've just learned the results of my ECL intermediate language exam. X

It's incredible! I daren't close the page of my browser cuz I'm afraid of it would disappear. Isn't it, isn't it, i don't know, I just, just feel somehow strangely fine. Got it, got it, got it!

I have no clue how I could reach 83% on listening. Really. OK, it's a bit disappointing that I got just 80% on writing, were my texts too long or too simple? Or do I have so much grammar mistakes? Anyway it's not a problem, 80% is still good, really good, not good, perfect!

I love so much this language!

Ofisölli beszélek angolul középfokon. Nem nagyszerű? :D
Láááááv ECL.

Ez a House durva volt. Nagyon, nagyon, kár hogy lemaradtam a főcím előtti részről, köszönettel a tv2 nukureklám a műsorok között politikájának. Ésésésés nem kell elkezdeni letölteni, mert két hét múlva jön a következő évad, de jövő héten kubistára sarkított fráj lesz.

Anyámnak ki kéne találnom valami szülinapi ajándékot, de sürgősen.  Szombatig és semmi ötletem nincs. Miért nincs? :D

Igen, lehet, hogy most egy kicsit elcsesztem az életem, mert ma írtam meg a 12. évfolyam első dolgozatát, ami 4-nél rosszabb lesz. Legfeljebb hármas. Éljen a kurva matek. :?

Nem szeretem ezt a napot, nagyon nem. És a családom is, olyan khm. Ez most nem panaszkodás, hanem megjegyzés, jegyzet, vagy nevezd, ahogy akarod, csak szeretném jól az eszembe vésni, hogy hogy s mint volt ez a sok mindenség. Mért nem lehet a kérdéseket egyszerűen feltenni, nem 5 percet kertelni előtte, majd óvatoskodva rákérdezni valamire, ami csak érintőlegesen érinti a témát, majd egyel közelebb és még egyel közelebb? És könyörgöm, majd szólok, ha lesz eredmény a nyelvvizsgáról, de attól, hogy a család minden tagja megkérdezi napi legalább háromszor, azzal csak azt érik el, hogy felhúznak. Engem is érdekel, szerintem ezt nem olyan nehéz elképzelni, de próbálok minél kevesebbet rágondolni.

És ez a Született Feleségek rész sem tetszett, bár lehet, hogy csak a családom miatt. Tényleg nem jó olyan hangulatban egy helységben ülni velük, hogy nekik fogalmuk sincs róla, hogy épp ordítanál miattuk, de próbálod minél inkább titkolni előlük. Aludni akarok és soha fel nem kelni.

"Failure is a part of life. If you don't fail, you don't learn and if you don't learn, you never change."
~ Irv Harper - Everwood 4x20 ~

Ez visszafelé is igaz? Mert rengeteget változtam, de komolyan. Akkor ilyen sokat hibáztam volna? *pislog*

Hogy érezhet egy ember egyszerre ennyi mindent? De komolyan. Hulla fáradt voltam egész nap, oké, nagyon későn feküdtem és rosszul aludtam. De ugyanakkor ideges vagyok az iskola miatt, szomorú, mert az Everwood utolsó részeit nézem és Irv épp most halt meg, bűntudatot érzek, mert nem tanultam eleget eddig és tudom, hogy nem fogok végezni, ugyanakkor van itt valami boldogság is bennem, fogalmam sincs, hogy mitől.

Most komolyan olyan csúnyákat gondolok az angoltanárról, ha nem basztatott volna, hogy menjek angolból OKTV-re, akkor tökéletesen végezhetnék mindennel. Egy szót nem ejtett róla, hogy ennyit kell szívnom, azok a kurva lapok, amikkel már rég végeznem kellett volna, de még meg sem néztem őket az őrületbe kergetnek. Ha ez így folytatódik, megutálom az angolt.  De teljes mértékben. Eddig a nyelvvizsga, most az OKTV, utána megint nyelvvizsga, egy rahedli tanulnivalóm lenne amúgy is az órára, akkor mért kellett még ezt a hülye OKTV-t is iderakni? Gyűlölöm. :?

Legyen június 27, könyörgöm.

Nem fogok végezni, tudom, azok a papírok rengeteg időbe tellenek, a matek nagydogára is készülnöm kellene és magyar kiselőadásom is lesz. Segítség!

Hadd mutassam be bolygónk legbizonytalanabb emberét: igen, én vagyok az.
Miért is? Csak mert. Mert a legapróbb döntések is gondot okoznak és állandóan a what if? résszel jövök, aminek sosincs jó vége, lévén hogy teljesen belegabalyodom az életbe és nem olyan egyszerű kibogozni, mint ahogy a 30y énekli. Pont mintha csak szex lett volna és semmi érzelem, de hogy ne a dalt sorait forgassam ki hasonlatnak, megmondom a nagy igazat: fogalmam sincs a dolgokról. És ez nem az általános ráeszmélés arra, hogy de nonszesz emberke vagyok, hanem bennem a legrégebbi emlékekben is ott él a "ha nincs problémád, csinálj egyet" dolog. Mint Pipernek a Charmed 5x07-ben, a Symphaty for the Demon-ban. "It's the story of my life. When everything is going great, something inevitability happens that will ruin it." Pedig az a váratlanul történő dolog, ami mindent összedönt csak egy pók volt. Egy kicsi pók. Aztán meg Cole, de ez már más dolog, a rész végére Piper belátja, hogy lehet élvezni is az életet és nem kell mindig az elrontó dolgokat várni. Mikor lesz ennek a résznek vége az életemben? ^^
És látod, kedves olvasó, most épp egy semmiből csináltam megint egy háznyi valamit.
Pedig milyen rég láttam ezt a részt, csak úgy beugrott és gondoltam, mért ne, Brigi blogján is milyen jól néznek ki az angol szövegekre magyar válaszok. :) (ez meg egy másik dolog, hogy nagyon képes vagyok eltérni a témától, de végül is az én blogom, mért ne?)
Szóval szépen, részletesen, minden oldalról meg kell vizsgálnom a dolgokat. Aztán meg rá kell jönnöm, hogy így már sokkal nehezebb, leginkább lehetetlen döntenem. Így volt ez egész életemben, mikor harmadikban feltették a kérdést, hogy átmennék-e inkább angolt tanulni (nem mentem át, de ezt nem is bánom, lehet, hogy most az angolt utálnám úgy, mint most a németet), melyik középiskolába menjek, hova tanuljak tovább, egyáltalán milyen irányba, de jóval kisebb dolgokban is ugyanilyen problémáim vannak: hol blogoljak, mit egyek, mit vegyek fel, milyen zenét hallgassak, mit álljak neki először megtanulni vagy épp melyik sorozatot, filmet álljak neki nézni.
Mondják, hogy az ikrek bizonytalan, na de ennyire?
Brigire visszatérve, tudom, hogy nem olvas, de én azért olvasom őt, imádom a stílusát. És lenyűgöz a rajongása a sorozatai iránt. Oké, nekem is van sok sorozatom, amiért rajongok, de mért nem tartozik ezek közé a sorozatok közé olyan sorozat is, ami ma is fut? Mert akárhogy is nézzük House-ért nem tudnék rajongani (pedig ő nagyon is), ahogy Tünc mondotta volt, Hugh viszi az egész sorozatot, a sztorik eléggé egyformák és a többi színész nem túl jelentős. Most mondhatnám, hogy bezzeg Everwoodban máshogy mentek a dolgok, a 15 éves Gregory is tökéletesen alakított, nem is beszélve a többi színészről, Treat Williams, Tom Amandes, Emily VanCamp, Merrilyn Gann, Stephanie Niznik és a többiek. John Beasley narrálása (vagy hogy mondják magyarul a narrátor tevékenységét?) és persze nem lehet elfelejtkezni Debra Mooney érdes hangjáról és beszólásairól sem. Vagy ott van például a Született feleségek Bree-je, Marcia Cross, aki csak egy évadban szerepelt, de szintén remek színésznő, vagy az a másik Feleség, akinek az a legnagyobb szerepe, hogy otthagyja a családját, mert meghal, az Everwoodban egy autóbalesetben, a Született feleségekben meg fejbe lövi magát, de mindkettőben a legelső részben. Brednda Strong csak ilyen első részben meghalós figuraként funkcionál? *pislog* Mindegy, a lényeg, hogy ennek a sorozatnak élet szaga volt, mindenki megtalálhatta benne a figurát, akivel azonosulhatott. Azt hiszem, hogy erről bővebben majd egy másik posztban, a lényeg, hogy vége lett és imádtam. Az én sorozataimnak mindig vége lesz idő előtt. Jelenleg pedig egy sem fut, amiért mániákusan odalennék. Pedig milyen jó lenne egy rajongói oldal szerkesztése nekem is, akkor nem hordanék össze ennyi zöldséget. :D
És persze ez csak az egyik drámasorozat, amit úgy szerettem. De ott volt például a That's Life (Édes élet olasz módra), ami szintén jogtalanul kapott chancelt és még rendes sorozatzáró rész sem készülhetett (mondjuk az Everwoodnak sem) vagy a Providence, amit meg olyan rég láttam, hogy már azt sem tudom, mi volt benne. Oké, annyira emlékszem, hogy az utolsó részben Syd megházasodott és az anyja örökre elbúcsúzott tőle (a legelső részben halt meg és azóta végig beszélgetett vele) de nem sokkal több. Szívás.
Most jövök rá, hogy mennyi zöldséget összehordtam? Ennek mi köze a választani nem tudáshoz? Oké, vegyük úgy, hogy ez szabad asszociáció a részemről és itt a vége, jó?