Nem hiszem el, hogy itt állunk június derekán. Ilyen felhős nyár-előjelzést még sosem láttam. Mekkora vihar lesz ebből?

Rühellem. Hogy az a rohadt hadd ne folytassam... Osztálykiránduláson volt, és egy kajak cipelése közben a Rába partján megcsúszott és combizomszakadást kapott. Most épp otthon fekszik egy hete, nem jöhet órát tartani. A jegyeket is otthonról zárta le, így senki nem tudott semmit. Persze azon is ledöbbenhetnék, hogy tavaly 4-et adott, olyan indokokkal, hogy az kapja meg az 5-öst, aki igyekszik, látja, hogy igazán akarja, nem kér felmentést, stb. Idén ilyen voltam, minden órán volt felszerelésem, minden órán tesiztem, lázasan, torokfájással, mindenhogyan. Magasugráskor az egyik legmagasabbat ugrottam. Távolugráskor az utolsó órán vagy 50 centivel ugrottam többet, mint ezelőtt. Úgy tűnik a 4,55 méter, a 4, 4/5, 5-ös jegyek 5-ös félévivel nem volt elég. Azért annak a 4-esnek is elmondanám a történetét: szekrényugrás volt, gyakoroltunk több órán, ugye több szert párhuzamosan. Egyik órán mondja, hogy a fiúknak nem csak magasabb szekrényt kellene ugrani, hanem hosszában, mert úgy van hivatalosan, de mivel nem úgy gyakoroltuk, nem úgy osztályoz. Következő órán persze bejelentette, hogy aki nem hosszában ugorja, annak a legjobb a 4 lehet. És mivel hosszában nem mertem nekifutni, ahogy a teljes osztály, így 4-et kaptam. Azt hiszem az 5-re sem emlékszik, hogy a 0-ról küzdöttem fel korláton, míg az osztály nagy része gyűrűn szórakozott egy 3-asért.

Mindenki tudja, hogy pofára osztályoz, de ilyet nem gondoltunk volna. Az már természete, hogy egyeseknek az órák 70%-ban menstruációjuk van, a maradék 30-ban meg hiányoznak, de megkapják az 5-öst. Szóval van egy (illetve sok de ez különösen bosszant) lány, aki hasonlóképp állt mint én. Valamiért nem volt képes megadni neki sem az 5-öst, pedig a lánynak ez az egy jegy kellett volna a jeles eredményhez. És a lánynak ez lett volna az utolsó esélye, mert nincs köztünk többé. És erre sem tisztelettel, pofátlanul megcsinálta.Nem lett volna olyan nagy dolog egy kicsit jobb jegyet beírni egy embernél, aki semmi rosszat nem tett, de többet akkor sem léphet be az iskolába. Ezzel az apró gesztussal egy kis örömöt okozhatott volna a lány családjának, mert igen, a lány rengeteget javított az átlagán a 9-eshez nézve.

Azt hiszem innentől mondom azt, hogy jövőre teljes körű felmentést szerzek testnevelés alól. Ilyen embernek nem vagyok hajlandó semmit se tenni. Remélem nagyon fáj a lába, mert az osztályunknak sokkal jobban fáj a szerencsétlen lány jegye.

Sajnálom, de nem tudok írni. Felejteni akarok. Mindent. Másik iskolába akarok menni, soha többé nem akarom látni az osztályomat. El akarok menekülni, hogy könnyebben felejthessek. Nagy bűn ez?

Rájöttem, hogy nem az fáj, hogy meghalt egy ismerősöm.  Igaz, hogy ő állt eddig legközelebb hozzám, és igazán közeli személy még sosem halt meg, de maga a személy miatt vagyok így letörve. Vissza lehet lapozni az In memoriam Anci néni-hez, de az nem tartott tovább két napnál. És nem is ilyen volt. Róla már egy évvel korábban tudtuk, hogy rákja van, hogy haldoklik. Majdnem megkönnyebbülés volt a halála, hiába szerettük, de tudtuk hogy nem szenved többé. És azt is tudtuk, hogy egy élet állt mögötte. De most egy váratlan halál sújtott le egy olyan emberre aki előtt egy egész élet állt volna. Mert az élet ilyen kegyetlen játék. Én nem tudom azt mondani, hogy c'est la vie, nem ilyen egyszerű. erre nem lehetett készülni, ezt senki sem láthatta előre.

Az évfolyam legjobbja volt magyarból. Nem volt olyan költő, akinek ne tudta volna a születését, ismert minden verseskötetet, 105%-os irodalomdolgozatokat írt. Lázadó rockertermészete volt, leginkább feketében járt. Mindig mosolygott, imádta az életet. Nem vetette meg az alkoholt, de mindig tudta hol a határ. A kép róla csak pár napja készült, mikor jöttünk haza az osztálykirándulásról. Biztos fényes jövője lehetett volna, de az élet máshogy akarta. 13 nap múlva lett volna 18, az osztály egyik legidősebbje volt, de még mindig nagyon fiatal. Csak egy élet volt előtte. Ma a színházban, előadás közben, összeesett, leállt a szíve. Hiába próbálták egy órán át újraéleszteni, nem sikerült. Egyel kevesebb jó ember él ezen a bolygón, ő is örökre itt hagyott minket. Nyugodj békében Kitti!

Nos, ahogy ígértem, az osztálykirándulós fotók. Mivel senki osztálytárs nem olvassa, ezért mellőzöm azokat a képeket, amiken őket fotóztam, a többieknek úgyse mond egyik se semmit. A képeknek ez a mérete, nem akartam szöszölni a kicsinyítéssel.

Osztálykép, katt rá, ez van nagyobban is. :)

vízpart

megint vízpart

hattyú

A tihanyi apátság

Egy látkép az apátságból (asszem)

libikóka =)

rendeljük má' meg!

ez teljesen photoshop nélkül, csak a kamerával készült, szórakozgattam egy kicsit a beállításokkal, és nagyon tetszik

végére egy kis ego. azért kisebb, mert ezzel kezdtem, és miután kiphotoshoppoztam magam, már lusta voltam újra nekiállni nagyobb méretben :D

Oké, tudom, hogy nem mondanak nektek ezek sokat, de azért gondoltam teszek be, hátha érdekel valakit.

Nem tudok miről írni, annyira fáradt vagyok. Egyszerűen összeragadnak a szemeim, annyira kikészített ez a hét. -.- De szerencsére mindennek vége van, most kezdődhet a pihenés! :D

A falvédő rejtélye a mi osztálykirándulásunkon is előkerült. Nálunk a téma szókapcsolat eredete volt, amit sikerült megfejteni. Íme:

Ősi magyar népszokás a falvédőjárás. Régen a jurták falát, hogy jobban szigeteljen a sztyeppe hidegétől, falvédővel takarták le. A hosszú téli estéken, mikor a magyarok nem tudtak kimozdulni a jurtából lovasíjjászni, portyázni, fosztogatni vagy egyéb hasonló tevékenységet folytatni, a lakóhelyeiken kellett elfoglalni magukat. Ha épp nem Activity-ztek, akkor egy hagyományt űztek, ami apáról fiára szállt, a falvédőjárást. A játék lényege az volt, hogy a férfiak felmásztak a jurták falát védő falvédőre. Amelyik először ért fel, elnyerte a háziasszony szívét, és egy korsó kumiszt. A játék végén, miután az első versenyző leért, megvárta a többieket, és gúnyosan kijelentette: "Én nem most jöttem le a falvédőről". Bár a népszokás az évszázadok során a feledés homályába merült, de a győztesek mondata a mai napig köztünk él. Így nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem most jöttünk le a falvédőről. :D

Emlékszel még milyen az ég? Ne arra emlékezz, hogy kék, hanem hogy milyen kék. Mikor álltál meg utoljára, hogy egy pillantást vess az ég tökéletes színére? Emlékszel még, mikor még kisgyermekként a fűben feküdtél a felhőket nézve? Ugye hogy mekkora érték lett a múlt egy perce? Egy tűnő pillanat a gyermekkorból, mely sosem tér vissza. Állj meg most is, és nézz az égre, hátha tíz év múlva gyönyörű emlék lesz az ég rengeteg színű kékje.

Sok boldog születésnapot kívánnék kedves ismerős!

Bár nagyon hosszú ideje nem beszéltünk, és verbálisan még az életben nem kommunikáltunk, de emlékszem a lassan egy évvel ezelőtti éjszakákra, a szilveszteri msnezésünkre, a viccekre, UFO-kra, rézf'szú baglyokra, postásvadásztara, mindenre. Bár ezek az idők már messze járnak, talán sikerül felevenítenünk őket.

Akárhányszor egy pókot felporszívózok, lecsapok, vagy épp lehúzom a WC-n, eszembe jut, hogy te mennyire rettegsz tőlük.

Tudom, hogy legalább egy mosolyt megeresztettél, mikor a Jóban-rosszban-ban ismét feltűntek Szlávik felügyelőék. Még emlékszem, hogy ők voltak a kedvenceid, bár igazából sosem reklámoztad.

Emlékszem hogy mennyire rajongasz a fociért, hogy a kedvenc csapatod a Chelsea, kedvenc együtteseid a Placebo, a Muse és az Orgy, rajongasz a zenéért, egyik kedvenc színészed Oded Fehr, annak idején te csináltad az első magyar rajongói oldalát, imádod a kutyád és nagyon szereted a macskákat is. Egész jó vagy németből, pedig utálod a nyelvet. A matekot sem szereted, azzal állsz leginkább hadilábon. A kedvenced a magyar, imádsz olvasni, de még jobban szeretsz írni, ráadásul nagyon jól csinálod.

Azt hiszem ezekkel lehet címszavakban jellemezni. De szeretném megtudni milyen a beszéded, mi a szavajárásod, hogy hogyan mosolyogsz és hogy hogyan nevetsz. Hogy mennyit beszélsz egy óra alatt a kedvenc együtteseidről és a fociról. Tudom, hogy ezekkel másokat idegesítesz, de szerintem egy igazi barát meghallgat, akármiről is szóljon a mondanivalód.

Te egy nagyon jó ember vagy, akivel az élet néha jobban kibabrál, mint kellene. Ezért kívánok születésnapod alkalmából egy szebb jövőt, olyat, amit te álmodsz, és te formálsz. Boldog születésnapot!

Csak Lytának és Phoebnek szerettem volna betenni egy képet, ők úgyis tudják miről van szó. :)

Aztán egy hét haladékot kérnék, ugyanis ez a hét kínszenvedés lesz, pokolian sok tanulnivalóval. Szóval lehet hogy jelentkezem, de nem vagyok benne biztos, a hét végén biztosan. Ha csak addig nem kapok idegösszeroppanást. Meg a fórumra még fel-feljárok, ott megtaláltok.

Nagyjából már sikerült kipihennem magam, így egy-két dolgot átgondoltam. Először is még mindig fáj a torkom és köhögök, már több mint két hete hol fáj, hol nem. Hiába van többnyire mindig bekötve. Másodszor most tettem be a kamerába egy "nincs egy hete hogy feltöltött" aksit, ami bírta kb 5 percig a gépre való másolást. Most betettem a gyárilag kapott, egyszer már 0-ra lemerített elemeket, amik már vagy negyed órája működnek.

Megfogadom, hogy ősszel  nem úgy megyek kirándulni, hogy előtte 4 órát aludtam. De ez is a tv2 hibája,miért fél 1-kor van vége a 4400-nak?

A fényképeket már kiírtam CD-re, holnap már kézről-kézre járnak a lemezek. :) A kérdés az, hogy hogy pakoljam fel ide őket, ugyanis bazinagy méretűek, mindet egyenként lekicsinyíteni pedig megőrjítő. Mind alatt párat értek, 100-at hülye lennék feltenni. De akkor is sok. Szóval nem tud valaki egy programot, amivel következő kép, kicsinyítés, mentés következő kép... ?

Áhhá, végre itthon. :D Hulla fáradt vagyok, de azért alvás helyett úgy döntöttem leírom, hogy milyen volt. :D

1. nap: Hajnali 6-kor indulás (mer' a Balaton olyan marha messze van, hogy különben nem értünk volna oda időben)
Tapolca: na ez a gyümölcse a korai indulásnak. Mivel a tavasbarlang is csak emberi időben nyitott, ezért több mint egy órát sétálgattunk a Malom-tó környékén, meg játszótéren játszottunk. (Nagyon kemény) Egyébként Tapolca még midig ugyanolyan, mint x évvel ezelőtt volt, nem tudom hányszor voltam eddig abban a tavasbarlangban. Minden esetre most semn fordultunk bele a vízbe, bár egyesek nem igazán képesek evezni. ^^ (És ez nem én vagyok)
Nagyvárzsony: na ez a vár sem változott sokat az elmúlt években, még mindig forgalmi dugó van a toronyban a lépcsőn és még mindig hiányzik a lift. De még mindig érdekes, és még mindig halálra lehet röhögni magunkat. :D
Ingó kő: na itt még nem voltam, jó hosszú túra, kellemes lehetett volna, csak majd szomjan haltam. Ekkor már erősen érződött, hogy reggel óta semmi folyadékot nem vittem be a szervezetembe, sőt szilárd tápanyag is csak két szendvics volt, de azért nem haltam se éhen, se szomjan. :)
Mentünk volna Tihanyba megnézni az apátságot, de a késői időre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy elnapoljuk. A szálláson, Szántódon nagyon finom vacsorát kaptunk, de a szobák elég érdekesek voltak. Mi 3 ágyasba kerültünk (az ember azt hinné hogy nagyobb, mint a többi), aztán mikor bementünk vettük észre, hogy a 3. ágy a másik két ágy közé van betéve az éjjeliszekrények helyére. Szóval volt egy faltól-falig franciaágy. Tv nem volt, de a vezetéke be volt kötve. Életemben először láttam olyan ablakot, amit kulccsal lehet zárni, és az ablakunk a gettóra nézett, oda volt kipakolva egy cigánycsalád lakása. Vagy valahogy így nézett ki, csak épp nem cigányok voltak ott. A szoba nem volt a legtisztáb és végképp nem volt modernnek nevezhető, de volt már rosszabb is. A hallban nagyanyókák ültek az egyetlen tv előtt és Barátok Közt-öt bámultak, közben gyilkos pillantásokat küldtek a biliárdozni szándékozó osztálytársaim felé. Meglátogattuk a Siófok Tesco-t, ahol vettem ásványvizet, és elkezdtem pótolni a folyadékhiányomat. Meg persze Túró Rudolfot, mert azt muszáj enni. Aztán elég érdekes volt, mert szalonnát akartunk sütni, de a tanárok eltűntek. Pontosabban nagyon el voltak foglalva az ivászattal, mert hát olyan jól jön ki, hogy az ofő az osztályával iszik. De aztán olyan fél 12 körül kiértünk az udvarra, ahol már égett a tűz. Olyan fél 4-ig beszélgettünk, persze a tanárok végig ott voltak. Én NEM ittam, úgyhogy nem is tudtam megmagyarázni, hogy mi az az "abszcint", mert a mai napig nem tudom. Annyit tudok, hogy annak idején a drogtartalma miatt tiltották. Olyan 4 körül ágyba kerültünk, majd kelhettünk 7-kor mosott sz@r üzemmódban.

2. nap:
Szántódról hajón át Tihanyba, ahol megnéztük az apátságot. Majd hajón vissza. Ez sem változott. :) A bolban viszont emlékként könyveket vettem. (Jóvanna, hiányzott a sorozatomból, és nem volt drága, csak 400 ft/db, és azok közül csak az egyik volt már meg)
Délután össznépi semmittevés volt, a Balaton partján döglés. Én nem mentem bele a vízbe, mert vizes, meg hideg, meg nem akarok szívgöcsöt meg még 100 hasonló indok miatt. Otthonról viharról érkeztek a hírek, ott ragyogóan sütött a nap, igaz nem volt melegebb 25 foknál.Egész Szántódon nem volt egy átkozott fagyizó vagy étterem, ahol lehetett volna fagyit kapni. Szörnyelletes volt. Aztán mivel ekkorra a dinoszaurusz-korú nénikék elhagyták a szállást, átadva a helyet a fiatalabb osztálykirándulóknak, ez az éjjel sokkal kevésbé volt csendes. Hangos énekléssel kísért keringőzés a folyosón és hasonlók. De fél 1-kor már aludtunk, legalább is mi.

3. nap: (Ma) Reggel elmentünk akárhova busszal és onnan hajón mentünk át Badacsonyba, hogy ott semmit se csináljunk. Nézelődtünk a boltokban,
Lytának és Phoebnek fényképeztem Rézf*szú Bagoly-os pólót. :D
Aztán hajón visszmentünk a másik partra, ahonnan Keszthely felé vettük az irányt. Ebédeltünk a McDonald's-ban, és az osztály leszavazta az Esterházy-kastély megtekintését, mondván hogy mindenki látta. Zalaszántóra az akkorra már eső eső miatt nem mentünk el, mert sztupákat esőben nem jó nézni.
Aztán meg Kehidakustányban, a fürdőben volt döglés. Itt csak a forróvizes pezsgőmedencébe mentem be, mert még mindig hidegnek találtam a vizét. Nem tehetek róla, mindig fázom. Úgy tűnt nekem, hogy csak nekem vannak az osztályból előismereteim a helyről.
Aztán 10 óra körül értünk haza. Hulla vagyok, de most bezuhanok az ágyba, mert szörnyen nehéz gépelni, mindig mindent melléütök ilyen állapotban, alig aludtam, de hangsúlyozom, hogy végig NEM ittam alkoholt. Csak 3-an voltunk így az osztályban. És én is csak azért, mert senki sem vitt eristofot, én meg sörrel nem iszom le magam, a sör büdös és minőség nélküli tömegital.

Összességében nekem tetszett, bár szerintem semmit sem láttunk. Fotók majd talán lesznek, ha lesz lelkierőm lecsökkenteni a méretüket, meg feltöltögetni őket.

Hm-hm. Még el sem kezdtem újból rendszeresen írni, de máris szabadságra megyek. Szombaton már szeretnék újra írni, addig meg nem sok idő, szóval nem kell félni, nem fog fájni. Vagy nem tudom mi illene ide, még visszatérek! Hörgh!

Szóval lenne egy kérdésem a kedves visszatért olvasóimtól. :)
Hogy tudtátok meg, hogy újra írok?

a) rendszeresen feljártam

b) hát a pletyka útján. Mer' á Gázsi monta (Gázsi := valaki a fórumról vagy akárhonnan, aki már tudta hogy újból írok)

c) észrevettem, hogy a fórumban említést tettél róla

Szóval ennyi lenne a kérdésem. :D

Amúgy izésen vagyok, a jövő hét nagyon zsúfolt lesz, címszavakban: angoldoga, németdoga, töridoga, matekdoga, fizikadoga, biosz feleltetés, angol feleltetés. Ja, a holnap kikapandó magyar fogalmazásomon áll vagy bukik az év végi jegyem. Aki nem tudná, jelenleg minden 4-es miatt teljes mértékben kiakadok, mert képes vagyok a 4-eseket az ember tragédiájaként felfogni. Az elméletem szerint: Ha 4-est kapok, nagyobb az esélye, hogy év végén 4-es legyek, ami miatt két pontot is veszíthetek a továbbtanulási pontszámból, ami miatt lehet hogy nem vesznek fel semmi jó egyetemre, így az egész életem csődtömeg lesz. Sokan próbálták magyarázni, hogy ez egyáltalán nem így van, de nem hiszek nekik, mert mindenki azt akarja, hogy minél gyengébb legyek, hogy megkaparintsák a helyemet az egyetemen. Ugye hogy milyen szörnyű vagyok? Ezért még osztálykirándulásra is törikönyvvel megyek, és azt fogok tanulni a Balaton partján ülve, mert én igenis 5-ös leszek töriből év végén. (nem mintha nem arra állnék, de akkor is most ilyen állapotban vagyok) Szumma szummárum az egész világ ellenem van, én meg szépen 40 évesen majd szívinfarktust kapok a sok stressz miatti magas vérnyomástól. De addig még van 23 évem stresszelni. :)

Valahogy így érzek. Máskor ennyivel a nyár kezdete előtt, vagy ennyivel osztálykirándulás előtt vagy ennyivel a születésnapom után eléggé pozitív töltésben szoktam lenni. De most vagy a napsütés hiánya miatt vagy csak úgy, de sehogy sem érzem magam, semmihez sincs kedvem. Most is csak azért írok blogot, mert. Úgysem olvassa senki, ezzel a hónapos kihagyósdival szépen elszoktattam mindenkit magamtól. Magasról basztam rá, hogy barátféleségeket csináltam a fórumon, aztán meg a nemírokafórumra majd a nemblogolok viselkedéssel elkergettem mindenkit magam körül. Persze ott van még a nememesenezek is, ami szintén egy nagy lépték az elmagányosodásban. Baszki, igen, szeretek a központban lenni, szeretek mindenről tudni, szeretem, amikor rám figyelnek. És? Mondjad rám, hogy feltűnési viszketegségem van, vagy ha kicsit szimpatizálsz velem, akkor egyszerűen vezéregyéniségnek kiálthatsz ki, de ennyi. Nem vagyok se több, se kevesebb, mint egy irányításmániás idióta.

Itt jön az év vége, és igyekszem úgy tenni, mintha nem érdekelne. Pedig nagyon jól tudom, mindenki tudja körülöttem, hogy érdekel, kurvára ideges vagyok, pedig semmi okom nem lenne rá, de ez a hányasra állok dolog kiakaszt. Pedig úgy érzem javítottam. De ha angolból nem leszek 5-ös, megőrülök. Biológiából is jó lenne ha tartani tudnám az 5-ös szintet, no meg a legutolsó töridogát is 5-re kellene megírni. Tudom, le se szarjátok a bizonyítványomat. Vagy kinek is írok most? Senkinek. Vagy Phoebnek, ő feltévedt a múltkor, annyira örültem neki, őt igazán kedvelem.

A kérdésem, hogy kivel tartom a kapcsolatot? mert az ismeretség megmaradt, az tény. Olvassuk egymás üzeneteit iwiw-en. Aztán ennyi, írok a fórumon, senki sem válaszol. Msn-re felmegyek, már nem támadnak le 5 millióan, fél napig fent kell lennem, hogy egy ember beszélgetést kezdeményezzen velem. Igen, én vagyok az elfelejtett. De nem is ez zavar egyenlőre. Hanem hogy mi lesz nyáron? Tavaly nyáron végig a fórumon lógtunk, haláliakat beszélgettünk, de most senki sem ír. Köszönet az új picsáknak. Ugye Noni, meg Durcika, meg fanni13. És csak úgy megjegyezném, mert olyan szókimondó és kegyetlen vagyok, hogy Panka baromira nem ilyen volt, most sokkal inkább nyafogós ribi lett belőle, mint a másik 3. Nem az az aranyos kislány, aki naponta egy-egy hozzászólást írt, amit mindenki megmosolygott, hanem így Erika,úgy megmutatom neki... Nem tudom, hogy mi lett szegénnyel. Biztos felnő. De ne a fórumba nőjön akkor fel. Lehet, hogy olvasnak engem, én nem akarok senkit sem megbántani, de ez a véleményem. És leszögezném, hogy ezt nem én gondolom így egyedileg. Neveket nem mondok, aki akarja, megmondja nyilvánosan, vagy továbbra is lehet a hátak mögött is mutogatni, én sem mondtam a szemükbe a fórumon. Annyira. De úgysem veszik észre magukat, direkt nem válaszolunk a kommentjeikre, egyszer-kétszer jól lecsesztük őket. De mit nekem te zordon kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája... Nem veszik észre magukat.

Visszakanyarodva az eredeti témához, attól tartok, hogy nem tudom mit teszek majd a nyáron, mert egyenlőre úgy néz ki, hogy végig ilyen Svájc hangulatom lesz.Ha soha senki sem ír a fórumra, akkor azt hiszem elég sokat fogok Ausztriában biciklizni. Meg mondjuk angolt tanulni. És jó lenne eljárni konditerembe. Persze mindent egyedül kell csinálnom, mert ebben a baszott városban nincs egy olyan ember sem, aki velem lenne ilyen dolgokban. Szentgotthárd, te vagy a föld legszemetebb városa.

Bocsánat azoktól, akik esetleg betévedek és elolvasták. Jut eszembe ilyet nén eddig nem írtam, hogy úgysem olvassa senki, meg ilyenek. Most már én is kezdem? Azt hiszem ez csak ideiglenes. Ja, nem azoktól akarok bocsánatot kérni akik elolvasták, mert senkit sem kényszerítettem rá, hanem akit zavart a nyelvezete, eléggé nyers. Istenkém, hát magyar vagyok.

Ma rájöttem valamire. Imádom, mikor este 9-kor kimegyek az udvarra, és még világos van, minden látok. Imádom a nyarat. Hát nem csodálatos?

Jó régóta nem írtam, szánom-bánom, úgy gondolom most újra itt az ideje.

1.

Azóta nem írok rendszeresen, mikor itthon voltam betegségen. Aztán voltam megint beteg egy napot, és most meg egy hete fáj a torkom. Szép. De már van megint hangom. Mondhatni poén volt, mikor kedden senki sem értett meg, de tényleg nem volt semmi hangom. Ne kérdezd, hogy hol fáztam meg, mert magam sem tudom.
Igyekszem innentől rendszeresen írni megint. (Ha érdekel még valakit)

2.

Még mindig bosszantanak a törpillák a MJEEP-ben. Monnyanak le és tűnjenek el. Örökre.

3.

Unom, hogy már senki sem válaszol a MJEEP-ben. Régen bármiről lehetett beszélgetni, most akár azt is leírhatnám, hogy ciánt postáztam az amerikai elnöknek és Bin Ladent a pincében rejtegetem, az sem érdekelne senkit.

4.

Szégyellem magam Phoeb miatt. Áprilisban írtam neki, hogy majd felmegyek msn-re, és beszélek vele és ezt azóta sem tettem meg. Pedig emlékszem rád Blanka, emlékszem, hogy miket csináltunk egy éve, milyen jóban voltunk, érdekel, hogy hogy vagy, hogy mi van az év végi jegyeiddel, remélem semmiből sem állsz most bukásra, nagyon szorítok neked.

5.

Az iskolám egy nagy szemétkupac. Ősszel még azt mondták, hogy ne menjünk el máshova nyelvvizsgázni, mert tavasztól itt is tudunk ECL-re menni. Jött a tavasz, az iskola vizsgaközpont lett, az első vizsgánál passzoltunk, mert túl sok tanulnivaló lett volna. Aztán jelentkeznénk a júniusira és az orrunk alá dörgölik, hogy nem fognak 4 angolosnak nyelvvizsgát rendezni, várjunk októberig vagy húzzunk el Körmendre. Kérdezem, hogy hogyha németből jelentkeztünk volna ugye megszerveznék?
Most másik vizsgaközponthoz tervezek menni, megb*szhatják az ECL-t, nem sz én bajom lesz az, hogy nem kapnak meg tőlem 22 ezret.
Az érvem amellett, hogy a németesekkel kivételeznek, nos: csütörtökön az órarend szerint: 5. óra: alap német/spec német 6. óra: emelt angol/emelt német. A specnémettanár hiányozott 24-én, ezért betették az alapangol órát péntek első órából csütörtök 6-ba. Ez persze nem tetszett a németeseknek, mert hogy néz ki, hogy van egy lyukasórájuk, azt el kell onnan tenni, ezért a németesek kérésére így alakult az órarend: 5. óra: alap angol/a spec angolosoknak és a szlovénosoknak lyukas 6. óra: alap német és spec angol/az emelt németeseknek semmi. Vagyis egyszerre kellett volna két órán lennünk a 6. órában, németen és angolon is. Ilyen is csak itt fordulhat elő, az igazgatóság meg vigyorog, mintha minden rendben lenne.

6.

Jövő héten osztálykirándulunk. És végre nem a születésnapomkor, éljen! :D Remélem ez jobb lesz mint a tavalyi.

7.

Tudtátok, hogy a nyár a küszöbön van? Már csak napok kérdése, hogy elkezdődjön a nyári szünet, ami után a legutolsó középiskolai évem kezdődik meg, érettségit kell tennem, szalagavató, ballagás és ilyesmik lesznek. Egyesek azt mondják, hogy az élet egyik legszebb időszaka, mások pedig azt, hogy tiszta szívás. Majd eldől.

8.

Ki tudta, hogy egész nyáron sehol az országban nem lehet hollandot tanulni? Azért érdekes, hogy a bolgár népszerűbb nyelvoktatás szempontjából, mint Amszterdam vagy Hága nyelve. De hát Magyarország.

9.

Nemsokára megjelenik a 7. HP kötet angolul és fennáll a kérdés, hogy megvegyem vagy ne. Azt hiszem a nyelvtanulása hivatkozva megveszem és ezúttal ki is olvasom. (A 6-ot abbafejeztem, de szerintem azóta rengeteget fejlődhetett az angolom. Legalább is remélem)

10.

Újra kellene olvasnom az egész HP-sorozatot, mert már kezdem elfelejteni az egészet.

11.

A Windows már vagy egy éve lett újrarakva és már túl sok minden fut egyszerre a háttérben, belassult az egész, újra kellene pakolni. Tegnap, illetve ma hajnalban újraraktam a hangkártyát, mert szórakozott, illetve elindult a windows, pár perc után hibát írt ki és utána semmi zenei vagy videofájl hangját nem játszotta le, csak a szervízhangokat. Utána sem lett jó, akárhányszor indítottam újra, eljátszotta ugyanezt. Aztán feltaláltam a spanyolviaszt, és rájöttem, hogy a Firefoxnak van gondja, úgyhogy ma újraraktam azt is. Már van rendesen hang és minden oké.

12.

Tudom, hogy a lassulás egyik oka lehet, de tele van a gép adatokkal, zenével, filmmel, sorozattal, úgyhogy nekiálltam felszabadítgatni. Ma kiírtam az Everwood 4. évadot, és töröltem 5 vagy 6 8. évados magyar Charmed részt olyan 10 giga méretben. Most majd fojtatom ezt a tevékenységet.

13.

Ez a MS World tök dekoratív meg szórakoztató, csak épp ez az állandó kékes stílus nem túl nyomtatóbarát. Tudom, hogy át lehet állítani, de hogy találhat ki ilyet a Microsoft?

14.

Újra van csap a fürdőszobában. Már 2005 karácsonya óta nem volt, most újra van. Fura még, még sokszor a kádhoz megyek, ha hirtelen berobogok kezet mosni vagy vízért a virágoknak.

15.

Mindenkinek köszönöm a köszöntéseket, nagyon örültem nekik, bár szomorú látni, hogy engem sem kímél az idő. (És mi lesz, ha ezt elolvasom majd 50 év múlva, 67 évesen?)

16.

Születésnapom alkalmából digitális fotóapparátot kaptam, úgyhogy innentől az én képeimtől sem fog szabadulni a világ. :twisted:

17.

Az előzők miatt meg úgy egyébként is születésnapom alkalmából nektek. (természetesen ez is a Charmedból lehet ismerős):

~Eurythmics - 17 Again ~

Úgysem történt semmi igazán említésre méltó, csak azért írok, hogy írva legyen.

A fizikám 4 alá lett, bár még nem kaptam ki, majd holnap. Az alá olyan személyeskedő, nem?

Van egy egész jó rajzom, ami nekem is tetszik, csak még sokat kell rajta dolgozni, de a tanár szerint is jó lesz érettségire. *büszke magára*

Szóval hát túl vagyok életem legutolsó nagydolgazatán fizikából. Nem érzem különösen magam, főleg hogy még kell tanulni, mert röpdogák még lesznek, ahogy számolom kb 2 darab. De nagydoga soha többé. :D
Ami a dogát illeti nem lett olyan pocsé, csak egy feladattal nem tudtam mit kezdeni a 4-ből, szóval remélem 4-es lesz. :)

Ennyit mára. Jut eszembe nagydolgozat, a következő nagydolgozatra matekból új füzetet kell vinni, mert a régi betelt.

Nem tanultam semmit a holnapi fizika nagydogára, és egyáltalán nem értem ezt a témát. *aggódik* Kíváncsi vagyok mit alkotok életem legutolsó fizikadolgozatakor.

Ma kipateroltuk a gerléket a nyári rezidenciájukra, remélem idén már rendesen szaporodnak.
Tudom, csak azért epedeztetek, hogy ezt megtudjátok. :D

Feltenném azt a költői kérdést, hogy van rá lehetőség, hogy egyszer egyszerű lesz az életem, vagy csak ábrándokat hajtok?

Az ágyon lábak és felsőtestek hevertek, mindegyiknek meg lehetett volna találni a párját, de a hentes nem törődött vele. A lábakat a has vonalában választotta el a testtől. Az emberek még élek, szenvedtek, de nyögni sem volt erejük. A lepedőt mindenhol vér borította. A hentes megrántotta az egyik pár lábat a medencecsontnál fogva, odahúzta az egyik felsőtesthez, és tűvel és cérnával fércelni kezdte őket. Egyáltalán nem törődött semmivel, csak nagy vonalakban dolgozott, nem foglalkozott a kezei között haldokló ember fájdalmával sem. Nem is tudott volna foglalkozni, az eszét teljesen felemésztette a tudat, hogy mit csinál, csak kéjesen vigyorgott, ezeken az embereken akarta levezetni minden felgyülemlett dühét, amiért annyit kellett szenvednie, mert őrültnek titulálták. Most már tényleg őrült lehet, és végre bosszút állhat a világon. Csak átszúrta a tűt a bőrön, a magasba emelte, hogy a cérna megfeszülve átérkezzen, majd ismét szúrt.

Lassan ébredezni kezdtem. Csak azt nem értettem, hogy mért pont én vagyok az az ember, akit egy másik ember lábával fércel össze. Aztán szépen lassan kitisztult a kép, nincs semmiféle őrült hentes, a gyomrom fáj szörnyen, majd beleőrülök. Kitántorgok a fürdőszobába, iszok egy pohár vizet, de nem lesz jobb. Visszamegyek az ágyamba, összegörnyedek a fájdalomtól. Behunyom a szemem, de semmi esélyt sem látok arra, hogy elaludjak. Rettenetesen remegek, a hideg ráz, pedig egyáltalán nincs hideg. Magamra húzom a takarót, de nem segít. Megint kimegyek a fürdőszobába, leülök a padlóra. Semmire sem gondolok, még túl kába vagyok és minden figyelmemet leköti a gyomrom és a remegésem. Bemegyek a szobámba, ránézek sz órára, még mindig csak hajnali fél 4 van, egyáltalán nem múlik az idő. Lassan tántorgok a fürdőszoba felé, útközben felkapcsolom a lépcsőházban a villanyt, hátha észrevesz valaki, mert kiabálni nem tudnék. Kiérek a fürdőszobába, lassan a WC-hez. Hányni kezdek, és kijön a Heroes alatt megevett alma. Egyáltalán nem érzem jobban magam, pedig azt szoktam mondani, ha feljön a téma, hogy én szeretek hányni, mert utána mindig megkönnyebbülök és sokkal jobban leszek. Nekem minden betegség a gyomromra megy, még egy erősebb fejfájás miatt is rókázom, így van tapasztalatom, évente 2-3 alkalom biztosan van. De ez most nem segített, csak érzem, hogy most már üres a gyomrom. Letántorgok a konyhába, a kezem remeg, alig bírok megkapaszkodni a korlátba. Iszok egy pohár multivitamint, sikerül kézben tartanom a poharat, és csak pár cseppet öntök a pohár mellé a pultra. A nappaliba megyek, és bekopogok anyámék szobájába. Bejelentem hogy mi van, bár nagyon nehezen tudok beszélni, csak szavakat mondok, nem mondatokat. A lázmérőt keresem, anyám azt mondja felesleges, úgysem lesz lázam. Vele előtte éjszaka volt ugyanez, hasmenéssel kiegészítve. Azt mondja valószínű kalici, bár nem igazán vizsgálta meg az orvos, csak felírt neki valamit, azt mondta ha hétfőig sem lesz jobban, kivizsgálják. Visszatántorgok a szobámba, bedőlök az ágyamba, bár alig alszom, a villanyt égve hagytam, hogy lássam az órát, és ha rohannék a fürdőbe, ne ütközzek semminek. Az idő nagyon lassan telik, ahogy az órára nézek már fél 9-körüli időt sejtek, a nap már felkelt, világos van, a lámpa már semmi fényt nem ad. Anyám bejön a szobámba, kérdezi, hogy tudok-e iskolába menni. Belegondolok, hogy alig aludtam, rettenetesen fáradt vagyok, valószínűleg felelnék nyelvtanból, ráadásul a gyomrom is görcsben van, úgyhogy kijelentem, hogy nem hiszem. De legalább rájövök, hogy az előbb még csak fél 7 volt, nem fél 9. Sikerül egy kicsit aludnom, fél 10-kor kelek, vagy keltenek, nem tudom. Magamba lapátolok egy kis reggelit, bár nem segít. Felöltözöm, bár 5 perces szünetekkel, mintha próbálnék időt lopni, lefekszem az ágyra, becsukom a szemem, egy kicsit elbóbiskolok, majd folytatom az öltözködést. Lassan kimegyek az udvarra, apám azt mondja, hogy húzzam ki magam, akkor veszem észre, hogy teljesen össze vagyok görnyedve, és nem bírok egyenesen járni. Anyám azt mondja, hogy tegnap ő is így volt, holnapra elmúlik. Egész nap használhatatlan vagyok, nem ebédelek, legalábbis nem emlékszem rá. Arra emlékszem, hogy a nappaliban fekszem a kanapén, próbálok erőt gyűjteni, hogy felmenjek és nekiálljak tanulni. Vagy 1,5-2 órát fekhettem ott, aztán lassan elindulok felfelé, hogy az ágyamban is feküdhessek ennyit. Kimegyek az udvarra olyan 3 körül, bár az idővel egyáltalán nem vagyok tisztában, próbálok fordítani, de minden szót leírni külön erőfeszítés, elbóbiskolok az asztalnál. Aztán felébredek, majd újból elalszom. Kijelentem, hogy nem fog menni. Beveszek egy bogyót, és lefekszem aludni, majd anyu kelt, hogy hozott multivitamint, mert napközben elfogyott. Lemászok a földszintre, bekapcsolom a tv-t, még pont elkapom a Született Feleségek végét, majd jön a Tények. Észreveszem, hogy hatott a gyógyszer, már egyenesen is tudok menni, bár még mindig fáj a pocim. Bekapcsolom a gépet is, bár nem igazán tudok mit csinálni, nem is emlékszem hogy mit csináltam, annyit tudok, hogy a fórumra írtam. Megnézem a Médiumot, majd bezuhanok az ágyba, és másnap arra ébredek, hogy 10-kor anyám bejön a szobámba és kinyitja az ablakot. Gyakorlatilag végigaludtam több, mint egy napot, nem igazán voltam ébren este 6 előtt, utána is csak azért mert már közel15 órát aludtam. A mai napom sokkal jobban telt, bár többnyire a kertben voltam, és semmit sem csináltam egész nap. Most már este van, és mindezt azért írtam le, mert Szilvi panaszkodott, hogy már két hete... Hát ez most jó hosszú és gusztustalan lett. :)

Nem tudom megfogalmazni az érzéseimet. So little time and so much to do... Nem tudom jobban megfogalmazni, azt hiszem meghaltam, legbelül. Közben meg szétrobbanok a sok mindenféle meg kell csinálniktól. Nem akarok többet tanulni, egy új életet akarok, 24 akarok lenni, és dolgozni akarok, meg életet élni. Nem akarok többet semmi unalmas kisvárost, unom Pleasantville-t. Csak 5 perc gondtalan létezésre lenne szükségem, 5 perc semmittevésre, mikor nem gondolok semmire, nem aggódom semmi miatt és nem reménykedek semmi után.

Nem volt mit írnom, de tényleg nem. Igazuk van azoknak, akik azt írták, hogy hogyha az ember betegen fekszik otthon, nincs kedve írni és igazából nem is tud miről írni. Bár én csak hivatalosan vagyok/voltam beteg, de nem csináltam semmit, amiről beszámolhatnék. Na jó, tegnap és tegnapelőtt mosogattam, amire már hosszú-hosszú ideje nem volt példa, meg még takarítgattam itt és ott. Egyéb nuku.
Ebben a négy napban egy év ment végig a szemeim előtt. Már most aggódom, hogy hogy ki fogok akadni, mikor a legvégére érek, de addig még van négy évem. Kitaláltátok már? Vét nem kérdezem, ő tudja. Most végeztem az első évaddal és össze vagyok zavarodva, olyan jól meg lett csinálva. Még csak egy év telt el, de máris hatásos volt az utalás a legelső részre, majdnem megkönnyeztem (most nem a sorozatot, hanem a történést). Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Akár mindegyik miértet másmire érthetném, és még kiegészíthetném vagy száz másikkal is, de nem teszem, nem bírnám leírni, megfogalmazni a dolgokat. Egyszerűen csak űrt érzek a lelkemben, pedig most nem ért véget sorozat, nem fejeztem be egy új könyvet, csak négy nap alatt néztem meg 22 részt. Láv.

Másról nincs lehetőségem írni, csak nyafik vannak, alig tanultam, pedig kellene.A tavaszi szünetet meg nem tölthetem itthon, sajnálják tőlem azt az átkozott hat (ismétlem hat, csak hat, összesen hat egymás utáni naptári napot, azaz csütörtök-péntek-szombat-vasárnap-hétfő-kedd) amit pihenéssel tölthetnék. Meg esetleg tanulnék, de nem. Majd ülök a fürdőben, és magolom a szavakat a nyelvvizsgára vagy nem tudom. Tudom, hogy önző vagyok (megint és még mindig, örüljek neki, hogy ilyen helyen húsvétolhatok (jipijájjé -.-), de sokkal hasznosabban is el tudnám tölteni az időmet, és sokkal jobban ki tudnám pihenni magam a saját ágyamban.

Most kíváncsi vagyok, hogy ez vajh elmegy-e. Feltételezésem szerint igen, nem tudom, hogy mi baja lehetett tegnap.