Úgy érzem, hogy szétszakadozom. Imádom a WordPresst, de imádom a saját blogomat, a dizájnjával, a tudattal, hogy mindent én szerkesztettem és ha nem tetszik valami bármikor átállíthatom. Persze csak a dizájnt, itt meg látni kéne milyen élvezet írni. Annyi lehetőség és mégis könnyen átlátható az egész... Itt alul egy számlóló a leírt szavakat számolja. Két pillanat, míg kijelölöm, melyik kategóriába akarom elküldeni az írást. Ha akarom, lekódolhatom, hogy csak azok olvasshassák, akiknek elmondom a jelszót. Ha akarom, úgy küldöm el, hogy csak én láthassam, amit írtam, nagyon hasznos lehet jegyzetek írásánál, bár még sosem használtam. Könnyű szerkeszthetőség, a szövegnek is megannyi lehetősége...

Mintha már lettem volna itt, nem? Csak akkor épp menni próbáltam. És most? Mit tegyek? Írjam tovább ezt a blogot, mintha nem is lenne másik? Vagy olyan blogot használjak, aminek egyéni a designja, de sokkal nehezebb kezelni? Vagy egyszerre a kettőt és továbbra is szakadjak ketté?

(És azt még nem is említettem, hogy még mindig gondolkozom a b13-on...) Mért vagyok ilyen bonyolult személyiség és mért nem tudok beletörődni a megváltoztathatatlanba?

Nagy késztetést éreztem, hogy ezt leírjam, fúj cutenews. Oké, most csúnya dolog lesz tőlem, ha itt is blogolok? A mindenfélét. Oda meg a nem panaszkodós, nyafizós és egyébféléket jó? :D

Imádom ezt az oldalt, csodás, nagyszerű, tökéletes, nem tudom, hogy mért akartam elmenni innen.  ♥

Szóval innentől írok, itt, rendszeresen.

Még tartozom egy bocsánatkéréssel, hogy nem válaszoltam annyi kommentre. Olvastam mindet, csak lusta voltam válaszolni. Már nincs lelkierőm végignézni mindet, szóval köszönöm, hogy írtatok, innentől válaszolok.

WordPress rulz! :D

Happy Halloween, trick or treat és sok hasonló boldogság! :)

A Halloween ünneplése és a töklámpások közel sem Amerikából erednek, a pogányok a rossz és ártó szellemeket akarták elijeszteni, hogy azok ne juthassanak be a házukba. Már a rómaiaknak is ünnepük volt ebben az időszakban, a terméseket ünnepelték és a nyarat búcsúztatták. A mai Halloween egy rendkívül kevert és kifejlett ünnep. Valóban az Egyesült Államok területéről származik a mai jelmezbe öltöző, töklámpásokat az ajtó elé rakó és csokit vagy csalunk-ot kiabáló formája, de mért kellene ezért elítélni ezt az ünnepet? Szép és ijesztő. Ilyenkor sajnálom, hogy nem Amerikában nőttem fel, sosem kaptam egy vödör édességet minden év október 31-én. 8)
De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy booo! Imádom ezeket a képeket is, annyira ötletesek:

És egy kis halloween-i zene Danny Elfmantől a The Nightmare Before Christmas (egyébként az nem is a Halloween, hanem a bevásárlás 8) ) albumról a This Is Halloween című szong:

Ui: A fekete macska nem harap és nem kell félni a csontváztól a szekrényben. ;)

On Halloween

The witches fly
Across the sky,
The owls go, "Who? Who? Who?"
The black cats yowl
And green ghosts howl,
"Scary Halloween to you!"

~Nina Willis Walter~

" 'Thou mayest' - that gives a choice. It might be the most important word in the world. That says the way is open. That throws it right back on a man. For if 'Thou mayest' ?it is also true that 'Thou mayest not'."

Majdnem leestem az ágyról, mikor tegnap este ezeket a sorokat olvastam Steinbeck Édentől keletre című könyvében. Egyből tudtam, hogy már olvastam korábban. És tényleg. Persze nem angolul, de szebben hangzik, és ha idézünk, mégis jobb az eredeti nyelven, nem? :)

Azért a biztonság kedvéért beteszem magyarul is, hogy ne legyen teljesen angol (a fordítás a hivatalos, ezért több ponton is eltér):
" 'lehet', vagyis választást enged az embernek. Talán ez a legfontosabb szó az egész világon. Arra utal, hogy nyitva áll az út. A felelősséget visszahárítja az emberre. Mert ha igaz, hogy lehetőséged van megtenni valamit, akkor arra is lehetőséged van, hogy ne tedd meg."

Szeretem ezt a könyvet. <3

Gondolom mindenki észrevette, nekem nagyot tetszik, mondhatni imádom. :)
Sajnos a hülye kék E betű szörnyen jeleníti meg, szóval örülök, hogy az olvasóim értenek a számítógéphez és Firefoxot használnak, mert itt szép. :) Néztem, Operában is zökkenőmentesen jelenik meg, remélem Safariban sem lesz probléma, majd kérek DT-től jelentést. ;)
Addig meg gyönyörködöm benne, imádom. És már végre nekem is van minek bekerülnie a korábbi designokhoz. :P

Néztél már a naptárba a közelmúltban és végiggondoltad a számok jelentését? Ha nem, attól még nem késő most megtenni, szóval do it now! Pontosan, már nincs két hónap karácsonyig. Tudod, az az ünnep, fenyőfa, égősor, ajándék, család, színek, fények, hó, műhó, szaloncukor, üveggömbök, sütemények, vacsorák és ebédek, előtte taposás a boltokban, utána depresszió...

Biztos van véleményed róla, legyen az pozitív vagy negatív. Az sem számít, hogy mit érzel, várod vagy félsz tőle, mindenképp itt lesz, akármit teszel. Megvetted már az ajándékokat? Vagy lelkileg felkészültél rá? Mit is számít ez, ez csak egy ünnep. A nagybetűs Ünnep. Bármi is történjen, mindenképp megtörténik, mintha ettől minden megváltozna. Állítólag karácsonykor jobb lesz a világ. Tényleg? Persze mikor kisgyerek voltam, hittem, hogy a színes fények tényleg megoldanak mindent, de mitől lesz jobb bármi is? Úgyis egyedül ülsz a fa alatt, úgyis ott lesz a kezedben az a tankönyv, úgysem tudod teljesen elengedni magad egy perc idejéig sem, mert tudod, hogy úgysem tart örökké és utána még nagyobb hajtás jön, amit egyedül kell csinálnod. Tudod, amit úgy hívnak, hogy élet. De előbb még itt van ez a szünet is. Az őszi, tudod, Halloween, a halálra rémülés, rémisztés és egyéb ijesztgetések időszaka. Tudom, nem erről szól ez, hanem a mindenszentek és halottak napjának ünnepéről. Hivatalosan. De ne próbálja meg senki sem bemesélni nekem, hogy nincs benne a Halloween, mert akármennyire is amerikanizmus, attól még része már a kultúránknak. Őrüljünk, hogy nem július 4-et ünnepeljük, bár nekem azzal sem lenne bajom. A Halloween jó. Nem arról szól, hogy adj, adj, adj és még többet adj, aztán maradj egyedül. Itt lehetsz eleve egyedül, nem számít, mert jó dolog. Sikítás, nevetés és hasonlók. Semmi több, csak ennyi. Nem nagyszerű? Persze ha tudod élvezni. Élvezd!

Miről is írhatnék, te jó ég. Leginkább semmiről, így unalmas "kedves naplóm" bejegyzés következik az elmúlt hetemről. Hogy ne legyen annyira szörnyen unalmas az egész, itt egy kis muzsika, hallgasd sok szeretettel.

Semmi igazán lényegesről, nem kívánok arról beszámolni, hogy milyen egy hetem volt, mert bár igaz, hogy nem a legszórakoztatóbb hajnali 2-ig tanulni és másnap hullafáradtan ülni az iskolában, de lehet, hogy van valami eredménye. Ki tudja? Az tény, hogy eddig lényegesen jobbak a jegyeim, mint előző évek októberében. Írtam egy nem is szörnyű bioszdogát, igaz, hogy kitaláltam egy új nyirokszervet, a gégemandulát a torokmandula helyett, de nem akkora tragédia, hisz tudtam a többi cuccot is, csak itt zavarodtam bele. C'est la vie. :)

Aztán a matek, mért van az, hogy megtanulom a dolgokat és akkor zavarodok össze, mikor kellene, és csak ülök, folyik rólam a víz, gondolkodom és nem jutok előre? Tudom, a matek a legnagyobb mumusom (mert már nincs fizika), de muszáj. Az angolt meg imádom, hiába kapok nagy kupac tanulnivalókat. Egy olyan dogára kaptam 5-öst (na jó, alát), amire nem tanultam semmit nyelvvizsga miatt. Meg szerintem írtam még egy 5-öst, de nem kiabálom el a dolgokat. :P

Az egyetlen pozitívumom a hétben az volt, hogy szombaton itthon dögledezhettem, míg máshol tanítás volt. A pénteki okt. 23 műsor tetszett, szép volt, jó ötlet a musicalesítés, de hogy őszinte legyek, már kicsit unom a Rómeó és Júlia szálat, tudom, hogy mostanában milyen divatos, de nem szeretem. Shakespeare megalkotta, az jó, imádom, de hagyjuk a remake-eket, jó? *bociszemekkel pislog* Ettől eltekintve szép az egész szinte tökéletes volt. *gratulál*

Hogy mért kezdek "kedves naplóm" jelleget ölteni? Talán mert nem tudok semmi komolyabbról írni. Ezt is csak azért vésem kőbe, mert egy bizonyos Juc a fülemet rágta. (na jó, igen erősen ösztökélt)
Ezt a négynapos hétvégét élvezem, bár bőven lenne mit tanulnom, szóval megint lassan jön a bűntudat, bele is vetem magam a töri, magyar meg angol rejtelmeibe. (ugyebár, ha egyszer OKTV-zünk ^^) Amúgy meg jól töltöm az időmet és meg kell hogy mondjam, Steinbeck csodásan ír, bár szégyenszemre még csak az első részen jutottam túl az Édentől keletre könyvében. Nem tudom, hogy mikor felejtetettem el, hogy hogy kell olvasni, vagy hogy hogy kell élvezni a könyveket, de visszamennék abba az időbe és észhez téríteném magam. (olvass, olvass, olvass!)

A hó sajnos nem jön, hiába vártam. Tavaly utáltam, de idén szeretnék látni olyan igazi, szép, fehér havat. Hiába mondta az időjós, nem jött el.

Még egy kis üres fecsegés: Jucnak szép lett az új blogdizájnja, zsiráfos. :) Én is tervezem az újítást, már majdnem két hónapja ez van, majd az őszi szünetben próbálok valami szépet varázsolni, csak jöjjön az ihlet. :D Új szmájlikat is kéne betenni, mert mégsem a legpraktikusabbak ezek.

Cserébe, hogy végigolvastad ezt a semmit, remélem tetszett Vanessa Carlton egyik új dala, mégsem olyan szörnyű ez az új album, imádom a számait, hiába teljesen más a stílusuk az újabbaknak, mint a régieknek. Remélem Medi nem sértődik meg, hogy divshare-t használok a beleegyezése nélkül, és megbocsájt a szám miatt. (Ugye Dia, hogy milyen szép ez is, nem csak az ezer mérföld?) Ezt meg kell osztani a világgal. A zene varázsa.

Szeretek csak úgy lenni a semmibe, semmi lényegre törőt csinálni. Ezer évet le tudnék úgy élni, hogy a tv-ben a sorozataimat bámulom, internetezek, olvasok, számítógépezem, zenét hallgatok, virágokkal foglalkozom vagy takarítok. De az élet sajnos nem ilyen kegyes. Amíg ezen elfoglaltságok valamelyikének hódolok, minduntalan furdal a lelkiismeret az iskola és a tanulás miatt. Mikor volt olyan, mikor utoljára becsülettel, mindenből felkészültem? Úgy saccolom valahol negyedik környékén. Vagy még korábban. Azóta többnyire kampányszerű készülések vannak, ami nem kifejezetten jó dolog. És akárhányszor elhatározom, hogy innentől rendesen készülök és jó gyerek (khm, fiatalember) leszek, valamiért nem jön össze a dolog. Persze ezt a valamit többnyire lustaságnak hívják. Mérhetetlen lustaságnak, ami nálam mindig bűntudattal vegyül. Nem tehetek róla, de nem megy nyugodtan az alvás, ha tudom, hogy másnap dolgozatot írunk és nem készültem fel. Az ahogy esik, úgy puffan nálam sajnos nem igazán működik. Pedig milyen jó lenne kevesebbet lelkizni a dolgokon... Vagy lelkiismerettel felkészülni és akkor nem lenne probléma. De nem, élek itt a kis világomban az ambivalens érzelmeimmel.

Esküszöm, ha egyszer befejezem az iskolát, soha többet nem fogok hétvégén tanulni, csak pihenni. Utálom a szótárral fürdés, tankönyvvel fogmosás, jegyzetfüzettel lefekvés dolgot, nem lenne nagyszerű a zuhany alatt zenére táncolni, fogmosáskor végiggondolni a holnapot, lefekvéskor megnézni egy filmet, majd olvasni egy kicsit, és nyugalomban hajtani álomra a fejet? Iskolából (helyett munkából) hazaéréskor az ebéd után a tanulás megkezdése helyett virágot öntözni, porszívózni, ablakot mosni, grafikázni, kifeküdni az udvarra és nézni a felhőket, sétálni menni, a szélben ugrálni, esőben táncolni, boldognak lenni és tudni, hogy a nap holnap is felkel, de holnap sem lesz több dolgom, mint 8 óra munka, aztán szabadság? Milyen lehet bűntudat nélkül elindítani egy számítógépes programot, vagy úgy kinyitni a könyvet, hogy nyugodtan olvashatok 2-300 oldalt, nem veszi el az időt semmi más elől? Tudja valaki? Mert igazán elmondhatná milyen érzés. Milyen érzés igazán boldognak lenni és mellékíz nélkül mosolyogni...

Végül csak beadtam a derekam és telepítettem az idióta Windows Messengert. Persze majdnem szétvertem a gépet, mikor rákérdezett, hogy elfogadom-e a licencszerződést. Nem, nem akarom, nem akarom használni ezt a programot. Aztán persze a gépet is újra kellett indítani, átkozott Microsoft termékek... Az emotikonjaim megmaradtak, a képek is, de teljesen kiakadtam az egésztől. Minden szőrszálat egyenként kell beállítani, a menü meg teljesen szét van cseszerintve. Kezelhetetlen és túlbonyolított. Az ablak színsémái kifejezetten rondák, nem igaz, hogy csak ennyire lehet átszínezni a dolgokat. Az egész program tele van egy nagy csomó felesleges beállítással, szóval szépen bementem a menübe és minden baromságot letiltottam és kikapcsoltam, épp elég, hogy a nevek is össze-vissza villognak és nem olyan egyszerűek, mint régen voltak. Ja, az átnevezéseimet is eltüntette a program, így azt sem tudom, hogy ki kicsoda. Az már szinte mellékes, hogy nem tudom megkülönböztetni, hogy ki on és ki offline, mert mindenhez ugyanazt az ikont használja, plusz az avatarok olyan hatalmas nagyok és rondán szögletesek, egyszerűen frászt kapok tőlük. De azok nélkül meg még bonyolultabb az egész ablak. Visszasírom a régi rendszert, mikor még tudtam követni hogy ki van bejelentkezve és ki nincs. Ilyen volt: x | x Ilyen lett: x

Imádtam a régi msn messenger 7.5-öt, mért kellett ezt csinálni idióta microsoft? Kívánok minél több rosszat!

Miért? Miért? Miért? Miért?

Öltönyválságban vagyok. Mindenképp szükségem van (egy) új öltönyre, a probléma ott kezdődik, hogy nem tudom milyen legyen. Öltönyvásárlás indítéka az idő kegyetlen múlása, előző öltönyök kinövése illetve nem tetszése (az baj, ha egy öltönynek olyan az anyaga, mintha lenne rajta valami, amit le lehetne törölni, közben pedig nem?), tablófotózás, szalagavató, ballagás, érettségi közeledte. Kegyetlen dolgok, mind a sátán találmánya. De ha már ilyenekkel kínoz minket a sors, akkor vigyorogjunk a képébe elegánsan. :D
Az osztály jelenlegi álláspontja szerint van egyenöltöny. Illetve félig-meddig. Anyagi okok miatt nem kötelező, aki akar, rendel. (az már más kérdés, hogy hogy fog kinézni, hogy az osztály egyik felének egyforma, a másiknak meg nem :roll: ) Igazából még nincs kiválasztva az anyaga, de az a kettő, amit hoztak mintának, nem igazán nyerte el a tetszésemet. A hivatalos kiválasztás jövő pénteken lesz, szóval még változhat a helyzet, de mi van akkor, ha olyan lesz választva, ami nekem nem tetszik? Tényleg megéri kidobni egy kisebb vagyont egy olyan öltönyre, amit nem fogok szeretni? *pislog*
Az rendben van, hogy már lemondtam a szerintem sokkal elegánsabb és szebb világosszürkéről. Ez a csata több fronton folyik, iskolában ki van jelentve, hogy sötét kell, itthon meg össze-vissza megy minden vita, és a család bizonyos tagjai szerint a szürke úgy néz ki, mintha bohóc lenne a viselője. Szerintem meg kifejezetten elegáns és sokkal stílusosabb, mint a hagyományos feketék. A legnagyobb mániám viszont az, hogy a zakó ne lógjon, mintha elefántbőr-cafatokat lógnának az emberről, hanem legyen már derékban behúzva, amolyan igazi eleganciát sugározva. 8)

De ha már szürke semmiképp sem lehet, akkor már legyen olyan kompromisszum, hogy ne legyen monoton fekete sem. A fehércsíkos is jól néz ki, nem? És persze ebben is van olyan, ami nem lóg, hanem követi a testet és így nem sugározza azt a látszatot, hogy "jé, felkaptam magamra egy öltönyt, essünk hasra", hanem sugározza, hogy a viselőjét az sem zavarja, ha öltönyt kell viselnie, abban is ugyanolyan természetesen néz ki, mint egy farmerben és pólóban.

Persze ha már annyira muszáj a klasszikus feketénél maradni, esetleg abból is létezik normális. De kinek kell? ^^ Hadd legyen olyan második félém, olyan fehér csíkos, jó? ¤_¤

Végül, de nem utolsó sorban egy ünnepi kiöltözésben nem csak az öltöny számít, hanem az ing és a nyakkendő is. Nem értem, hogy mért kell félni a színes ingektől, igenis a XXI. században élünk, igenis divatosak a színek. Nem kell a fekete-fehér összeállítás, mint a XIX-XX. Század fordulóján. Vagy csak én látom így? Szóval bátran lehetne választani valami stílusosabb inget is, és a rózsaszíntől sem kell visszariadni, nem harap ez a szín sem, és egy halványabb árnyalatban tökéletesen illik egy sötétebb (vagy akár világosabb) öltönyhöz is, lágyítva az öltöny túlzottan kemény, szigorú és monoton jellegét. Persze még sok más színű ing is van a piacon, bőven lehet válogatni. Csak fehér ne legyen, az szemben áll a modern ízlés és divat minden szabályával. A kép a 4400 2x10-es epizódjából van kivágva, szemléltetés szintjén, és egyáltalán nem néz ki benne szörnyen "Shawn" (Patrick Flueger).

De lassan tényleg legfőbb ideje van dönteni.

Hivatalosan október 9-én jelent meg Vanessa Carlton új albuma Heroes & Thieves címmel. Eléggé nagy visszaesésnek érzem a Harmonium és a Be Not Nobody után. Persze lehet, hogy csak az erősen új stílus miatt van így, de mintha hiányozna belőle maga Vanessa Carlton. A zongorajáték, ütem, ritmus, sebesség, mely magával ragad, szárnyán repít, és csak az album legvégén enged le. Mintha egy majdhogynem közönséges és mindennapi albumot hallgatnék. Persze felcsendül a zongora is, de közel sem akkora erővel, mint korábban számos alkalommal. Mintha csak egy háttérhangszer lenne, kísérő és nem a vezető, ahogy korábban. Pedig nem szabad arról elfelejtkezni, hogy Vanessa nem egy jó énekes, hanem kiváló zongorista és rendkívül jó hangú zenei művész. Az új album enyhén szólva leereszkedik, a sebessége is lassabb, a dallamok melankolikusabbak. A leginkább slágergyanúsnak tűnő dal, a Nolita Fairytale az album legelső száma, eddig ez az egyetlen, amelyik rendelkezik videoklippel. A klip eleje teljes mértékben megegyezik az A Thousand Miles című számának klipjével, mellyel berobbant a köztudatba. Aztán a klasszikus dallam helyett ezúttal nem gurul a zongorával végig a városon és vidéken, hanem egyszerűen feláll a zongorától (vajon ez célzás az album tartalmára is?), a zongorát pedig széttöri egy taxi.

Ha azt mondom, hogy csak azért írok, mert megígértem Jucnak, akkor elég sokat elmondtam? :) Nem, nem azért, mert annyi dolgom van, hanem mert annyira jó minden. Egyik nap a másik után, mintha most jobb lenne az élet, mint a megszokott. Persze olvastam, hogy az ikrek most szerencsésebbek, de tényleg stresszmentesebb az életem. Túl vagyok a nyelvvizsgán, OKTV-k még messze vannak, és míg mások a magyar felelés miatt aggódnak, én lustán nyújtózkodom és élvezkedve adom tudtukra, hogy mennyivel jobb volt két hete lefelelni. (ugyebár jobb volt akkor a gazdasági helyzet, a forint is erősebb volt, a nap is többet sütött, nem is beszélve a csí kedvező áramlásáról és a föld kisugárzásáról) :P

Most meg úgy elvagyok, nem igazán kell tanulni, na jó, azért kell, de nem kell halálra tanulni magam, mint egyébként. Őszintén szólva fizika nélkül az élet egyszerűbb, az túl sok szabadidejét kötötte le az embernek feleslegesen. Most hogy kiesett az órarendből, csak a matek maradt meg, ami miatt aggódhatok, hogy ismételten elszámolom magam, a többi tantárgy meg mind tanulható. És angolon is olyan jó lustulni, míg mások a nyelvvizsgával vannak faggatva, én a képükbe mosolygok, mert egy hete még én voltam a helyükben. 8)

Lehet, hogy írhatnék bejegyzéseket gyakrabban, de most, hogy komolyabb statisztikám van, rájövök, hogy nem igazán vagyok látogatva. Pont tegnap került a kezembe A pillangók és a virág írásom, akkor még nem volt semmi statisztikám (fúúúúj blogdreams), de szemmel láthatóan többen olvastak. Pedig ezúttal az iwiw adatlapomra is kipakoltam a címet, de eddig még senki sem találta meg. Gondolom jó sokat nézegethetik az adatlapomat, már több, mint egy hónapja kint van, de még senki sem kattintott a linkre. (nem ér odamenni és kattintani, úgyis látom, hogy kicsoda vagy XD)

Megyek aludni, ez az, amire még a nagy semmittevésben sincs időm. *pislog*

Emlékeztek még rám, régi barátaim? Bizonyára már nem. Még ott vagyok az msn-listáitokon, de már nem ismertek. Nem tudjátok hogy mit gondolok. Pár ember maradt csak, mindenki elhagyott. talán magam miatt. Nem tudom. Vagy minden magától esett szét és így kerültem én is ki a kerékből? Már értem, hogy mért nem emlékeztek rám. Én mindig fogok...

Szóval legfőbb ideje megírni azt a beszámolót az osztálykirándulásról, már ha valakit érdekel egyáltalán. :)

Sopront gondolom nem kell senkinek sem bemutatni, szép kis város, sok sétálóutcával.

A soproni tűztorony

A tűztoronyból a kilátás a nemtudommilyen-szoborra, előtte az osztály fel-nem-jött része

Majom a város kulcsán (named Ádám, a classmate of mine)

Minden szép, minden jó. Megnéztük a Storno-házat, de a tűztoronyba csak páran mentünk fel, mert a többiek lusták volták. De nagyon jó volt, kicsit feljebb mentünk, mint a megengedett és minden egyéb. :) Aztán szabadidőztünk egy keveset, sétáltunk, bejártuk a belvárost. Aztán tanakodtunk egy sort, és eldöntöttük, hogy az egyik turistacsoport valószínű észak-német, mert mínusz sok fokban kabátban fagyoskodtunk, míg azok az öregemberek rövidnadrágban és miniszoknyában, ujjatlanban vigyorogtak. Milyen emlékek maradnak meg! :D

Aztán megnéztük a pékmúzeumot, majd elindultunk a Károly-kilátó felé. (Of korz buszval) Aztán egy idő után ki kellett szállni a buszból, gyalog folytatni az utat. Persze richtig rossz útvonalon indultunk el, ami a tv-toronyhoz vitt.

A soproni tv-torony

Aztán csak eljutottunk a kilátóhoz, ahol gyönyörűen beláttuk az egész várost. Majd hintáztunk egy kicsit, mert azt muszáj és gyűjtöttünk fát, mert este szalonnát akartunk sütni. Aztán irány a Tesco, mert már ugyebár bevásárolhatunk alkoholból is viszonylag legálisan. Persze az eladó kicsit furcsán néz, miután ugyanaz a személy áll harmadszor a sorban, de mindegy. Kis TR-beszerző hadművelet, mert az alapszükséglet. A szállás viszonylag jó volt, csak iszonyú hideg. És nem csak én mondtam, tényleg hideg volt. Valahol a semmi közepén, hatalmas területtel. Nagy buli volt éjjel, meg szalonnasütés, de a többi az topszíkrit. :)

A Károly-kilátó

Hinta-palinta

Hinta-palinta II.

A második napon a fertőrákosi kőfejtőt látogattuk meg, majd csónakáztunk a Fertő-tavon. Aztán plázáztunk egy kicsit, majd Tesco, TR-szükségletek feltöltése és megint buli jó sokáig. :)

A fertőrákosi kőfejtő

Hüddeművészi... 8)

Titanic a Fertő-tavon (by Laura és Szandi)

Utolsó napon a nagycenki Széchenyi-kastélyba mentünk, vasutazni már nem volt időnk, mert megvolt az asztalfoglalásunk Kőszegen. Szóval száguldottunk kőszegre, és csodák csodájára időben értünk. :)
Kőszeg szép város, én mindig mondtam, csak épp halálra idegesít, még Gotthárdnál is unalmasabb. Aztán ebéd után itt is szabadidőztünk, körbejártuk a várost, többször is, elmentünk a várba és még sok minden.

A kőszegi főtér (szép házakkal)

A főtéri templom

Még egy templom valahol

De aranyos...

Majd mozgósítottuk magunkat, elindultunk az Írottkő felé. A csoportból többen úgy döntöttek, hogy inkább a buszban döglenek, szóval kis létszámban caplattunk fel a hegytetőre, és nagyon szépen kiláttunk. :)

Hopp, ez már Ausztria...

Szandival olyan szuperpáros, nem? 8)

Egy kilátás

Még egy kilátás

És egy utolsó kilátás

Szóval nagyon jó volt. Tudom, nem túl értelmes, de kellett valami körítés a képekhez, de többnyire cenzúrázni kell a dolgokat, mert mégis. :P

Még nyílnak a völgyben a nyári virágok…

A szeptember is bevégeztetett, csak hogy szépen fejezzem ki magam. Ami azt jelenti, hogy mire vége a Tényeknek már sötét van, így a virágokat is korábban kell öntözni. Még: szeptember után október jön, októberre meg ki kell pakolni az őszi dekorációkat, e.g. töklámpásokat. Még egy feladat a listára. De legalább már látszik az őszi szünet is. :)
És megint egy hétvégét fucked around. És csak azért nem magyarul, mert mégse írjunk csúnyán. A szombat olyan jól elment annak az új szekrénynek az összeszerelésével, mert ugye segíteni illik. Aztán meg este muszáj volt tv-t nézni, Szülinapi műsort meg az Apádra ütök-öt, sokadszorra. De ha egyszer szeressük… <3

Aztán ma meg…

Nos, tanultam. De nem jutottam előbbre. Két kötelezőn is átrágtam magam, A tenger csendje Vercors-tól. Érdekes egy sztori, tetszik úgy magában, a végét nem értettem pontosan, hogy Werner akkor miért is ment harcolni. Hogy rombolja Franciaországot, mert ő is agymosódott vagy, mert a seregből akarta gyengíteni a németeket. Meg igazán a tanulság sem jött át, de erre lesz a holnapi irodalom óra.

Mario és a varázsló, mondja valaki, hogy ez egy vicc. Őszintén szólva nem tetszett, oldalakon át ecseteli a semmit (ami nagy szó, mert az egész mű pár oldal), Marióról alig van benne utalás, és csak a legvégén tudjuk meg, hogy mi köze van Mariónak a varázslóhoz. De hogy miért? Na erre is kell figyelni holnap irodalmon. :roll:

Történelem. Csak nem dolgozat következik? És csak nem épp a leghalványabb tudásom sincs a boldog békeidőkről? Angol, erre sem ártott volna jobban felkészülni. Főleg, hogy már egy hét sincs a nyelvvizsgáig. Matek, emiatt aggódom a legjobban. Dolgozat lesz, és alig értek valamit. És ismétlések is fel vannak adva, de azt sem tudom, hogy hol kéne a dolgoknak nekiállni és mit kéne tanulni. Mármint a témaköröket tudom, de esetleg a tételeket nem lehetne felsorolni? Vagy valami ilyesmi, mert ebből olyan égés lesz, hogy mellettem a Reistag is elszégyellheti magát. *wassat*

Szóval a küldetés túlélni ezt a hetet. De nem akarok egyeseket írni! *bőg*

Mért is van az, hogy egy nyári sorozat egy évadja 13 epizódból áll, és ennek következtében pár mega miatt pont nem fér rá egy DVD-re? *wassat* És csak foglalja és foglalja a helyet a gépen és megnézni sem lehet, mert ugyebár monitoron át nem az igazi. TV és sztereó. De ha egyszer 61 mega, 61 mega. Semmi gyakorlatilag és ennyi miatt nem tudom mit csináljak. Pedig hogy érdekel a Kyle XY 2. és a 4400 4. évadja is… És még mennyire lenne szükség a helyre is a gépen. Na, ez a technika lázadása… Argh -.-'

Tudom, hogy még nem írtam az osztálykirándulásról (nem mintha bárkit is érdekelne), mentségemre szóljon, hogy irodalmat tanultam. :)
Most sem írok róla, mert mért is, de kaptam már pár képet meg én is épp most írtam ki CD-re az enyémeket, és egy kis összehasonlításos képes izé következik, amolyan akkor és most. :)

Még 10.-ben, gondolom nem nagy ügy megtalálni Waldo-t, de durva ahogy kinéz, nem?

Tudom, megint kamerafej, de majd lesz rendes kép is. Ha egyszer megírom a rendes oszálykirándulásosos bejegyzéstet. De mennyire megváltoztam, nem? *wassat*

És az előző kép a másik fényképező szempontjából. Kritika nem kell, tudom, hogy túl sok felette az üresség, de lusta voltam vagdosni. ^^

Ott kavarog bennem a kérdés, hogy nem kellene-e a fotóbuckás galériám nyilvánossá varázsolni, csak hát épp van fent pár kép, ami nem kifejezetten publikum számára készült. Vagyis, őőőő, könyvek szkennelései, oldalak printszkrínjei és egyéb ilyesmik.

És a legelső nap. A nevek szerint én vagyok legelöl. A gyomrom görcsben, a térdem remeg, idegesen nézek végig a termen. A tanárnő ráérősen nézegeti a tételeket, nem-e keveredett közé valami más is. Mintha érezném, ahogy az elmém lassan megbomlik. De mégsem. Végez. Odamegyek az asztalhoz. Nézem a cetliket, mondogatom magamban, hogy Léda, Léda, Léda. Kiválasztok egy keskenyebb cetlit.

Témakör: Látásmódok
Tétel: Tóth Árpád költészete
Feladat: Mutassa be Tóth Árpád szerelmi költészetét 1-2 vers elemzésével!

Szóval Tóth Árpád. Hirtelen elsápadok. Egy ember, akiről alig van pár oldal a könyvben. Lassan az asztalhoz megyek. Dorina rám néz, mosolyog, megköszöni, hogy kihúztam, így ő már nem húzhatja. A kétségbeesésem lassan idegességbe megy át. Próbálom összeszedni a gondolataimat. Csak nézem a verseket, aztán csak jön pár dolog. Erős és határozottnak tűnő, de teljes mértékben határozatlan módon írom a vázlatot. Tegnap még mennyivel több minden volt a könyvben. Nem sok, de mégis, azok a tömött, jól megfogalmazott sorok. A két mű Rímes, furcsa játék és Esti sugárkoszorú. Végzek. Talán előbb, mint kellett volna, legalább is a tanárnő rákérdezett, hogy nincs-e szükségem még néhány percre. Nincs. Minél előbb túl akarok lenni az egészen. Elindulok, leülök az osztállyal szembe a tanári asztalhoz. Nem jön ki hang a torkomon. Felállok és kirohanok az osztályból. Visszajön az a csésze kakaó, amit reggeli helyett fogyasztottam. Aztán mégsem, ott ülök az asztalnál, csak képzeltem, még nincs világvége. Idegesen rakom egymás után a szavakat, az agyam nem is érzi, hogy mit mond a szám. Mintha a külön testrészeim külön életet élnének. Makogok, hebegek és habogok. Megbotlik a nyelvem és dadogok. Nem tudom, hogy mennyi ideje vagyok kint, nem tudom, hogy miről beszélek. Az egész világ idegen lesz. Hirtelen milyen sötét lett. Vagy csak előttem folyik össze az egész világ, és azok a színes fények, amik az árnyakkal táncolnak nem is igaziak? Nem tudom, hogy mit mondtam az előző mondatban. Nem tudom, hogy mi lesz a következő mondatom. Még azt a szót sem értem, amit éppen megformál az ajkam. Mintha egy teljesen idegen nyelven beszélnék. És mégis. Sikerül a végére érnem. Nehezen. Nem tudom, hogy mennyi idő alatt, nem tudom, hogy hogyan, egyáltalán én csináltam? Felállok és elindulok. Csak annyit hallok, hogy szép volt, ötös. Páran gratulálnak. Nem tudom elhinni. Az egész csak álom volt? Most fogok felébredni reggel, verejtékben úszva? És mégis valós. A fagyosan forró levegő hirtelen sokkal kellemesebb. Ott ülök a padban, mozognom kell valamit, mert megőrülök. Kényszeredetten rendezgetem a könyveket és szorongatom a füzetet. Hát vége van, sikerült. Lehet, hogy csak azért, mert a legelső nap legelső felelője voltam, nem tudom. De sikerült a lehetetlen. Reggel a WC felett öklendezve még nem tűnt olyan egyszerűnek, előtte lévő éjszakákon hajnali 2 óra körül sem, de sikerült. Nem az a tétel, amit annyira akartam, de nem is Arany. Hála az égnek!
Még páran felelnek. Hangjuk csak halk zümmögésként jut el hozzám, már nem tudok koncentrálni, a világ fejre állt.
Köszönöm!

De tényleg, milyen öhm, milyen érzés az, amikor... Hogy is fogalmazzam meg... Szóval hogy és mit kellene éreznie az embernek, amikor az anyja a kezébe nyom egy doboz óvszert? De most tényleg. Mert még ha komolyan gondolná, vagy valami, de úgy, hogy a dobozon ott virít, hogy Hustler és nyilvánvaló, hogy csak azért adja nekem, mert egy konferencián kapta és jó vicc, hogy izé... Nem maga az óvszer a zavaró. Főleg, hogy nyugodtan besétálok a boltba és veszek. Oké, talán nem itt, ahol az eladó széles mosollyal köszönt és a nevemen szólít, tekintve, hogy születésemtől ismer, de máshol halálos nyugalommal. De kissé irritálónak (nem, ez nem a helyes szó, talán bosszantónak vagy simán furcsának) tartom, hogy a 18. születésnapom előtt pontosan 8 hónappal kíván ilyen módon részese lenni a szexuális életemnek. Na jó, ez az utolsó mondat kész van. De attól még igaz, nem? :D Vagyis ott az a tény, hogy csak reklámtermék. Mert nem Durex vagy Lifestyle, hanem egy pornócsatorna reklámterméke. Vagy az egész csak vicc szintjén ment? Á, nehezemre esik ilyenen gondolkodni egy ilyen nap után. :D Meg egyébként is. Nem tudom felfogni. Vagyis fel tudom, de azért egy utazás után jobban örülnék ajándékba mondjuk egy CD-nek. Azt kevésbé lehet célzásnak venni, nem? :D

Emlékszel még az indián nyárra? Mikor rettenetes hőség volt a városban és alig kaptál levegőt? Kint ültünk a tűzlépcsőn és jégkockákat csorgattunk le egymás nyakán és hátán. Akkor mondtad először, hogy szeretsz. "Szeretlek, örökké szeretni foglak."

Gyűlölöm, világos? Nehéz megérteni? Mért velem kell folyton kibaszni? Mit tettem én? Az egész kurva életnek ellenem kell összeesküdni. Nem elég ez a rahedli tétel pár hét alatt, de még a hozzá való könyvnélküliket is tanulni kell, mert mért is, mért is nem, richtig mindenhol pont abba kellett belenyúlni, ahol más könyvnélkülit tanultam. Petőfi szerelmi lírája, ezt egyenlőre hagyom, lövésem sincs, hogy jó-e a Reszket a bokor, mert... 10.-ben nem fogadta el a tanár. Tájlírája: na itt már lehet megtanulni az egész rohadék Alföldet vagy más kellemes versét. Alig egy oldal. Persze politikai nem kell, így anno tök feleslegesen tanultam meg az Egy gondolat bánt engemet... kezdetű versét. Á, úgyis csak egy oldal az is. Aranytól azért tanuljuk meg az egész walesi bárdokat. Alig 31 versszak. Arról már lövésem sincs, hogy az Őszikék verseinél mit lehetne elmondani. Adynál legalább tudok Léda-verset és istenes verset is mondani, és még Babitstól is megy a Jónás imája, de itt is pont a késői költészete kell, lehet megtanulni a rohadt Balázsolást, alig harmincakárhány soros rímtelen akármi. Az meg le van tojva, hogy a Fekete országot az osztályból egyedül én tudom végig. Miért is kell ezen csodálkozni... Kosztolányi korai költészete, na ötletem sincs, hogy itt is mit lehet megtanulni, de biztos itt sem lesz fél oldal alatt. Szerencsére az Édes Annából nem kell könyvnélküli. Tóth Árpád szerelmi költészete, az istenért, a téma is egy nagy rakás hadd ne írjam le mi, kétlem, hogy a Meddő órán elég lenne, legalább a Körúti hajnal vagy az Esti sugárkoszorú kell. Miben fogadjunk, hogy Juhász Gyulától az impresszionista tájlírához nem elfogadható a Milyen volt..., mert az szerelmes versnek minősül? Kívánom, hogy tűnjön el az egész átkozott magyar oktatási rendszer a föld színéről, idióta amerikai akarok lenni, azt akarom, hogy elég legyen Shakespeare és Steinbeck, nem akarok négymillió verset benyalva tudni, úgysem emlékszem rá fél év múlva, Gyűlölöm, gyűlölöm, GYŰLÖLÖM!

Cukkerfülcsiszupcsi új könyvet kaptam, a The Hitchhiker's Guide to the Galaxy négy részes trilógia könyvsorozatot egy kötetben angolul. Alig várom, hogy elkezdhessem olvasni, csak annyi marhaság tanulnivalóm van, hogy sok. De annyira, annyira köszönöm, kértem, hogy kell, mert szókincsfejleszteni meg magyarra is kell valami "értelmesebb" XX. századi regény és jáj. :)

Meg kaptam érettségi feladatsorokat, bár ennek már kevésbé örülök, de ez muszáj volt. De olyan fúj az egész, nem tudom, hogy mit csinálok májusban. Lálálá. Oké, már csak 293-at kell aludni az egész végéig. Mély levegő. :)

Na jó, nem gondoltam volna, hogy lesz olyan ebben az életben, hogy 3 órám lesz egy nap. Once in a blue moon. :) Elmaradt az első matek, ofő még mindig lábadozik, és az utolsó (5.) angolt átpateroltuk hétfőre, mert a tanárnőnek valami dolga volt. Az első órám így angol, majd egy felemelően kidöglesz tesi és egy nyelvtan, ahol úgyszintén megkaptuk az érettségi tételeket, éljen. De hatalmas dolgokat is megtudtunk, nyelvtörténetet nézve:
Legközelebbi nyelvrokonaink a manysik és hantik, de alig beszélik párszázezren ezeket a nyelveket. Hiába ezek azok a nyelvek, amik a magyarhoz leginkább hasonlítanak, egyáltalán nem lennénk képesek megérteni… Távolabbi rokonaink közé tartoznak például a marik, más néven cseremiszek. Érdekességképp megjegyezném, hogy Jelena tanárnő is cseremisz származású. (Szaveljeva Jelena Oroszországról került Magyarországra és szlovént tanít)
Erre pedig a válasz:
-És cseremisz származása miatt milyen jól megérti a magyart és kifejezi magát rajta, hát mégis hasonlít a nyelvünk. :D
A másik pedig, Joskar-Ola, a szovjet antiforradalmár, akiről egy lakótelepet neveztek el Szombathelyen, és ezért át kell nevezni, mert mégis hogy néz ki, hogy szocialista izé. Persze ez a közismertebb dolog, a szombathelyi képviselők is többnyire így tudják. Joskar-Ola igazából a Mari köztársaság fővárosa (autonóm terület Oroszországon belül), és Szombathely testvérvárosa, a szocializmusban született az egyezmény, hogy az új lakótelepet a másik városról nevezik el, így került Szombathely nevű lakótelep Oroszországba. Szóval jót nevetgéltem a szovjet szabadságharcos dolgon, mikor elmondta a padtársam. :D

Extranagyonrövid iskolai napot tudok magam mögött, összesen 4 órát, amiből egy tesi, egy meg beszélgetős töri volt. Bioszon is csak ismételgettünk, németen meg az egyetlen problémám az volt, hogy nyitva tartsam a szemem, annyira aludni akartam. *pislog*
Voltunk Szombathelyen, és kaptam új cipőt, meg fülhallgatót, mert a régi az mp3-ban már teljesen KO volt. Meg TR-t. Láááv. :D
Több nem telik, fáradt vagyok. Tudom, mindenki unja,hogy iskola, de jelenleg ez az életem 100%-ban. Sajna. :)

Igenis hisztizek, ez itt az én blogom, azt csinálok amit akarok, legalább is itt. Szóval neeeeem akarooooom ezt az egész szart végigcsinálni, tele van az egésszel a tököm...

Legyen már vége, hadd fogjam már a kezemben azt a kurva érettségit, legyen vége az egésznek...