Megint csalódtam egyet ebben a sorozatban, bár a második részt még nem láttam, annyira nem tetszett annak idején, majd' fél éve (Ó, te jó ég!) az első rész. Nem tetszik, összeszedeten, nehezen követhető, minden idegesítő, a 4400 ezerszer jobb. Én meg lemaradtam a múlt szerdai részéről, le kellene töltenem! Na mindegy, lehet, hogy csak azért nem tetszett, mert ott motoszkált a fejemben, hogy Napóleon, Napóleóóón... Meg irodalmi szöveg, tudományos értekezééés...

A tegnapihoz még kiegészítésként, hogy tegnap már meg is vettük volna a telefont, felmentünk Szombathelyre (no, nem emiatt), és az interspár T-mobile bódéjában voltunk, kint volt a reklámja a falon és kiderült, hogy hoppá, otthon hagytam a személyim. Persze szánt szándékkal, de nem is gondoltam rá, hogy valami köze lehet a telefonhoz. (Mentségemre szóljon, hogy még életemben nem vásároltam mobilt) Persze azért kellett volna, mert az a telefon az én nevemen lett volna, aztán kártyát cseréltük volna, hogy az én kártyám kerüljön a húgom telefonjába, a másik meg az enyémbe, nekem meg lehetett volna egy teljesen új számom meg minden kacat. Hát nem nem szuper? De szerencsére az élet közbeszólt, és már semmiképp sem kapom meg a telefonját. :twisted:

Mit kellene tennem? A húgom kapott egy telefont, de nem olyat, mint amilyet szeretett volna, mert azt mondták, hogy többé nincs forgalomban. Aztán hirtelen megint forgalomban lett, és most kell neki. Még nincs egy hónapja, hogy megkapta az új telefonját, de természetesen ha új telefon kell neki, akkor ugrani kell. A gond az, hogy a felelősség az én nyakamba van megint varrva, ugyanis csak akkor kap új telefont, ha a telefonját elfogadom, de mint ilyen meg olyan ajándékot, ergo nem járna nekem semmi húsvétra, csak a húgomtól örökölnék egy telefont. Néha úgy érzem, hogy a bunkóság tetőfokát művelik velem, ha elfogadom, akkor használhatom a telefont, amit a húgom választott magának és tulajdonképpen leselejtezett, ha meg elutasítom, akkor én leszek a gonosz, hogy nem kaphatja meg a telefont, amit akar. Komolyan mondom, adja el a telefont én meg inkább kifizetem a különbözetet, de ne akarja már rám sózni a használt cuccát! Én használom a telefonom már több, mint három éve és nincs gondom vele, igaz, hogy néha szidom, egyszer törölte a teljes telefonkönyvet, de még egyszer sem fagyott le és lehet vele telefonálni meg SMS-t küldeni. Nekem nem kell idióta Nokia, ami dupla kijelzős, kinyithatós, kamerás, infrás meg minden ilyen hülyeséggel felszerelt, imádom az én ősöreg Siemensemet, ami a legelső volt a színes kijelzős telefonok között. Nekem nem kell hűdefasza Nokia 6103, bőven elég a Siemens M55.

Azt hiszem visszadobom, nem fogom másnak a levetett ruháit hordani, van bennem ennyi méltóság, hogy inkább járok büszkén az én őskövületemmel, ha pedig le akarom cserélni, lecserélem, de nem használtra, meg olyanra, amit más választott, hanem olyanra, ami a saját ízlésemet tükrözi, nem kinyitható, fiatalos, sportos, ütésálló és ennyi, nem kell más. Fényképezéshez úgyis ismerjük a fényképezőgépet.

De ez a telefon mizéria amúgy is nagy kívánnivalót hagy maga után. Annak idején nyolcadikos koromban halálra kellett nyafognom magam egy telefonért, mert annyira kellett nekem. Nagy kegyesen megkaptam karácsonyra, de úgy, hogy még a boltba sem mehettem el megnézni vagy valami. A mai napig nem tudom, hogy mi a kedvezményes időszak, mert állítólag Domino Basic csomagban vagyok, és ott két vagy három kedvezményes csomag közül lehet választani. Azóta egy szavam nem volt a telefonomra.

Aztán hallgattam a húgomat, aki hatodikos korában már a kezébe kapta apám régi telefonját, egy tényleg nagyon régi Nokiát, azt korábban én is használtam egy hónapot, szuper telefon volt, az aksija akár másfél hétig bírta, bár csak 10 SMS tárolására volt képes. Hatodikos kora óta szinte minden nap végighallgathattam a cirkuszt, hogy milyen szar telefonja van, milyen ciki neki, így meg úgy, nem is meri használni nyilvános helyen. Persze az is közbejátszott, hogy a telefon tönkrement, valamiért egy nap alatt lemerült az aksi, meg aztán ki is lazult, és folyton kikapcsolt. Én inkább okolom őt érte, az a telefon két embernél vagy öt évig jól működött, mért pont nála ment tönkre? Biztos nem azért, mert a táskáját dobálgatta. Aztán nyolcadikos lett, eljött a karácsony, kijelentette, hogy neki nem kell telefon még, inkább születésnapjára január közepén, hogy akkor már a saját nevén lehessen a telefon. Így is lett, csak épp a boltban már nem volt a kívánt típus, így választhatott másikat. A történetet innen már elmondtam. Azt hiszem a legnagyobb nyugalommal kijelenthetem, hogy nem érdekel mit csinál a telefonjával, de engem hagyjon békén, mert a végén egyszerűen fogom és a földhöz vagdosom a telefonját, mindegy hogy melyik is lesz az.

Meghaltam. Kikaptuk Ady-t. És b'szná meg ez a... Enyém lett a legjobb 4-es, 3 pont, azaz két jó válasznak kellett volna lennie, hogy 5 legyen, ha eltalálok még két-három idézetet, vagy A minden-Titkok versei helyett Az Illés-szekéren-t írom be, meg kitalálom, hogy a fordított himnusz a Nekünk Mohács kell, akkor lehetne ötös, de nem. Az a legfurcsább az egészben, hogy úgy álltam neki, hogy semmit sem tudtam, és a dolgozatnál is teljesen ki voltam, hogy milyen rossz lesz, de nem lett rossz, viszont mégis csalódott vagyok, olyan rossz, hogy számolom, hogy hat négyes van összesen, abból már ötöt mondott a tanár, egy van, ha az nem én vagyok, akkor ötös, és paff. Ha nem lettem volna olyan idióta, hogy beírjam a Bujdosó kuruc rigmusa helyére az Elbocsátó, szép üzenet-et... Pedig súgták, én meg nem hittem el. :?

Megint volt hülye védőnői előadás, voltunk komoly nyolcan, jejeje. Én végigültem hat órát, volt olyan osztálytársam, akinek meg volt három órája, komolyan ez az iskola, argh.

Ma megint látogatást tettem a mamám egyik barátnőjénél, itt is megoldottam a világ problémáit, videó-üzemeltetési tanfolyam. Ha pénzért csinálnám ezeket meg a beállításokat, már rég milliomos lehetnék.

Miközben olvasgattam a MJEEP-t, rájöttem, hogy ma, olyan fél háromig minden milyen szépen ment, amíg nem ért be az ovi-expressz egyből egy „kurváraépítő” hozzászólással. Aztán még több „építő” hozzászólás egymás után, ez aztán az értelem, értelem a köbön. :roll:

Most megyek tanulni, sosem érek a végére, pedig péntek van. Hányan mondták nekem ma, hogy péntek, pihenés, a taposómalom vége? Tényleg? Kérdezném őket, hogy hol? Egybefolyik az elmúlt két hét a következő kettővel, egyre élesebb kontúrokkal bontakoznak ki az egyre inkább besűrűsödő napok, már a jövő hét utáni hét is tele van. De azért milyen jó nekünk, milyen buli a középiskola, majd megtudjuk, hogy milyen az, hogy reggel nyolcra megyünk dolgozni, kijövünk négykor és utána semmi felelősség, azt lehet csinálni, amit akarunk, ezt nézve tényleg jó a tanulás, tanulás este 9-ig, 10-ig. (tessék észrevenni az iróniát!)

Lenne egy olyan érdésem, hogy illik visszajelölni anyám munkatársát iwiwen, ha nem ismerem? Ez ezeknek a bigyókáknak a hátulütője.

Ui: A b'sznámeg-es rész az elején nem a magyartanárról szólt, csak úgy mindenről, főleg Adyról meg magamról. A másvilágon lerendezem vele.

Na, lassan következik a halálom órája. Mármint nem egy konkrét óra, ez lassú halál lesz, sok szenvedéssel, még nem tapasztaltam ilyet, hogy ne várnám a hétvégét, de előretekintve katasztrófa lesz. Szombaton nem leszek itthon, vasárnap kell megtanulnom egy csomó mindent hétfőre.

Holnap nyelvvizsga-előkészítő, reméltük hogy elmarad, de közben kiderült, hogy az egyik osztálytársam nem megy kreszvizsgázni, mert már megvan neki vagy mit tudom én, úgyhogy meg lesz tartva.

Én meg nem kreszelek, nem szeretem az autókat, tuti nem lennék képes vezetni, nekem a busz, a vonat, a bicikli, a taxi meg a repülő van kitalálva. Pedig lehet hasznos lenne, az időmbe tuti nem férne bele.

Miért is? Ja, mert így is hulla vagyok, valószínű tegnap is olyan fáradt voltam, hogy mellényomtam a DVD-felvevő távirányítóján a gombokat, így csak az elejét vette fel a 4400-nak. Kivagyok, ennek kivételesen nincs olyan nagy gondom a szinkronjával, erre bumm.

Írom a születésnapi üdvözlőlevelet, erre úgy írom alá, hogy Gerry, szerencsére időben észrevettem, de ilyen sem volt még velem. -.-

Mindent ebbe a pár napba zsúfolnak össze? Végül is mindegy, majd ha leDIPLOMÁZTAM, szóval nem érettségiztem, hanem diplomáztam, akkor talán lesz egy lélegzetvételnyi időm.

K*rvára elegem van már belőle, hogy minden idióta engem talál meg. És ezt most a lehető leghiggadtabb állapotomban írom, ha valaki még egyszer beszól valami miatt nekem, olyan adag kritikát kap tőlem, hogy beleszédül. Unom már, hogy én vagyok a villámhárító, ha épp ideges valaki, csak elővesz engem és levezeti rajtam a feszültséget. Vagyis ez volt eddig, innentől... Na erről ennyit.

Hülye, hülye iskola.

Dióhéjban ennyi. Bővebb lére eresztve a szót:

Nagyon, nagyon hülye iskola.

Ok: A hülye védőnői előadás senkinek sem kell, az osztály oztályfőnökizni akar. Az ofő osztályfőnökizni akar. Ezt elég nyilvánvalóan az igazgatónő tudomására hozta, mégsem vették figyelembe. Már negyvenmilliószor hallottam, hogy dohányzás így meg úgy. És még mindig tudatában vagyok annak, hogy egy 4-5 éves gyereknek egy Budapest méretű és forgalmú városban sokkal inkább károsodott a tüdeje, mint egy 15-20 éve dohányzó embernek. De nem baj, végülis senkit sem érdekel, a lényeg, hogy ne cigizz, mert egy csomó pénzt spórolsz vele, amin sokkal értelmesebb dolgokat (például drogot?) tudsz venni.

Ez az Ady dolgozat, teljesen kikészített. -.- Az elmélet még csak-csak ment, szerintem meglesz 35 pont a 40-ből, csak azt nem tudtam, hogy milyen himnusz visszafelé izébigyó (Nekünk Mohács kell), és nem tudtam felsorolni 5 háborús verset, csak hármat. De Lédásból 5 helyett vagy nyolcat felsoroltam. :D

Az idézetek meg, hááát... Az normális, hogy „Ezt már olvastam, ismerős... De melyik versében is volt?” Szóval a 10 idézetből ment olyan 3 vagy 4. Még azokat sem ismertem fel, amikből ötös elemzést írtam, chö, hogy milyen egy dög vagyok. Mindegy, a lényeg, hogy kivégeztem Adyt, még olyan dolgokat is tudtam, ami néhány 5-ös tanulónak sem ment, szóval én még Herczeget is be tudtam lőni, mint az Új Idők tulajdonosa, amiben megjelent a Duk-duk affér. Ez is milyen egy izé, hogy Duk-duk affér?! (A holnaposokat bíráló cikk – a Holnap egy nagyváradi magazin, amiben a fiatal, és ismeretlen költők bontakozhattak ki, így pl Ady is.

Tök penge vagyok! :D A gond az, hogy az eredményeimen nem látszik, de Ady legalább tényleg kivégezve az érettségiig. (Jesszum, az is csak egy év!)

Aztán ma honlapot szerkesztettem (na nem úgy), infófaktra, szóval minden meg volt adva, nekünk meg meg kellett csinálni. Fárasztó egy dolog volt mindent begépelni a jegyzettömbbe, de olyan jól megy! :D

És megvan végre a Dishwallától a Live... Greetings from the Flow State koncert DVD! :D Már csak idő kellene rá, hogy megnézzem. Mindegy, most tuti nem érek rá, neki kellene állni péntekre, nyelvtanra stilisztikát tanulni. (szintén érettségi tétel)

Nem fogok tudni aludni, előre látom, és ez Ady hibája. Ha feltalálják az időépet, esküszöm visszamegyek és fejbe dobom egy Ady összessel, csak hogy érezze művészete súlyát.

Miközben arra vártam, hogy a TV felszabaduljon, és leellenőrizhessek egy DVD-t, meghallottam egy Cranberries számot a Mission Impossible-ben, a Dreamset. Főleg azért lepődtem meg, mert csak háttérzajként szolgált, de felismertem. :D

A DVD meg Everwood volt, meg van mind a 4 évad, az elsőt már ki is írtam, két lemez, nagyszerű minőség, imádom az internetet. :D

Ma egy csomó Ady-t kellett volna tanulnom, de nagyon lusta voltam, azt hiszem holnap átváltok mazochista funkcióba és felkelek reggel, hogy tanuljak, mert ha nem, hétfőn meghalok. 49 verset kell olyan szinten megtanulnom, hogy fel tudjam ismerni az idézeteket belőle. Esküszöm hozzávágok a magyartanárhoz egy részletet, mondjuk a Paradicsom kapujából, aztán ismerje fel a művet. Mondjuk nem volt törzsanyag, nem tudom, de ehhez érzék kell, Ady meg marhanehéz, főleg hogy bármit kérdezhet az életéből, mert az még oké, hogy azt mondja, hogy A halottak élén, és akkor tudom mondani, hogy A halottak élén című verse A halottak élén kötet A halottak élén ciklusában szerepelt, de honnan ismerjem fel mondjuk az Új vizeken járok-ot? Ez egy versének a címe, az Új versek kötetének záróverse, de ezt is csak onnan tudom, hogy az A-ban ezt adta. De Adynak 1896-tól 1916-ig évente jelentek meg a kötetei, 1911 kivételével, ez marhasok, egy kötetben van legalább 6-8 ciklus. Nem kellene panaszkodni, tanulni kéne.

Mostanában Adyról Medi jut eszembe. Meg amúgy is, véletlen ráakadtam a google-ben Medire. Illetve nem Medire, hanem kerestem valamit, kidobott egy blogot, aztán hosszú sztori, majd ha egyszer felmegyek msn-re, elmesélem, csak ne felejtsem el. :D Meg msn-re se felejtsek el felmenni, mert a héten tuti nem megyek fel, ugye hétfőn Ady meg angol, bár az nem igazán érdekel, úgyis megy (*egoista*), aztán egy csomó törit kell tanulnom, mert mindjárt nagydoga és nem szeretnék rontani az 5-ös átlagomon (kell a pont a továbbtanuláshoz), szerdán rajz, ahol egy másik gyereknek kell rajzolnom, hogy neki sikerülhessen az érettségije (tök szánalmas, hogy úgy akar vizuális kultúrából érettségizni, hogy nem tud rajzolni és még a művtörit se tudja), pénteken meg nyelvtandoga stilisztikából (semmit sem tudok), és angolból meg nyelvvizsga felkészítő, amire tök pengének kellene lennem ilyen mindenféle ózonlyuk és környezetvédelem témában, szóval egy csomó dolgom van. Utána héten meg már március, ami azon kívül hogy a tavaszt jelenti, azt is magába foglalja, hogy eljön az ideje egy új matek és egy új fizikadogának, ami matekból ezúttal nagydolgozat lesz. Baj, ha nem látok lehetőséget az elkövetkezendő pár hétben a kikapcsolódásra?

Mi lenne, ha ébredés után nem kelnék fel?

A határ menti kisváros szélén, a '90-es évek elején felállítottak egy emlékművet, ami a szocializmus végét, a szabad Magyarországot jelképezi. Igazából semmi különös, az egykori nyomsáv, a vasfüggöny vonalában, az osztrák és a magyar oldalon is egy-egy zászlórúd, a tetején a nép lobogójával, az osztrák-magyar szövetséget, összetartást jelképezve. Nem is szoktam belegondolni, hogy ez jelképezi a felszabadulást, a felszabadulást, egy évtizedekig tartó terrortól, mikor nem lehetett a kapitalista nyugat-Európába menni, mert törvényellenes volt, taposóaknákkal és drótkerítésekkel védték a határt. A határt, ami ott húzódott, ahol minden nap végigmegyek biciklivel, a kerékpárút mentén egykor drótkerítés állt, emberek haltak meg ott. Persze többnyire nem helyiek, nekik megvoltak a kapcsolataik, ki tudtak járni a határon, egyesek állítólag folyókon úsztak ki.

Ennek a korszaknak a végét szimbolizálják a zászlók. Csakhogy ezúttal Magyarország zászlója helyett egy félárbócra vont, fekete gyászlobogót láthatunk. A város gyászol, bár nem kapott rá engedélyt, hogy levonhassa a zászlót, lehet hogy épp ez vezet majd eredményre, ettől vesznek észre minket. Gyászoljuk az elvesztett barátainkat, szövetségeseinket, az osztrákokat, mert ők hátba támadtak minket, és tönkreteszik a városunkat.

Azért elképesztő, hogy a magyar média egy érdekesnek ható címet milyen unalmas és szánalmas tartalommal tud megtölteni. Bár már megszokhattam volna, hiszen a kereskedelmi csatornák elmúlt 10 éves története során mindig is így volt, de néha még mindig képes vagyok bedőlni egy-egy szemétnek, hogy esetleg leüljek csak öt percre egy műveltségileg az alsó osztálynak szóló bulvárműsort megnézni, hogy aztán fél napon át átkozzam a magyar médiát és saját magam, hogy mi a francért vettem rá magam ilyen szörnyűségre.

Ma elmaradt a bioszunk. Volt helyette védőnői előadás. Meg utána osztályfőnökin még egy. Hogy hogy utálom ezeket, ez most az önbizalom-fejlesztési anyámkínja volt, komolyan mondom, ezeket már annyiszor végighallgattam, hogy lassan már én is megtarthatnám ezeket az antidrog meg noalkohol és egyéb finomságokat, úgyis mindegy ki van bent, a diákoknak akkor is jobb dolguk van, mint hülye előadásra figyelni, amit egyébként nagyon jól tudnak. Például ott a házimásolás tevékenysége, ami hatalmas hagyomány, már a középkorban is megfigyelhettük, akkor kódexmásolásként.

Most az általános iskolás védőnő jött be, mert a miénknek nem olyan régen autóbalesete volt, és most kórházban fekszik. Ajánlom neki, hogy gyorsan gyógyuljon meg, mert ha tényleg ki kell még bírnom ezzel a csajjal 6-7 órát, akkor szólhatnak majd arról is a kiselőadások, hogy milyen jól levezettem a feszültséget egy kisbaltával egy idegesítő nőszemélyen, és ehhez mekkora önbizalom kellett.

Ki tudja két szóval (egy pozitív és egy negatív tulajdonság) jellemezni magát? Az én véleményem: Gergő vagyok. A Gergő a negatívum, lehetne sokkal emberibb nevem is, amit esetleg le is lehet írni olyan helyen, ahol az ASCII kódtábla nem megy luxusszámba. A vagyok meg a pozitívum, tök jó dolog létezni, ez a lehető legpozitívabb tulajdonságom.

Örömmel közhírré tétettetik, hogy megkaptam középiskolai pályafutásom legelső irodalom ötösét, a magyartanáromtól! Tavaly már egyszer kaptam egy ötöst, de az gyakorlótanárnál volt, a tanár mindig izélgetett, de úgy tűnik olyan perfekt házidogát írtam, hogy ide vezetett. Ezért megérte pár órát szenvednem vele, azt hiszem innentől ha lesz rá lehetőség, írok, aztán próba cseresznye. Most olyan boldog vagyok!

Egy kérdésem azért lenne, hogyan lehet százalékokban osztályozni egy fogalmazást? Mert a példa megvan, de eléggé önkényes megoldásnak tűnik. Olyan mindegy, a lényeg, hogy ötöst kaptam magyarból! :D

Olyan nyüfi hangulatban vagyok, nem tudom, hogy hogy fogom kibírni az elkövetkező két vagy három hetet, egyáltalán nem bírom elviselni az egész iskolát, utálom, úgy, ahogy van.

Ráadásul egész nap csak zenét hallgatnék, felfedezem saját magam zenei ízlését, nagyon különös. „So kiss me and smile for me, tell me that you'll wait for me, hold me like you never let me go”

Tuti a fél világ ismeri ezt a dalt, egyszerűen nagyszerű. „cause i'm leavin' on a jet plane, don't know when i'll be back again, oh babe i hate to go”

Szeretem a csokit. :D

Ezt a napot, hulla fáradt vagyok. -.-

Megismerkedtem anyu egyik gondnokoltjával, Olgával, nagyon aranyos, 74 éves nénike, épp korházban van, szegény alig tud beszélni, meg alig hall, én szinte semmit sem értettem abból, amit mondott, de nagyon aranyos volt. :)

Belevágtam a HTML rejtelmeibe, már kedden nekiálltunk infófakton, de semmi érdekeset nem vettünk, szóval végiglátogattam pár ismerős weblapot, és nézegettem a forrásokat. Érdekes dolgokat fedeztem fel, csak hát a százalékok megadása még nem igazán megy, és nem tudom, hogy hogyan lehet jobban felosztani az oldalt, mert az iframe meg eléggé kötött, és ami nekem ideális felbontás, az másoknak hatalmas, viszont az 1024x768-ra specializált meg nekem miniatűr, szóval nem tudom hogy hogyan lehetne megoldani. Arra már rájöttem, hogy nagyon nehéz az egészet szerkeszteni, most egyszerre 3-4-5 jegyzettömbbe írogatni a kódokat, hogy a végén egyetlen lapként tudjak ugrálni, de van egy olyan érzésem, hogy fejlődő jellem vagyok, csak néha úgy érzem, hogy célszerűbb lenne elrabolni egy-egy embert, hogy mondjon már meg pár dolgot, vagy írjon már valaki tutorialt a tutorialokhoz, mert még azokkal is gondjaim vannak, ezért is álltam át önművelő funkcióra. Csak épp nem mindig tudom kiszedni a sok vonal közül, hogy mi vonatkozik mire, így például a linkekkel gondjaim vannak, jók lennének olyan tippek, hogy ez kell ahhoz, hogy ne húzza alá, az, hogy fokozatosan menjen át egyik színből a másikba, amaz meg hogy ha ráviszem az egeret, áthúzza vagy alá és föléhúzza vagy megváltoztassa a méretét, stb.

Ma megkaptam a DVD-imet, 50 db-ot és tök jó, most nekiállok kiírogatni a dolgokat, és újra beindul a letöltés expressz. :D

Most nézem, hogy kicsit bosszantó ez a műfenyő itt a fejem mellett, de nincs hova tenni, mert még mindig itt sorakozik az összes karácsonyi doboz is, nem férnek be a gardróbba. Illetve beférnének, ha valakinek lenne lelkiereje rendet rakni és kitakarítani. Szaloncukor rulz, ilyenkor februárban! :D

Halálra unom magam. Ilyen még nem volt velem péntek délután, ciki vagy nem ciki, de most unom magam, pedig nagyon ritkán van ilyen. Indokaim? Mivel eléggé depis vagyok, nem igazán tudom lefoglalni magam új dolgokkal a régiek meg, háát... A számítógépes játékokat unom, nem tartom szórakoztatónak, hogy órákon át a semmiért semmit csináljak. Tanulni nincs lelkierőm, pedig kellene. A hülye csatornáknak meg minden műsorváltozást egy napra kell időzíteni. (TV2: House, Sztárok a jégen (ezt semmiképp nem nézem), RTL: eltűnt a Lost és a Supernatural is, bár a Lostból alig láttam pár részt, többnyire kajálás közben azokat is) Töltögetnék sorozatot, de még mindig nuku DVD. Zenében csak nem túl szórakoztatókat hallgatok, épp Fuelt. MSN-re nincs kedvem felmenni, nem akarok emberekkel találkozni, pedig épp diszkóban is lehetnék, de ahhoz meg végképp nincs kedvem. Lassan megbolondulok, de csak miután belehaltam az unalomba. Everwoodot akarok, régen voltam ennyire függő. Vagy legalább kellene valami elfoglaltság, ami felvidít.

Bár lassan két órája vége lett a temetésnek, még mindig nem tudom elhinni, hogy a mi Anci nénink örökre elhagyta ezt a világot. Mi voltunk a legutolsó osztálya, utánunk nem sokkal nyugdíjba ment, majd rákot diagnosztizáltak nála, és most, három évnyi szenvedés után elment. Igazából nem rajongtam érte, nem szerettem túlságosan, nem is tartottam vele a kapcsolatot, mióta leadott minket az 5. év végén, most mégis megérintett, hogy meghalt. Ha temetésen vagyok mindig elgondolkozom milyen kevés az emberi élet, csak nemrég ment nyugdíjba, még csak 60 éves volt, itt hagyta a lányát, fiát, unokáit, férjét, anyját, a diákjait, mégsem haragudhatunk rá. Én mégis szomorú lettem, bár amilyen a hangulatom ezekben a napokban, nem is csoda, hogy ez is így megviselt. Most hogy közeledik a diáknap, előadással kell készülnünk, már az ötletjavaslatokról is ő jutott eszembe, vele mindig elsők lettünk, olyan nagyszerű ötletei voltak, csak ennyi az emlékem róla, meg annyi, hogy egyszer magyarázás közben véletlenül a mutatóujja helyett a középső ujját nyújtotta ki az osztálynak. Szerintem az egész általános iskolás életemből nem emlékszem sokra, igazából már az osztálytársakra is csak alig, nem tudom elhinni, kikel jártam egy osztályba. Nem is olyan régen Gizi nénit temettük, neki is utolsó osztálya voltunk, de ha ez jelenti a felnövést, akkor nem éri meg felnőni, hogy elveszítsük az összes embert, aki valaha közel állt hozzánk. Nyugodjék szegény békében!

Nem hiszem el, hogy vége van, hogy így lett vége! A mai részt végigbőgtem, nem akarom, hogy ennyivel fejeződjön be, soha nem fogok több WB vagy CW sorozatnak nekiállni, utálom őket, hogy lehet levenni egy ilyen tökéletes műsort? Tökéletes, van történése is, és nem olyan semmiről szóló akármi, mint s 7. mennyország. Imádom, és a 4. évad még mindig nincs meg, mert nincs elég hely a gépemen letölteni, még mindig nem kaptam meg a beígért üres DVD-ket. Ha nem lesznek meg a hétvégén, vér fog folyni, egy csomó letöltenivalóm van. És olyan bőrkabátot szeretnék, mint ami Ephramnak van, hol lehet beszerezni? Azt hiszem nyári elfoglaltságként végignézem a teljes sorozatot angolul, legalább kiélem a fanatizmusomat, kivéve, ha arra ezt a sorozatot is elfelejtem, bár a That's Life-ról a mai napig nem mondtam le, csak épp sehol sem lelem fel, de Foreverwood! Nem tetszett a magyar címe, Everwood örökké, azért ciki ez a fantázia, és az imdb szerint az Everwood miért 2002-????, ha egyszer már lassan egy éve nincs új rész? Jut eszembe van egy másik sorozat, amiből szintén lassan egy éve nincs új rész, Charmednek hívják, utálom a WB-t. Amúgy BB-nek üzenem, hogy hogyha leveszik mindennapi sorozatról a House-t, és lesz hely a gépemen, feltétlen belenézek a QAF-ba, aztán meglátjuk mi lesz. A vak is ezt mondta, mégsem látta meg. Aztán ott van a Lizzi McGuire is,. Aminek megnéztem olyan 4-5 részét, azóta egyet sem, pedig nem volt rossz, csak egyre inkább ellytásodok, és átcsapnak a fejem felett a hullámok, ma leültem, és megnéztem 3 órányi lemaradást, egy Everwoodot és 2 4400-at, plusz a mai Everwoodot és Charmedot, így elment minden időm, de magam utolértem. Ezek a sorozatok mért nem jönnek ki Magyarországon DVD-n? Akkor lenne mit kérnem. Vagy nem, mert hogy örültem, hogy Született Feleségek DVD, de azóta sem láttam még a boltban sem. Visszatérve az Everwoodra, ha esik, ha szakad, egyszer ebben az életben megszerzem az eredeti DVD-t, nem volt másik sorozatom, aminek három (!) utolsó részén is elbőgtem volna magam. Foreverwood!

Nem bírok írni, mellépüfölök, olyan ideges vagyok, elegem van, pontot sem akarok látni, most olyan Medi-féle írjunk pontok nélkül hangulatban vagyok, szeretnék hosszú mondatokat látni, bonyolult szerkezetekkel, visszautalásokkal és nem 5-6 szó után pontot a végén, nem akarom hogy így legyen vége, a pont nem jó, a világ lassú, egyszerűen elegem van belőle, nem akarok vidék vidékének vidékén élni, a lehető legvidékebben, szeretnék egy nagyvárosban élni, szeretném érezni a város lüktetését, szeretnék olyan helyen élni, ahol nem hal ki a város 6 után, nem akarom abbahagyni az életem napnyugtakor, folytatom, nem lesz vége, más nem szólhat bele, az én életem, én vezetem, senkinek semmi köze hozzá, mert én nem teszek pontot, felkiáltójel kell és kész!

Kevésbé agresszív, de sokkal idegesebb életfelfogásom: elaludtam a Charmed alatt, nem láttam az Everwoodot, lemaradtam a Jóban-Rosszban-ról, a Született feleségek helyett megint ismétlő szar volt, minden 3. rész után betesznek egyet, ha még egyet meglátok, a távirányítót a tv képcsövébe vágom, és többet nem nézek tv-t az életben, nem érdekel, hogy mi történt a múltban, én a jövőt akarom látni, és ha valaki hülyének néz, mert nekem este fél 8-kor a tetováló szalon kirakatában lévő képeket van kedvem nézegetni, akkor nézzen hülyének, nem érdekel, nem akarok tetoválást, de attól még tetszhet, vagy ha nem, és nincs hozzá jogom, akkor meg kenjék arra hogy ikrek vagyok és én képes vagyok ilyen dolgokra is, magyarból meg nem feleltem, és csalódottnak éreztem magam pedig semmit sem tudtam, egyszerűen nem értem hogy mért éreztem így, aztán két lukasórám volt, az osztály többi részének meg 2 órája elmaradt, ami igazából nekem is elmaradt, csak épp nekem faktom volt utána, így két újabb órát csesztem el az életemből, és utálom ha mások mondják meg hogy mit csináljak, az én életem, én vezetem, és utálom ha valami nem úgy van ahogy én akarom, biztos akaratos vagyok de nem érdekel, én elfogadtam magam, ha más nem képes rá, ne tegye, azt tudom, hogy annyira ideges lettem, felzabáltam egy egész tábla étcsokit egyedül, de abszolút nem érzem jobban magam, csak látni akarom, hogy a világ körülöttem megsemmisül az apokalipszisben, szeretném látni a szenvedést, most rajtam a sor, hogy boldog legyek!

Ha többet nem írok, az azért lesz mert meghaltam. Annyira kikészített ez a nap... Sikerült az ECDL, mindenki átment, a fizikám 5 lett, a tanár ráírta, hogy jól dolgoztam, de nem tudom mért, olyan ellenszenvesnek tűnt. Igazából ki lettek osztva a dolgozatok, én meg nem kaptam meg. Jelentkezek, aztán előkeresi, gondolom azért nem volt a többi között, mert én mindig félbehajtom az A4-es lapot, aztán ahogy megfogta a többit, az alatta maradt. Na mindegy, megfogja, megfordítja, erre valami olyasmit izél, hogy milyen puskát írtam a hátuljára, bla-bla, majd „Ja, az a tesztfeladatnak a levezetése, de mért nem a másik oldalra írtad?” Hát mért... Mert a lap viccből kétoldalas, egyébként egyoldalasakat használunk. Azért írtam a másik oldalra, mert a lap egyik fele betelt. Innentől többnyire meg szokás fordítani. (Ez úgy értendő, hogy ugye félbe van hajtva, és akkor a külső felére szoktam írni, belsejébe nem, csak ha nem fér ki minden) Mondom jól van ám, de nagyon kellemetlenül éreztem magam, pedig nagyon boldognak kellett volna lennem, hogy halálra tanultam magam, egyáltalán nem értettem a dolgozat előtt az anyagot és ennyire felkészültem. Meg aztán mikor megtudtuk az ECDL eredményeket, és rájöttem, hogy teljesen elfelejtettem a vizsgakártyámat. Azért el nem süllyedtem szerencsére.

Holnap magyar, nagy feleltetés, semmit sem tudok, a tanár utál. Ráadásul Ady kellene, ami érettségis anyag is. Vajon mennyit fog neki számítani, hogy az óra elején leteszek az asztalára egy szorgalmi házi dolgozatot?

Aztán hazaértem, teljesen kikészültem, persze hogy az érettségi miatt. Először is infófakton kaptunk egy kisebb fejmosást, hogy nem ártana emlékezni az elméletre is, mert érettségin kell. Aztán meg az oktatási minisztérium honlapján kerestem itthon rajzra a műtárgylistát, de egyáltalán nem találtam, a tanár meg hetek óta mondja, hogy szedjem le onnan, neki is onnan van. A vége az lett, hogy nekiálltam a gép előtt szinte bőgni, hogy mindenből meg fogok bukni, sehova sem fognak felvenni.

Azt sem tudom, hogy mért akarok két tantárgyból érettségizni, igazából nem is akarok, rajzból akartam, de mivel jelentkeztem infófaktra is, ezért abból sem ártana, mert a tanár a fejemet szedi. Nekem lelkierő kellene, vagy valami, hogy el tudjam dönteni magam mit akarok. Rájöttem, hogy mehettem volna valami építészeti középiskolába, és akkor lehetne a választott érettségi tárgyam kezdő építészet. Akkor legalább lehetnék mérnök, mindig az szerettem volna lenni, de nem lehetek az, nem vagyok túl jó a reáltárgyakból.

Pedig ez az érettségis cirkuszom szörnyű. Tudom, hogy ez az érettségi csak vicc, hogy úgy van összeállítva, hogy a gyökkettő szakközepesek is meg tudják írni, akik semmit sem csináltak éveken át, de én kikészítem magam. Mi lesz így velem közvetlen a vizsgák előtt, vagy ha esetleg bejutok egy egyetemre, az egyik vizsgaidőszak alatt biztos idegösszeroppanást kapok. Csak kiemelkedő tehetség szeretnék lenni valamiben.

Érdekes egy nap volt. Mindenesetre túléltem, már csak 4 nap. -.-'

Egy pillanat, át kell állítanom ezt a szövegszerkesztőt magyarra, mert mindent aláhúz.

Na már magyarul írok. Szóval azért kellett átállítani angolra, hogy aláhúzogassa a hibákat az angolversenyes receptemben, amit ötletesen „Dödölle – A traditional Western-Hungarian dish.” címet adtam, és vajh miről szól? Naná, hogy a dödölléről. Úgysem ismeritek, kivéve Phoebet, ő tuti tudja. Meg esetleg BB. :D Szóval a receptje: főzd meg a krumplit sós vízben, de csak annyiban, hogy a víz pont ellepje, majd miután megfőtt, törd össze a krumplit a vízben. Adj a léhez annyi lisztet, míg massza nem lesz belőle, de közben folyamatosan kevergesd, és nehogy levedd a tűzről. Piríts meg olajban egy kockázott vöröshagymát, tegyél hozzá pirospaprikát, majd olajos kanállal szaggass darabkákat a masszából, és szórd bele az olajba, pirítsd meg enyhén, majd tejföllel a tetején tálalható. És ez errefelé egy hagyományos étel, most meg is kívántam.

Na ezzel a dogával két GGD Let Love In albumnyit szenvedtem, mire megtaláltam a megfelelő betűtípusokat, méreteket, formáztam, minden egyéb. De most meg a 2 úgy néz ki, mint a 7. Majd csak rájönnek mi akar lenni.

Tudtam én, hogy előbb, utóbb nevet kell változtatnom, de megint meg lettem ebben erősítve. Meg vagyok lőve ezzel a névvel. Az á és é még csak-csak elmegy, de az ő-t már semmilyen betűtípusba nem tudom bezsúfolni. (Az élet nagy problémái – de tényleg nem is tudják, hogy milyen egyszerű a Kiss Csaba és társaiknak)

Túl lettem a táblázatkezelés ECDL vizsgán is, még nem tudom, hogy hogyan sikerült, majd meglátjuk átmentem-e.

Aztán meg kinyögte a magyartanár, hogy a verselemzés csak szorgalmi volt. Hát köszi, nem viccből szenvedtem vele 3 órát, remélem legalább egy 5-öst megér. És remélem ezért nem feleltet majd szerdán. Csak legyen úgy, hallod te ott fent, légyszíííí! *bociszemek*

Voltam olyan hülye és bejelöltem a No Thanx tagjait iwiwen, csak hogy láthassam a blogjaik címét, de mire visszajelöltek, már törölték az adataik közül. Nem jó dolog. Bár ha híres lennék tuti két blogot vezetnék, egyet a „híres életemről” egyet meg minden egyéb érdekességről, amihez nem sok mindenkinek van köze.

Nem hiszem el, hogy már csak 3 rész van hátra az Everwoodból! Hülye Amy, valj már szerelmet Ephramnak, aztán gyertek már újra össze! Szegény Irv meg ma halt meg.

Ja, pénteken hatalmas botrány volt az iskolában. Wer hat dem Lehrer der Laptop gestohlen? Lehet passzívba írni, (Von wem ist dem Laptop der Lehrer gestohlen worden?) szóval valaki pénteken a 6. órában elvitte az ofő vadiúj laptopját, amit aznap kapott meg az iskolától. Meg két mobilját a táskájából. És én persze tudtam róla, hogy hol tárolja, és szabad bejárásom is volt a terembe. Aggódnék is, ha épp nem lett volna nyelvvizsga-felkészítőm, de így érdeklődve várom a fejleményeket. Mindenesetre nem kell valakinek egy laptop? Vagy egy mobil? (Ma egész nap ilyen és ehhez hasonló „humor”, inkább helyzetkomikum terjedt az iskolában.)

3 szünetembe telt 10 oldal töri lefénymásolása, teljesítmény a köbön. Úgy tűnik mostanában a fénymásoló rekordforgalmat bonyolít, de mindenki törit másolt. :D

Ha ennyi zöldséget hordok egyszerre össze, az azt jelenti, hogy jól érzem magam. :D

Itt dédelgetem magamban, legmélyen az álmaimat. Persze álmodom, mint mindenki, de néha előre eltervezem, hogy mi hogy lesz a jövőmmel kapcsolatban, olyan dolgokról álmodok, amik lehetetlennek tűnnek. Mégis legbelül úgy hiszem, tudom, hogy valóra válnak, hiába vagyok tisztában a valósággal. Csak álmodok. Álmodni jó, álomvilágban élni már nem annyira. Persze az is lehet, hogy csak beleestem magamba, és ezért ilyen az életem, nem tudom, boldog vagyok, pedig most, vagy ezért nem kellene. Nehéz elmondani, hogy nem írom le mit képzeltem el, de nem írom le, mert félek, akkor szertefoszlana, vagy néhányan egyszerűen kinevetnének. Inkább felhozok egy példát, úgy érzem magam, mint ha lenne egy 3-as átlagom, stabilan tartanám, nem lennék rossz tanuló, de nem is túl jó, és biztos lennék benne, hogy felvesznek az ELTÉ-re, mert olyan különleges vagyok. Nem dédelgetek ELTÉ-s álmokat, még 4,31-es átlaggal sem, de az érzés körülbelül ugyanaz. El tudod képzelni?

Hát az összes reményem összeomlott, úgy tűnik ebben sem lehetek pioneer. Egy emo-ellenes oldalra keveredtem egy fórumból, és láttam képeket. Többek között olyan emosokról, akik szőkék. *sóhaj* Ettől úgy összeomlok, hogy átmegyek emoba, vagy nem tudom. De szeretnék valamit csinálni, ühüm, szeretnék to break free. Tessék megtalálni a legmegfelelőbb magyar szót rá, én nem tudom szépen lefordítani, ezt úgyis mindenki tudja mit jelent.

De furcsán jól érzem magam. Lehet, hogy a Medi által berakott Vével folytatott párbeszéd következtében, nem tudom. :)

Juceetól meg kérdem, hogy mért nem olvassa a blogom. Illetve nem is azt kérdem, hogy mért nem olvassa, mert úgysem olvassa, hanem azt, hogy tényleg elfelejtett?

Everwood! *sóhaj* Mindjárt vége, nem szeretném, annyira megszerettem! És úgy tűnik ez lesz minden idők legzsúfoltabb 4 része az Everwood történetében. A szerdait nem tudom nézni, úgyhogy úgy tűnik a Foreverwood duplarészt egy nap kell megnéznem. Nem is olyan rossz. :) Kíváncsi vagyok, milyen címet kap, az Foreverwood tökéletes volt. És nem szeretném, hogy vége legyen, közel sem olyan a 4 évadjával, mint a Charmed a 8-cal vagy a Friends a 10-zel. Szeretem a hosszú sorozatokat, jó sok résszel, hülye WC! Megfogadom, hogy nem állok neki egyetlenegy WC-s sorozatnak sem. *gonosz bosszút áll a világon*

How to be emo:

Szerintem vicces „kis” történet, jó hosszú. :)

Írni szeretnék a fórumra. De akárhányszor erőt gyűjtök, megjelenik valaki, akit nem szívesen látok, és elmegy az egésztől a kedvem. Miért kell ezt csinálnom? Illetve mért vannak ott, ha szinte mindenki, akivel beszéltem, ki nem állhatja őket?